Az őskor és a hőskor

A mozgókép Auguste és Louis Lumière találmánya. 1895. február 13-án jegyezték be a lyoni szabadalmi hivatalban, hogy még ugyanebben az esztendőben, a december 28-i vetítést követően (színhely: a Boulevard des Capucines és a Rue Scribe sarkán levő Grand Café „indiai szalonja”) megkezdje diadalútját. Hamar eljutott Magyarországra is. Nemeskürty István és Magyar Bálint kutatásai tárták fel a főbb állomásokat. Az őskor és a hőskor eseménykrónikája roppant mozgalmas. A kezdet kezdetén vásári látványosságnak számító kinematográfia művelői és patrónusai mindent megtettek az elfogadtatás érdekében.

Az első hazai filmelőadások a millenniumi kiállítással, az ezredév ünnepével voltak kapcsolatosak. Az előzmény is érdekes. Egy reklámkampány alkalmával a Váci utcán mutattak be a járókelőknek diapozitívről állóképeket, majd tizenöt kocka után egy-egy mozgófelvételt is. A források szerint a rendőrkapitány a forgalom akadályozása miatt véget vetett a mutatványnak, amit a szervezők nem nagyon bántak, mivel egyébként is „zárt helyen belépődíjért” akartak vetíteni. A mai Fővárosi Operettszínház helyén működő Somossy-mulató a szóban forgó objektum. Időpont: 1896. április 29., alig néhány hónappal a Grand Café-beli premier után. Az előadásra csalogató szöveg így festett: „Az élő fényképek, a foto-elektrika e legújabb nevezetességei holnaptól fogva láthatók a Somossy-mulató kávéházi télikertjében d.e. 10 órától estig.” A hangzatos Animatograf névvel jelölték a vállalkozást. A példát elég sokan követték. A körúti Royal kávéházban, az Uránia mai épületében lévő Oroszy-mulatóban és másutt is berregett a vetítőgép.

Két ambiciózus vállalkozó, Neumann József és Ungerleider Mór érdemei különösen számottevőek. Előbbi sokáig artistaként kereste a kenyerét, utóbbi eredeti foglalkozása elektrotechnikus. A Velence kávéház tulajdonosaként megalapították az első magyar mozit, s vendégeiket rendszeresen különféle mozidarabok bemutatásával várták. A Rákóczi és a Szövetség utca sarkán állt – Phönix néven – a népszerű épület. Az úttörők joggal lehettek büszkék arra, hogy meghonosították az új intézményt. Ezzel nem elégedtek meg, mert mozgófénykép-vállalatot is alapítottak. A források szerint Bécsi úr, a főpincér – aki eleinte mint gépész serénykedett az előadásokon – buzgó operatőrként vette ki a részét a legelső produktumok elkészítéséből.

Több visszaemlékezésben az áll, hogy a Sziklai testvérek – Arnold és Zsigmond – a budapesti vetítések fő-fő úttörői. A legenda néhány eleme valóságos. Sziklai Arnold az Ecce Homo című Munkácsy Mihály-festmény megvásárlásakor fordult meg a francia főváros nevezetes kávéházában. Bár a Lumière-fivérekkel nem tudott megállapodásra jutni, egy Therm nevű lyoni szakember révén szert tett felvevő-lejátszó készülékre. Az Andrássy út 41. szám alatti üzlethelyiség valójában csak az ötödik a muzeális mozik sorában (mindössze egy hónapig létezett Ikonográfként). Mintegy százan fértek be ide. A programban francia felvételt pergettek. A fogadtatás – mint Pánczél Lajos írja Az ötvenéves mozi című munkájában – nem mondható lelkesítőnek: „Párizsban az egész várost lázba hozta az új csoda, Budapesten meglehetős részvétlenséggel találkozott. És ezt a részvétlenséget éppen az okozta, amiből a két Sziklai legtöbbet várt: az ezredévi kiállítás. A millenáris kiállításnak annyi érdekessége, {III-326.} annyi gyönyörű látnivalója volt, hogy az emberek nem álltak meg az Andrássy út mozgóképeket hirdető háza mellett, hanem továbbsiettek, ki a Ligetbe, a nagyszerű pavilonokhoz, Ősbudavára tenger szórakozásához.”

