{II-395.} Ökumené

Érdekes tendencia, hogy 1948–1950-től kezdve – folytatva az 1940-es években ébredező ökumenikus szellemiséget – több munkaközösség is alakult ökumenikus céllal.

A háború, a menekültek áradata és a hátország helyzete váltotta ki, hogy a református és az evangélikus egyház kézfogásával 1943. június 26-án Egyetemes Egyháztanács Magyarországi Bizottsága néven megalakult az egyházak közti segítség különbizottsága. A háború befejezése után újabb megoldandó feladatok vártak rá a menekültek segélyezésében és az újjáépítésben. E munkához már a görögkeleti szerb, a baptista, a metodista és az unitárius egyházak, valamint az üdvhadsereg is csatlakozott. Így jött létre 1946. február 4-én a Magyar Ökumenikus Újjáépítési Bizottság. Ténylegesen nincs felmérve az a szolgálat, amit ez a bizottság végzett élelmiszer-, gyógyszer- és ruhaelosztással, pénzsegélyek és kölcsönök juttatásával. Újabb szervezeti átalakulásra 1947. június 17-én került sor: ekkor alakult meg a Magyar Ökumenikus Bizottság. 1948-tól a Magyar Ökumenikus Bizottság ugyanúgy kényszerpályára került, mint az összes többi be nem tiltott egyházi, társadalmi és politikai szervezet. 1954-ben – immár a kommunista állam ellenőrzése alatt – Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa néven munkaközösséggé alakult, hivatalosan a protestáns, az ortodox és a szabadegyházak hazai és nemzetközi kapcsolatainak ápolására. Tagegyházai a következők voltak: Magyarországi Baptista Egyház, Magyarországi Evangélikus Egyház, Magyarországi Metodista Egyház, Magyar Ortodox Adminisztratúra, Magyarországi Református Egyház, Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye, Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa. Rendezvényein megfigyelőként vettek részt az unitáriusok és a szerb ortodoxok képviselői. Operatív ténykedésére sem szükség, sem lehetőség nem volt a korábbi mértékben. Az Állami Egyházügyi Hivatal politikai apológiára használta fel. Ennek ellenére az Ökumenikus Tanács befolyásos szerveződés volt, főleg ami a tagegyházak – a politikai rendszer által elvárt színezetű – nemzetközi képviseletét illette. A pártállami évek súlyos kompromisszumai éppen azzal voltak ellensúlyozhatók, hogy legalább kapcsolatot tudott fenntartani a külföldi testvéregyházakkal és egyházi szervezetekkel. A tanácskozások korszellemnek megfelelő, visszatérő napirendi pontja volt a béke, a biztonság, a leszerelés, a társadalmi igazságosság, ezekről indítványok előterjesztése a világ egyházaihoz és a nemzetközi szervezetekhez. Mint az Egyházak Világtanácsa és a Keresztyén Békekonferencia regionális szervezete, közreműködött abban, hogy a tagegyházak gyülekezetei megismerjék a nemzetközi szervezetek által elfogadott társadalmi, politikai állásfoglalásokat, mozgósította a hívőket különböző politikai-társadalmi akciókban való részvételre, mint pl. Hirosima-vasárnap, ENSZ és leszerelési vasárnap stb. Politizáltságára jellemző, hogy 1956–1957-ben az Ökumenikus Tanács legfontosabb ténykedése – az 1948-ban alakult Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának galyatetői ülése mellett – a kínai egyházi kapcsolatok ápolása volt. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa az 1970-es évek vége felé kezdte valóban szolgálni a hazai ökumenikus együttműködést, le egészen a gyülekezetekig.

Politikumtól mentesebb területnek tudott megmaradni az Ökumenikus Tanács Kallódó Fiatalokat Mentő Missziója. Az önkéntes aktivistákból álló munkacsoport feladata a társadalmi beilleszkedési zavarokkal küszködő fiatalok rehabilitációja érdekében végzett egyházi munka {II-396.} összehangolása az egészségügyi és társadalmi szervezetek tevékenységével.

1958-tól az Ökumenikus Tanács szakfolyóirata az 1925-ben indult és 1948 óta szünetelő Theologiai Szemle, idegen nyelvű tájékoztatója a Hungarian Church Press és az Ungarische Kirchliche Pres-sedienst.