A magyarországi iszlám és a bahá'i vallás

Alapvetően a török–magyar fegyverbarátság eszméje és a Bosznia–Hercegovinával kapcsolatos – utólag alaptalannak bizonyult – politikai légvárak motiválták az iszlám vallás elismerését becikkelyező 1916. évi XVII. tc.-et. Az I. világháború éveiben, főleg a k. u. k. hadseregben harcoló bosnyák katonák révén kb. kétezerre nőtt a magyarországi muszlimok száma. A Monarchia összeomlásakor közülük többen nálunk telepedtek le, attól félvén (nem is alaptalanul), hogy a szerb Boszniában akasztófa vár rájuk. Ők lettek az ország szláv anyanyelvű magyar muzulmánjai. A bosnyák emigránsok 1931. augusztus 2-án megalakították a Gül-Babáról elnevezett Budai Független Magyar Autonóm Iszlám Vallásközösséget. Vezetője 1940-ben bekövetkezett haláláig a magyar állampolgárságú Durics Huszein Hilmi volt, neve alatt két magyar nyelvű hittankönyv is megjelent. A bosnyákokat tömörítő Gül-Baba Egyházközség szerveződését sem a török kolónia, sem a protestáns, sem a katolikus sajtó nem fogadta kitörő lelkesedéssel. S bár az iszlám elismert vallás volt, a mohamedán egyházközséget a hatóságok mégsem ismerték el.

1935 óta tekintik az iszlámtól független vallásnak az iráni eredetű legfiatalabb világvallást: a szinkretista jellegű bahá'i mozgalmat. Központja az izraeli Haifában található. Célja, hogy az egész emberiséget egy világméretű társadalomban egyesítse. Alapítója Bahá'u'lláh (1817–1892), akit a bahá'iok Isten új prófétájának tekintenek. Így ő lenne az utolsó a történelem előtti időkre visszanyúló sorban, amelynek tagjai Ábrahám, Mózes, Buddha, Zoroaszter, Krisztus és Mohamed. A monoteista bahá'i vallás tanaiban minden vallás és világnézet egységére törekszik. Az emberiség történelmének legfőbb előrevivői az Isteni Hírnökök, akiket az emberek mint külön-külön vallásalapítókat ismernek, s akik azt a célt tűzték maguk elé, hogy fejlesszék az emberiség lelki és erkölcsi érettségét. Úgy tartják, hogy az emberiség a mostani időszakban válik nagykorúvá, ami lehetővé teszi egyesítésüket egy nagy családban, és egy békés társadalom felépítését. A bahá'i hitnek nincs papsága, mert szerintük minden ember képes felkutatni Isten kinyilatkozását.

Bahá'u'lláh legidősebb fia és utóda 'Abdul'l-Bahá, a „Mester” már 1913-ban a Magyar Teozófiai Társaság meghívására Budapestre látogatott és előadásokat tartott. Szereplése viszonylag nagy sajtóvisszhangot keltett, különösen az a régi képviselőházban tartott rendezvény, amelyen a három nagy világvallás közösségét szimbolizálva a bahá'i mozgalom Mestere kezet fogott Giesswein Sándor prelátussal és Goldziher Ignác zsidó orientalistával. Az amerikai Martha L. Root közreműködésével 1933-ban jött létre az első budapesti bahá'i gyülekezet, amely 1950-ben megszűnt, és csak az 1980-as években elevenedett fel ismét.