A közelmúlt és a jelen kémiai tudománya

A közelmúlt és a jelen kémiai tudományát az akadémiai és az ipari kutatóintézetek, valamint az egyetemi tanszékek és egyes kiemelkedő gyári laboratóriumok reprezentálják. Aligha lehet arról a szerteágazó tudományos munkáról röviden számot adni, amelyet a közelmúltban tevékenykedő magyar kémikusok fejtettek ki. Erről számos rangos külföldi folyóiratban publikált cikk, sok hazai jelentés, monográfia tanúskodik, pl. A kémia újabb eredményei című könyvsorozat, az MTA Acta Chimica Hungarica, valamint Kémiai Közlemények című folyóirata. A Magyar Kémiai Folyóirat és a Magyar Kémikusok Lapja is évtizedek óta a tudomány és az ipar szolgálatában áll.

A magyar törvényhozás történetében egyedülálló esemény volt az MTA elnökének beszámolója a parlamentben. E beszámolóhoz előzetesen az MTA Kémiai Tudományok Osztálya helyzetelemzést készített, amelyet 1995. november 14-én az osztályülés jóváhagyott. Az elemzés szerint a kémia mind nagyobb mértékben meghatározza korunk emberének mindennapjait. Támaszkodnunk kell a kémiai kutatás, az ipari megvalósítás és az oktatás színvonalas hazai hagyományaira és eredményeire, hogy ne maradjunk le a fejlett országokhoz képest. De fel kell figyelni a sajnálatos negatív tendenciákra, amelyek a hazai kémiai kutatást és oktatást is érintik. Sok áltudományos közlemény jelenik meg – féligazságokkal tűzdelve – a környezeti ártalmakról, a kemizálás (növényvédő szerek, műtrágyák) káros hatásairól.

A magyar kémikusok az utóbbi évtizedben is nagyszámú publikációt tettek közzé nívós folyóiratokban, és számos találmány született. 1989–1993 között 2600 publikáció jelent meg, ez az egész világ vegyészeti publikációinak 0,71%-a, ami az országrangsor 20. helyét jelenti. Az {IV-153.} analitikai kémia, a makromolekuláris kémia területén még ennél is előbbre tartunk. A kémiai kutatás a hazai természettudományos, műszaki és élettudományi, valamint matematikai kutatás összesített teljesítményéhez 26%-ban járul hozzá. Ezt a vegyipar, ezen belül különösen a gyógyszeripar jelentős szerepe is magyarázza. 1989-ben a feldolgozóiparban képződött hozzáadott érték 20%-át adta a magyar vegyipar. Ezt az arányt az európai fejlett országok közül csak Németország és Hollandia múlta felül.

Sajnos az utóbbi években az ipari kutatóintézetek sorra szűntek meg, az egyetemi tanszékeken az oktatók és kutatók létszáma csökken és az akadémiai intézetek és kutatók száma is apad. Az iparvállalati kutatás a privatizációtól erősen függő, felemás helyzetbe került.

A közelmúlt kutatási eredményei, a fejlesztés és az ipari gyakorlat szorosan összefüggenek. A gyógyszerkutatás és a gyógyszeripar erősen támaszkodik saját kutatóbázisára, de ugyanúgy az egyetemi tanszékekre és a kutatóintézetekre (BME Szerves Kémia Tanszék, MTA Alkaloidkémiai Tanszéki Kutatócsoport, MTA Központi Kémiai Kutatóintézet, SOTE Gyógyszertani Tanszék).

A gyógyszerek közül széles körű nemzetközi elismerést és komoly üzleti sikert ért el a Jumex antiparkinson-szer, az Ipriflavon oszteoporózis-ellenes szer (Chinoin), a műtéti izomrelaxáns Arduan, az agyi oxigénellátást segítő Cavinton (Richter Gedeon Rt.), a szorongást feloldó Grandaxin (EGIS), a herpesz elleni Hevisos (Biogal).

A szelektív gyomirtó és rovarölő szerek (környezetbarát feromonok) területén iparilag realizált kutatási eredmények születtek. A műtrágya-felhasználás optimalizálásához hozzájárul a röntgendiffrakciós vizsgálatokra alapozott országos agyagásványtérkép elkészítése.

