A Telefonhírmondó, az első beszélő újság

1893. február 15-én szólalt meg először Puskás Tivadar bűvös hírközlő szerszáma a Telefonhírmondó. Színhelyül szolgált Budapesten a Magyar utca 6. számú házban néhány szoba. Igaz, önálló vezetékhálózata akkor még nem volt, így „adásait” csak a telefonállomásokon keresztül hallgathatták. A telefontulajdonosok kérhették közvetlenül a központtól a Telefonhírmondó kapcsolását. Ez a megoldás sok panasznak lett a forrása. Külső zajok, áthallások akadályozták a kifogástalan vételt. Ezzel magyarázható, hogy a technikai tisztaság eléréséért Puskás önálló hálózat kiépítéséhez kezdett. Alig fektetett le 70 km-nyi hosszúságú hálózatot, mikor váratlanul 1893. március 17-én meghalt. Művét Popper István mérnök folytatta, aki megfelelő anyagi fedezettel rendelkezett és megalapította a Telefonhírmondó Rt.-t. A vállalat technikai vezetésével Szvetics Emil mérnököt bízta meg.

Puskás Tivadar a „Telefon Hírmondó” megalkotója

A „Telefon Hírmondó” reklámja

A Telefonhírmondó Rt. először az Erzsébet krt. 24. szám alá költözött majd 1894 októberétől a Rákóczi út 22. számú házban talált hosszú ideig otthonra. A hálózat fokozatos bővülésével rohamosan nőtt az előfizetők száma is: 1893-ban még 500-an, 1895-ben 4915-en, 1900-ban 6437-en voltak, akik igényelték e különleges szolgáltatást. Az őskorban a naponta ismétlődő műsorok többsége hírekből, tőzsdejelentésekből állt. Íme egy 1897-ből való program, vagy ahogy akkor nevezték, napirend:

10.00–10.30 Tőzsdejelentés

10.30–11.00 Hírlapszemle, érdekesebb hírek, táviratok

11.00–11.15 Tőzsdejelentés

11.15–11.30 Helyi és színházi hírek, sport

11.30–11.45 Tőzsdejelentés

11.45–12.00 Országgyűlési hírek

12.00–12.30 Udvari, politikai, katonai hírek

12.30–13.30 Tőzsdejelentés

13.30–14.00 Ismétlés az eddig olvasott érdekes hírekből

14.00–14.30 Törvényhatósági hírek, táviratok

14.30–15.00 Helyi hírek

15.00–15.15 Tőzsdejelentés

15.15–15.30 Érdekesebb tárcák felolvasása

15.30–16.00 Pontos idő, időjárás, törvényszéki vegyes hírek

16.00–16.30 Tőzsdejelentés

16.30–17.00 Bécsi lapok hírei, pénzügyi és gazdasági hírek

17.00–17.30 Színház, sport, művészet, divat, irodalmi műsorok. Helyi hírek

17.30–18.30 Az angol, francia és olasz nyelv rendszeres előadása és tanítása; éspedig:

17.30–18.00 angol nyelv = hétfőn, szerdán, pénteken

18.00–18.30 francia nyelv = hétfőn, szerdán, pénteken

18.00–18.30 olasz nyelv = kedden, csütörtökön, szombaton

17.00–18.00 minden csütörtökön gyermekdélután

19.00-tól időnként operaközvetítés

Az első operaközvetítés 1896-ban volt. 1918-tól kezdve már rendszeresen közvetítettek a Népoperából, a Nemzeti és a Király Színházból. Kapcsolták a zeneakadémiai, filharmóniai hangversenyeket, egyes kávéházakból a legnépszerűbb katonazenekarok és cigánybandák muzsikáját. A hírek és zenei programok mellett adódott alkalom arra, hogy megszólaljanak a Telefonhírmondóban az ország legismertebb közéleti személyiségei, írói, költői, színészei. Többek közt felléptek: Jókai Mór, Rexa Dezső, gr. Apponyi Albert, Rákosi Jenő, {III-354.} Blaha Lujza, Hegyi Aranka, Pálmay Ilka stb.

1911-ben szerelték fel a pontos idő jelzésére szolgáló óraüzemet. A Rákóczi úti központból naponta hatszor szabályozták a város különböző helyein levő villamos órákat. (A Telefonhírmondó Rt.-nek 1924-ben 196 főórája, továbbá 655 mellékórája működött részint nyilvános helyen, részint üzemekben.) Az előfizetők száma a világháború alatt csökkent. Nyersanyaghiány miatt alig tudták a hálózatot fejleszteni. A főváros területére kiterjedt vezetékek kezdtek elrozsdásodni. Popper István ilyen körülmények kényszeréből adta át vállalatát a Magyar Távirat Iroda Rt.-nek, amelynek vezetője vitéz leveldi Kozma Miklós volt. Ő és főrészvényese, Wünscher Frigyes elkezdték a pusztulófélben lévő Telefonhírmondót újjászervezni. A Telefonhírmondó élére először Hajnal Bálintot hívták meg, aki rövidesen lemondott, őt követte Szőts Ernő, szolgálaton kívüli alezredes. 1923 telén hatalmas hóvihar tombolt Budapesten, elpusztította a háztetőkre szerelt vezetékeket. A Telefonhírmondó üzemeltetése ezért hónapokig szünetelt. 1924 tavaszán elkezdődött a tatarozás és az új vonalak építése, lassan ismét elindultak az adások. 1925. december 1-jén a Telefonhírmondó Rt. egyesült az induló Magyar Rádióval – az MTI konszernjének tagjaként –, Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. néven működött tovább. E naptól kezdve kevés eltéréssel azonos műsort sugároztak. 1928 októberében a többi társvállalattal együtt átköltöztek a Sándor utcai új épületbe. 1930-ban a Telefonhírmondónak még 8868 előfizetője volt. A rádiókészülékek rohamos elterjedésével az előfizetők száma egyre apadt, ezért 1943-ban a magán vevőkészülékeket leszerelték, kizárólag közületek, kórházak tartottak fenn néhány vonalat. Az óraüzem továbbra is megmaradt.