A 20. század eleje

A század elején a fővárosban modern fizikát csak a Műegyetemen, Zemplén Győző (1879–1916) előadásain lehetett hallgatni. Zemplén Győző a lökéshullámok nemzetközileg elismert szakértője volt (Zemplén-tétel). Párizsban Curie-éknél töltött rövid ösztöndíja után radioaktivitásról szóló könyvüket magyarra fordította (Radioaktív anyagokra vonatkozó vizsgálatok, 1906), Maxwell elméletének hazai követője volt.

A kor nagy fizikusa volt Lénárd Fülöp (1862–1947), akit – későbbi náci német elkötelezettsége miatt – a magyar fizika történetéből mellőzni szoktak. Középiskolai fizikatanára, Klatt Virgil keltette fel benne az érdeklődést a spektroszkópia iránt. Röntgen az X-sugarakat (ma Röntgen-sugár) a Lénárd Fülöp által szerkesztett kisülési cső segítségével fedezte fel. Lénárd Fülöp 1905-ben kapott a katódsugarakkal kapcsolatos munkásságáért fizikai Nobel-dijat. Azon felismerését, hogy a katódból kilépő elektronok energiája csak a fény színétől függ, Einstein tudta fotoelektromos elméletével megmagyarázni, amelyért 1922-ben Einstein Nobel-díjat kapott.

Pogány Béla

Pogány Béla (1887–1943), a budapesti Műegyetem nagy hírű professzora sokoldalú fizikus volt. Különösen optikai vizsgálatai voltak jelentősek. A fény terjedésére vonatkozó Michelson–Morley kísérletet sokan – köztük Pogány – ismételték meg finomabb módszerekkel. A mérés döntő értékű volt a fénysebesség állandóságának bizonyítására, illetve a klasszikus térelmélet alapkérdését jelentő éterhipotézis megdöntésére. Az eredeti mérés (1887) eredményeinek a következménye, hogy a fénysebesség minden inerciarendszerben azonos. Ez az Einstein-féle speciális relativitáselmélet alapja. Pogány mérése az ún. klasszikus módszerekkel (azaz lézer és mikrohullámú technika nélkül) elérhető mérési pontosság csúcsát jelentette 1932-ben. 1925–1926-ban a jénai Zeiss-cégnél dolgozott, a gyárban készített új Harres-készülékkel végett kísérleteket, ezalatt háromszor építette át a berendezést, és a feladatot sikeresen elvégezte. Schmied Rezső vegyészmérnökkel spektroszkópiai laboratóriumot létesített, amely molekulaspektroszkópiai iskolává alakult. Pogány tevékenysége a geofizikában {IV-85.} is jelentős volt; a szeizmikus mérésekhez szükséges berendezést az ő szabadalma alapján kezdték hazánkban gyártani. Főbb művei: A fény (1921); Kísérleti fizika (1928).