A fizikai kémia több részterületét nemzetközileg értékelt módon művelik a hazai kémiai intézetek és tanszékek. Fontos témák: az anyag- és molekulaszerkezeti kutatások, az elektrokémia, a korrózió, a kolloidkémia, a felületkémia, a fotokémia, a reakciókinetika és a katalíziskutatás. Ez utóbbi eredményei realizálódtak a magyar kőolaj-feldolgozó iparban (Százhalombattán megvalósított eljárások).

Az élelmiszerkémia is több új eredményt mutatott fel. Jelentős a Magyar Élelmiszer Kódex elkészítése.

A műszaki kémia, illetve a kémiai technológia területén nemzetközi élvonalat képviselnek a magyar kutatók által kidolgozott energiatakarékos eljárások és elvek. A vegyipari művelettani folyamatszintézis és folyamatirányítás területén ide tartoznak Fonyó Zsolt (1943–) professzor anyagátadási és energiaintegrációs kutatásai, valamint hőszivattyú-alkalmazási elvei. A desztilláló oszlopok új, nagy hatékonyságú csomagtöltetét találta fel és alkalmazta több hazai üzemben Manczinger József (1932–) professzor és ifj. Fábry György gépészmérnök. Krekács Sándor KEBIZUTA-oszlopait több svéd gyár alkalmazta. A műanyagipari, makromolekuláris kutatások is folytatódtak az 1990-es években.

A vegyipari rendszerek biztonságtechnikája, robbanás- és tűzvédelme területén több nemzetközileg elismert eredmény született. Ebben a témában Kompolthy Tivadar, Szabó Mihály és a Miskolci Egyetem Vegyipari Gépek Tanszékének (Fejes Gábor, Bozóki Géza, Keresztes János, Ortutay Miklós, Joó Gyula, Léderer Péter, Bene Ferenc) munkássága figyelemre méltó.

Az analitikai kémia kitüntetett szerepét és fontosságát bizonyítja, hogy jelenleg évi 100 millió analitikai adatot használnak fel hazánkban. Ennek kb. 50%-a egészségügyi és klinikai, 20–25%-a mezőgazdasági és élelmiszeripari, 10–15%-a környezetvédelmi és kb. 10%-a ipari adat.

A klinikai analitika területén nemzetközi elismerés és siker övezi Virág Tibor gyors {IV-154.} automata műszerét. Nemzetközileg elismert az a vízminőség-védelmi analitikai munka, amelyet a VITUKI végez (Literáthy Péter). Különleges elismerés illette Puskás Kázmér gépészmérnök és Barabás György professzor munkásságát a kuvaiti kutatóintézetben, amely megoldotta az ún. öbölháborúban olajjal szennyezett homok regenerálását.

A hazai analitika sikeres területei az elektrokémiai szenzorok (köztük az iparilag is megvalósított koronaéter alapú káliumszelektív elektród) és az áramló rendszerek kutatása. Fontos szerepet tölt be a radioanalitika. A hazai nukleáris analitikai és immunanalitikai kutatás eredményei sok interdiszciplináris területen hasznosíthatók. Orvosi-biológiai téren fontos hazai eredmény a szervezet kalcium-anyagcseréjének meghatározása, s ennek során – hajminták analízise alapján – az infarktus-rizikófaktor meghatározása.

Említést érdemelnek a sugárkémiai kutatások és azok realizálása a műanyagiparban és egyes élelmiszerek (burgonya, fűszerek) tartósításában. A hazai Mössbauer-spektroszkópiai kutatások nemzetközileg elismertek; az ELTE magkémiai laboratóriumában dolgozó Vértes Attila (1923–) és Burger Kálmán (1929–) szegedi professzor Mössbauer Spectroscopy című könyvét az amszterdami Elsevier Kiadó adta ki (1979).

