A századforduló előtt

A magyar fizika 19. századi nagy alakja volt Jedlik Ányos (1800–1895), akinek élettörténete tükrözi a magyar tudósok helyzetét. A dinamó és az elektromotor feltalálója (1827–1828), ám nemzetközi publikáció híján a külföld ezeket a találmányokat nem az ő neve alatt jegyzi. Számos egyéb találmánya is volt, például egy optikai rácsot készítő osztógép, amely az akkoriban népszerű spektroszkópiai vizsgálatok fontos eszköze volt. 1873-ban „villámfejlesztőit” a bécsi világkiállításon Siemens első díjjal jutalmazta. Emellett szabadalma volt elemgyártásra és szódavízgyártó gépre is.

Az elemi fizika, majd a kísérleti fizika tanszékvezetője volt a pesti tudományegyetemen. 1850-ben magyar nyelvű fizikatankönyvet írt (Természettan elemei). Neki köszönhetjük a következő fizikai kifejezéseket: kitérés, foglalat, dugattyú, erőkar, görbületi sugár, izzólámpa.

Kortársa Petzval József (1807–1891), akinek optikában, fotográfiában elért eredményei világszerte híresek.

Jedlik Ányos tanszéki utóda a pesti tudományegyetemen báró Eötvös Loránd (1848–1919) lett. Első fizikai kutatásai a felületi feszültség tanulmányozását célozták, az általa felfedezett törvényt a folyadékok felületi feszültsége és vegyi alkata között fennálló kapcsolatról (1886) Eötvös-törvényként említi a nemzetközi irodalom is. (Megjegyzendő, hogy a hasonlóság elméletében a nehézségi erő és a felületi erő hányadosa mint hasonlósági kritérium Eö jellel Eötvös nevét viseli.) Eötvös ezután tudatosan új témát keresett. Már Newton óta alapvető elméleti kérdés volt a súlyos és tehetetlen tömeg mérőszámai közötti összefüggés. A torziós ingájával általa elért kísérleti pontosságot azóta sem sikerült reprodukálni. (Az általános relativitáselmélet megalapozásakor Einstein pusztán elvi alapon jutott a gravitációs és tehetetlenségi erőterek azonosságának feltételezéséhez, de ennek igazolásához, illetve elfogadásához az Eötvös-kísérlet is jelentősen hozzájárult.) Eötvös Loránd nevét három intézmény nevében is őrzi: az Eötvös Loránd Fizikai Társulat (1891-ben alapították Mathematikai és Fizikai Társulat néven), az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) és az Eötvös Loránd Fizikaverseny. A társulat adta ki a Matematikai és Fizikai Lapokat (Mathematikai és Physikai Lapok) és 1894-től szervezte a tanulmányi versenyeket.

Miután Eötvös Loránd Jedlik Ányos nyugalomba vonulása után a kísérleti fizika tanszéket vette át, Frölich Izidor (1853–1931) lett az elméleti fizika tanszék vezetője. Vizsgálta a sarkított fény elhajlását térbeli rácson. Kimutatta, hogy a síkban poláros fényben az elektromos térerősség vektora a polározási síkra merőleges síkban rezeg. Elméleti Fizika c. könyvéből a Kinematika (1892) és a Dynamika (1896), valamint a Matemetikai Repertórium c. függelék jelent meg.

Szily Kálmán (1838–1924) sokoldalú tudós és tudományszervező volt. Foglalkozott mechanikával, termodinamikával (különösen a II. főtétellel, a telített gőzök nyomásával). Mint a Természettudományi Társulat főtitkára és a Természettudományi Közlöny alapító főszerkesztője jelentős tudománynépszerűsítő munkát végzett. 1889-ben az MTA főtitkára lett, elindította az Akadémiai Értesítőt. Főbb fizikai tárgyú művei: A Hamilton-féle elv és a mechanikai hő-elmélet második főtétele (1871); A hő-elmélet második főtétele, levezetve az elsőből (1875). A két könyv azokat az alapelveket taglalja, amelyeken a kvantummechanika első elméletei, azaz a Planck-féle sugárzási törvény, illetve Heisenberg kvantummechanikája alapulnak.

{IV-84.} Magyarországon a 20. század elején a természettanhoz sorolt fizikát három felsőfokú tanintézetben oktatták: a budapesti tudományegyetemen, a budapesti József Műegyetemen és a kolozsvári tudományegyetemen. A cél reáliskolai tanárok, mérnökök és orvosok természettani képzése volt.

A kolozsvári tudományegyetem elméleti fizika professzora Farkas Gyula (1847–1930) 1895-ben a Mathematikai és Physikai Lapokba írt cikkében az adiabatikus elérhetetlenség elvét, a termodinamika II. főtételét az irreverzibilitásról mondta ki. (Mint a fizikusok tudják, Planck a kvantummechanikát megalapozó sugárzási törvényét is termodinamikai modellel tudta fizikailag megmagyarázni.) Ezt az elvet a tudományos közvélemény tizennégy évvel későbbi megfogalmazója után Caratheodory-elvként ismeri. Farkas Gyulának nagy szerepe volt a Maxwell-elmélet magyarországi megismertetésében (mivel a pesti tanárok, Eötvös Loránd és Frölich Izidor tagadták), erről tartotta akadémiai székfoglalóját. A matematikai fizikában a kényszermozgásokkal foglalkozott, a matematikában a nevét őrzi az általa felfedezett Farkas-lemma, amelynek ötven évvel később az optimalizálás-elméletben lett döntő szerepe. Farkas Gyula kollégája volt Tangl Károly (1869–1940), a kísérleti fizika tanára. Gázok és folyadékok dielektromos állandójával, folyadék és szilárd test felületén fellépő felületi feszültséggel, mágnességgel, gravitációval foglalkozott.