Magyar honvédség a keleti hadszíntéren (1941)

A mozgósított alakulatok 1941. június 30-ára érték el menetkészültségüket és megkezdték felzárkózásukat a határra. A magyar harccsoport felvonulása közben kapta a parancsot, hogy július 1-jén elővédjével, július 2-án pedig zömével a 17. német hadsereg tehermentesítése érdekében kezdje meg támadását a Kárpátokon át. Delatyn, Kolmea, Stanislau környékére kellett előretörniük, hogy innen minél hamarabb elérhessék a Dnyeszter folyót.

A határon átkelő csapatok nem ütköztek ellenállásba. A szovjet alakulatok a Tatár-hágó területét teljesen kiürítették és robbantásokkal igyekeztek késleltetni a Kárpát-csoport előrenyomulását. Miután a magyar harccsoport nem rendelkezett elegendő műszaki erővel, a reá rótt azon feladatot, hogy üldözzön a Dnyeszterig, s a folyó túloldalán hídfőket vegyes birtokba, kénytelen volt teljes egészében a 2. gépkocsizódandárára bízni. Az első hadműveleti szakasz – elenyésző veszteségekkel járó kisebb csatározásait ennélfogva a 2. gépkocsizódandár, s részben az 1. hegyidandár alakulatai vívták. A gépkocsizó lövész alosztályok már 1941. július 6-án kiértek a Dnyeszterhez, s átkelve a folyón 10-ére birtokba vették Kamienec-Podolskot. A Kárpát-csoport zöme csak 8-án jutott el a Dnyeszterig.

Július 9-én jelentős változások történtek a magyar csapatok alárendeltségének és kitűzött feladatainak tekintetében. A gyorshadtest, Miklós Béla vezérőrnagy vezetésével közvetlenül a Dél hadseregcsoport parancsnoksága alá lépett és korlátlan alkalmazásra a német haderőnek engedték át. A Kárpát-csoport parancsnoksága, mint területi és katonai közigazgatási parancsnokság pedig maradt egyelőre az {I-345.} országhatár és a gyorshadtest hátsó körzetei közötti megszállott területen. Alárendeltségébe az 1. hegyidandár és a 8. határvadászdandár alakulatai kerültek, melyeknek a szétszóródott kisebb szovjet csapatok megsemmisítése és a közbiztonság helyreállítása lett a feladata. Ezen alakulatok jelentették az első magyar megszálló erőket Ukrajnában.

A továbbra is harcoló seregtestként alkalmazott gyorshadtest először a Dél Hadseregcsoport azon nagyszabású bekerítő hadműveletében vett részt, mely a Dnyesztertől nyugatra csoportosuló nagyobb szovjet erők elvágását és megsemmisítését célozta. A hadműveletet nem sikerült végül teljes mértékben végrehajtani. Az 1. német páncéloscsoport támadása Kijev előtt megfeneklett és csak délkeleti irányban jutott előre, ugyanakkor a déli irányból támadó 11. német és a 3. és 4. román hadsereg előretörése sem volt folyamatos. A szovjet Délnyugati Front erőinek bekerítése ennélfogva Vinnyica térsége helyett keletebbre valósult meg. Az arcból támadó 17. német hadseregnek azonban sikerült teljesíteni feladatát, s július 16. és 18. között áttörte a régi, részben már leszerelt erődrendszert, az ún. Sztálin-vonalat. Ennek következtében e hadsereg parancsnoksága mindent elkövetett, hogy a keletkezett réseken minél több seregtestet vonjon előre. Ebben nagy segítségére voltak a gyorshadtest alakulatai. Az 1. gépkocsizódandár sikeres előrenyomulásának köszönhetően menekült meg a teljes megsemmisüléstől a csaknem a Bug folyóig eljutott és ott bekerített 101. német gyaloghadosztály. A 2. gépkocsizódandár pedig Sargorodnál, majd Spikovnál hárított el erős szovjet ellenlökéseket.

A gyorshadtest július 23. után is a 17. német hadsereget támogatta. Alakulatai délkeleti irányban előretörve a Bug folyó kanyarjában kb. 2000 hadifoglyot ejtettek, jelentős fegyverzetei és felszerelésbeli anyagot zsákmányoltak, majd átkelve a folyón Pervomajszknál kemény ellenállásba ütköztek. A jelképes magyar harccsoport következő nevezetes harccselekményét Umany térségében hajtotta végre, ahol a bekerített szovjet erők megsemmisítésében vett részt. Az ellenséges csapatok több napig tartó golovanevszki kitörésének elhárításában a gyorshadtestnek, illetve 1. lovasdandárának döntő szerepe volt. A gyorshadtest ezt követően az 1. német páncéloscsoport alárendeltségébe került. Feladata az volt, hogy a Bug és az Ingul folyók közti területen támadva mielőbb érje el Nyikolajev városát és ezzel akadályozza meg a német és román seregtestek által délkelet felé szorított ellenségnek a Bug folyón való kitörését. Nyikolajevnál, első alkalommal a hadjárat során, teljes egészében került bevetése. A 16. német gépesített hadosztállyal közösen négy napig tartó súlyos harcok után augusztus 16-ra sikerült elfoglalniuk a várost.

