A II. világháború időszaka

1939. augusztus 2-án az USA-ban Szilárd Leó és Wigner Jenő rávette Einsteint, hogy megírja híres levelét Roosevelt elnöknek az atombomba kifejlesztésének támogatására. A Roosevelt elnök által kinevezett Uránium Tanácsadó Bizottság tagjai Szilárd Leó, Wigner Jenő, Teller Ede és Enrico Fermi voltak. A gyakorlati kivitelezéshez Neumann János is hozzájárult. Ő akkor az amerikai hadsereg megbízásából nemlineáris lökéshullámokat modellezett „számítógéppel”. Így kiszámította és közölte Tellerrel, hogy az atomrobbanáskor a plutónium belsejében a felszínen fellépő nyomás százszorosa lép fel, azaz kevesebb neutron szökik meg a felületen. Így sokkal kisebb tömegű plutónium szükséges a bombához, mint azt addig hitték. A híres Los Alamos-i fizikai eredményről az egész világ értesült. Az igazsághoz tartozik, hogy Einstein, Szilárd és Wigner Hirosima előtt tiltakozó levélben kérték az új elnököt (Trumant), hogy ne vesse be az atombombát, illetve hogy lakatlan területen demonstrálják a japánok előtt a hatását.

Szilárd Leóban(1898–1964) 1934-ben Rutherford előadásának hatására merült fel a magfizikai láncreakció ötlete. Szabadalmat jelentett be az atomenergia felszabadítására, de a megvalósításra már csak New Yorkban a Columbia Egyetemen került sor. Ennek előzménye volt, hogy Németországban (Hahn és Strassmann) felfedezték a maghasadást, amelyben a neutrongazdag urán hasadt szét két könnyebb magra. A cél az volt, hogy több neutron keletkezzen a reakció során, mint amennyi a beindításhoz szükséges. Szilárd sikeres kísérleteket végzett az urán bomlásakor létrejövő neutronsokszorozódás bizonyítására, de ennek publikálását a háború utánra akarta halasztani. Ez azonban nem sikerült, mert Frédéric Joliot-Courie is elvégzett egy hasonló mérést Párizsban, és nem értett egyet az eltitkolással. {IV-90.} Szilárd Fermivel Chicagóban is együtt dolgozott az atomreaktor tervezésében. 1940-ben a Physical Review-hoz küldött cikket a reaktortervezésről, azzal a megjegyzéssel, hogy a háború alatt ne publikálják. Az atommáglya 1942-re már működött. Később úttörő szerepe volt a békés felhasználás kutatásaiban, a nukleáris leszerelés egyik fő szószólója és szervezője lett. Szilárd Leó egyik kezdeményezője volt a tudomány és a világ problémáit megvitató Pugwash-konferenciáknak.

A II. világháború gyors befejezése nem utolsó sorban az amerikai légierő fölényének volt köszönhető. A repülőgép-sorozatgyártás megteremtője Kármán Tódor (1881–1963) volt. 1930-tól 1949-ig a California Institute of Technology aerodinamikai laboratóriumának igazgatója, a Jet Propulsion Laboratory (a későbbi „űrhajógyár”) megalapítója, a szuperszonikus repülés atyjának tekintik. A turbulens áramlások stabilitáselméletében (Kármán-féle örvény-út) és a repülőgépszárnyak tervezésében (Kármán–Trefftz-profil) alapvető elméleti eredményei voltak.

Szilárd Leó

Az Ortvay-kollokviumokon mérnökök, ipari kutatók is előadtak. A rendszeres meghívottak között volt Selényi Pál (1884–1954), aki 1916-ban híres kísérletével igazolta a nagy látószögben kibocsátott fénysugarak koherenciáját. Ezzel megdöntötte Einstein tűsugárzás-elméletét, azaz bizonyította, hogy a fényforrásból az elektromágneses hullám a teljes térbe kisugárzik. Az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumában végzett optikai, vákuumtechnikai kutatásainak eredményeit fotocellák és szelén egyenirányítók gyártásában alkalmazták. Chester F. Carlson, a fénymásolás (xerográfia) feltalálója önéletrajzában elismerte, hogy sok ötletet Selényi Pál munkáiból kapott.

A háború (mint Európában szinte mindenütt) visszavetette a tudományos életet, így a fizikai kutatásokat is, a zsidóüldözés miatt sok tudósok külföldre emigrált, azonban volt a tudománynak egy „szigete”, a Bay-csoport, amelyet Bay Zoltán a honvédelmi miniszter rendelete alapján radarkísérletek végzésére hozott létre. Bay Zoltán (1900–1992) 1930-ban lett a szegedi egyetem elméleti fizika tanszékének vezetője. Elektrokardiográfot készített, amelyben a jelet elektroncsővel erősítette. 1936-ban az Egyesült Izzó (Tungsram) kutatólaboratóriumának vezetését bízták rá. A vállalat tulajdonosa, Aschner Lipót Bay Zoltánnak a tiszta fizikai kutatás folytatására 1938-ban alapítványi atomfizika tanszéket szervezett a Műegyetemen. A Bay-csoport feladata a mikrohullámú technikai kutatás és fejlesztés volt, céljai: rádiós telekommunikáció fejlesztése és katonai rádió-radar rendszer kiépítése. Hasonló kutatások ekkor csak Nagy-Britanniában, az USA-ban és Németországban folytak. 1944-ben a csoportot Nógrádverőcére menekítették a budapesti bombázások elől, majd az oroszok elől vissza Budapestre. – A kísérletek tárgyi feltételeit vidéken szinte hiánytalanul sikerült megőrizni. Szalay professzor vezetésével Debrecenben a Fizikai Intézet felszerelését és könyvtárát biztonságba helyezték, így 1944 decemberében újraindulhatott az egyetemi oktatás. Szegeden Frölich Pál professzor a kiürítési parancs teljesítését csak mímelte, az értékesebb műszereket és könyveket az egyetem egyik alagsori laboratóriumában elrejtették, majd befalazták, és az oktatás 1944 novemberében újraindult. A budapesti Műegyetem tanári karának Németországba telepítése az oktatók ellenállása miatt meghiúsult.