A film a kávéház segítségével talált magának közönséget. A mozi elterjedéséhez, illetve népszerűvé válásához a közkedvelt polgári szórakozóhely jelentős mértékben járult hozzá. A szövetkezés értelmét a Neumann–Ungerleider üzlet virágzása bizonyította. A Projectograph tulajdonosai nemcsak felvevő- és leadógépeket árultak, külföldről beszerzett műsorokat forgalmaztak, hanem maguk is buzgón gyártották a híradókat és ismeretterjesztő filmeket. Megörökítették – többek között – Vörösmarty Mihály szobrának leleplezését, a bécsi udvari vadászatokat, a veszprémi hadgyakorlatokat, a spanyol királyi pár budapesti látogatását, a Kovald gyár égését, II. Rákóczi Ferenc budapesti és kassai temetését, a kóbor cigányok életét (utóbbi rekonstruált epizódsorozat). Az események a legszélesebb közvélemény érdeklődésére számítottak. Néhány kísérletező szellemű üzletember Ungerleiderék nyomába lépett, gyorsan terjedő divatról azonban nem beszélhetünk. A szerény kísérletek ennek ellenére meghatározó fontosságúak, hiszen ezekből az életképekből sarjadt ki nem sokkal később a magyar játékfilmgyártás (a „mozi” szót egyébként Heltai Jenőnek köszönhetjük).

1901-ben Pekár Gyula előadást tartott a budapesti Uránia Tudományos Színházban A táncz címmel. Előzmény: Eötvös Loránd kezdeményezésére munkatársai – Matlekovics Sándor akadémikus, Kulpathy Jenő fizikus, Eötvös tanársegédje és mások – létrehozták az Uránia Magyar Tudományos Egyesületet és ennek előadótermét egy tönkrement mulató épületében, amely napjainkig is az Uránia mozi. Pekár a mondanivalóját mozgófényképekkel kívánta illusztrálni. Zsitkovszky Béla (1867–1930), az Uránia főgépésze készítette a felvételeket. A táncz a kezdetek históriai rangú állomása. Szövege ránk maradt. Ebből idézzük Az igazi csárdás felvillanó jeleneteihez fűzött kommentárt:

„…nézzük meg, hogy mi az igazi magyar táncz. Nem báli parketten s nem urak járják ezt, hanem a magyar anyaföldön azok, akikben még hamisítatlan a fajuk: a nép. Mint mindenben, úgy a tánczban is a néphez térjünk vissza, ha magyarok akarunk maradni, a néphez, mely jó és rossz időkben örök hű bástyája vala nemzetünknek s melynek kebelében a szabadság géniuszával védetten élnek még együtt a múzsák s közöttük a lengelábú, lejtő Terpsichore is.” A mondatok feltehetően hangsúlyosabbak lehetnek a vizuális megformálásnál.

A vetítőhelyiségek műsorát eleinte külföldi celluloidszalagokból állították össze, ám az első üzletemberek hamar felismerték, hogy a publikum főleg a körülötte zajló élet történéseire kíváncsi. Ezért itthoni aktualitások nyomába eredtek. Emlékezetes esemény a Ferenc Józsefet megörökítő híradó operatőrjének mulatságos bakija. Az uralkodó megnyitja a millenniumi kiállítást, megtekinti a híres Munkácsy-festményt és elismerését fejezi ki a művésznek. A felvételek megsemmisültek, de tanúk esküsznek rá: Ferenc József feje lemaradt a beállításról, a képmezőnek hol csak az egyik, hol csak a másik szélén látszott valami.

Mi tagadás, döcögött a gépezet. De már forogtak a kerekek. Uher Ödön budapesti fényképész gyárat alapított, s maga is a felvevőgép mögé állt abban a tudatban, hogy műterme rangos művészi törekvések kibontakozásához járul hozzá. Mint számos kortársa, ő sem volt híján a szárnyaló ambícióknak. Többen próbálkoztak a szűz terepen ilyesfajta {III-327.} témákkal: Auguszt, a csodamajom, Szarvasy úr balesete, A gumiember, Anyósok versenyfutása, Birkózó szamár.