A nyikolajevi csatát követően – az erősen leromlott felszerelésű és fegyverzetű – gyorshadtestre még nehezebb feladatok vártak. A Dnyeper keleti irányban előreugró nagy kanyarulatának 55 km széles dnyepropetrovszk–zaporozsjei szakaszát kellett tartania több héten át. Eredményes folyamvédelmén múlott az egyrészt déli irányban, az Azovi-tenger felé, másrészt észak felé, Harkov irányába folytatott nagy német átkaroló hadművelt sikere.

1941 szeptemberében váltás történt a Honvéd Vezérkar élén. A váltás oka ismét a politikai és katonai vezetés között feszülő ellentét volt. Werth vezérezredes – a német villámháborús tervekben továbbra sem csalatkozva – a háborúban való aktívabb részvételt sürgette, míg a miniszterelnök és a kormánytagok többsége csak limitált {I-346.} erők jelenlétét látta szükségszerűnek. Ezenkívül – a német döntő győzelmek elmaradását, s az egyre keményebb szovjet ellenállást tapasztalva – a katonai vezetés egyes tagjai is feltételezték, hogy a német villámháborús elképzelések már nem kivitelezhetők, elhúzódó háborúra kell számítani, amelyben Magyarország legfőbb feladata megőrizni mindazon erőket, amelyekkel domináns tényezővé válhat az ország egy esetleges békekötés után. A magyar csapatok keleti hadszíntérről való kivonását indokolták Románia dél-erdélyi erőösszevonásai és a gyorshadtest leromlott állapota is. Az erőtartalékoló, erőmegőrző gondolat egyik legfőbb képviselője Szombathelyi Ferenc altábornagy volt. 1941. szeptember 6-án – a németeknek a teljes honvédséget felajánló Werth helyett – az államfő őt nevezte ki a Honvéd Vezérkar főnökévé.

Szombathelyi altábornagy – Bárdossy miniszterelnökkel közös – első látogatása a hitleri főhadiszálláson már annak az elképzelésnek a jegyében zajlott, hogy a keleti hadszíntéren német alárendeltségben tevékenykedő gyorshadtest minél előbb hazakerüljön és a magyar háborús részvétel még jelképesebbé korlátozódjon. A német politikai és katonai vezetéssel 1941. szeptember 7. és 10. között folytatott tárgyalások során megegyeztek a gyorshadtest mielőbbi hazahozatalában, azonban biztosító feladatok ellátására 1941 novemberétől négy békeállományú dandárt kellett a megszállt ukrajnai területen a német hadsereg rendelkezésére bocsátani.

A gyorshadtest alakulatai közül legelőször az 1. lovasdandár térhetett haza. A Dnyeper menti védelmi feladat befejeztével október 10-től került vasúti szállítással a hátországba. A hadtest többi része a 17. német hadsereg kötelékében Izjum irányában előretörve viszont még több km-t megtéve egészen a Donyecig jutott el. A folyót elérve az alaposan leharcolt seregtest számára véget értek a szovjetunióbeli hadműveletek. A német és magyar katonai vezetés megállapodás értelmében a csapatok felváltása november 6-án, hazaszállítása pedig november 24-én vette kezdetét. A gyalogmenetben érkezők december első felében, a vasúton szállítottak december végén, január elején kerültek haza.

A hadműveletek négy hónapja alatt a gyorshadtest 2000 km mélyen nyomult be a Szovjetunió déli területére. A harcok során 3730 főnyi veszteséget – hősi halott, eltűnt, megsebesült – szenvedett és további 830 fő pedig súlyos betegen ért haza. A harccselekmények során, de legfőképpen a mostoha út – és időjárási viszonyok közepette végrehajtott gyorsított menetek alatt jelentős anyagi veszteségek érték. Kis harckocsijai 100%-ban, könnyű harckocsijai 80%-ban semmisültek meg. Elvesztett 30 db repülőgépet, 28 db különféle tüzérségi löveget és összesen 1200 db páncélozott és egyéb gépjárművet.

A gyorshadtest létszáma és felszereltsége miatt nem lehetett döntő hatással a hadműveletek alakulására. Csapatai – kiképzési hiányosságaik, haditapasztalatokban való járatlanságuk, valamint szervezési és felszereltségbeli fogyatékosságaik ellenére teljesítették a részükre kitűzött részfeladatokat.