A kémia hazai történetének számbavételekor meg kell említeni a vegyipari tervezést, a tervezőirodákat és a vegyipari gépészmérnököket is. A Vegyterv, az Aluterv, az Élterv, az ÁGTI, a SZIKKTI irodái és a ma is erőteljes munkát végző Olajterv mérnökei, valamint számos gyári szerkesztési osztály és géplabor segítette elő mind a kémiai kutatást, mind a gyártást. E sorba illeszkednek olyan nagynevű gépgyártó cégek, mint a Láng Gépgyár, a Vegyipari Gépgyár, a Kőolajipari Gépgyár, az Aprítógépgyár, valamint a Vegyépszer, a Gyár- és Gépszerelő és a Csőszer Vállalat mérnökei, akiknek munkája jelentősen hozzájárult a magyar vegyészeti ipar eredményeihez.

Számos magyar, illetve magyar származású kémikus öregbítette/öregbíti a magyar kémiai kutatás jó hírét külföldön (pl. Németországban Ladik János kvantumkémikus, Schügerl Károly és Pethő Árpád műszaki kémikus, Ausztráliában Angyal István gyógyszervegyész, az USA-ban Tóbiás Károly elektrokémikus professzorok). Sok magyar kémikust hívtak meg neves külföldi egyetemek vendégprofesszornak, ill. vendégkutatónak.

Hazánkban a fővároson kívül több kémiai kutatási központ alakult, pl. Szegeden a tudományegyetem Természettudományi Kara, az orvostudományi egyetemen az Orvosi és a Gyógyszerészi Kar, a Biokémiai Központ, Veszprémben a vegyipari egyetem, az MTA Műszaki Kémiai Intézete, a Nehézvegyipari Kutató Intézet, a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézet, Debrecenben a tudományegyetemi Természettudományi Kar, az Orvostudományi Egyetem, az Atommagkutató Intézet, Pécsen az orvosegyetemi vegytani tanszékek, a főiskolai vegyigépészképzés.

A magyar tudósok közül többen vegyészmérnöki vagy vegyészi képzettséggel, de más tudományágban, pl. a fizikában vagy a matematikában lettek világhírűek. Így a 20. század matematikájának és számítógép-tudományának kiemelkedő tudósa, Neumann János (1903–1957) eredetileg vegyészmérnök volt, s Szilárd Leó (1898–1964), az atomkutatás úttörője is a budapesti műegyetemen kezdte tanulmányait. Szilárd Einsteinnel együtt szabadalmaztatott egy abszorpciós hűtőgép-találmányt. 1946-tól a chicagói egyetemen a sugárbiológiai és a biofizikai intézet vezetője volt.

Rabó Gyula (1924–) vegyészmérnök, a Nagynyomású Kísérleti Intézet helyettes igazgatója (1951–1956), az Union Carbid Co. mérnöke (1957-től), majd tudományos igazgatója (1961–1990), az MTA külső {IV-155.} tagja (1993) főként az iparilag fontos katalitikus reakciókkal, zeolitok katalitikus hatásával foglalkozott. Varga József (1891–1956) adjunktusaként részt vett Varga két fontos eljárásának kidolgozásában (1953: hidrokrakk eljárás; 1954: aszfalttartalmú olajok lebontása hidroaromás szénhidrogének jelenlétében), s felfedezte az Y zeolit savas formáját és alkalmazásait.

A külföldön működő magyar kémikusok közül kivételes hely illeti meg Polányi Mihály orvost (1891–1976), aki a karlsruhei egyetemen, majd a berlini Vilmos császár (később Max Planck) Intézetben folyadékok fizikai kémiájával, adszorpcióval foglalkozott, s a manchesteri egyetemen a fizikai kémia (1933-tól), majd a szociológia professzora lett (1948-tól).

Vegyészmérnök volt a Nobel-díjas Wigner Jenő (1902–1992) is, aki pályáját az Újpesti Bőrgyárban kezdte. Külföldön fejtette ki értékes fizikai és kémiai munkásságát Teller Ede (1908–) és Brunauer István; mindkettőjük nevét megörökíti az ún. BET-szorpciós egyenlet, illetve -képlet. A BET-elméletet Brunauer és Teller az amerikai Paul H. Emmett amerikai kémikussal együtt alkotta meg; 1961–1982 között a BET-elmélet az adszorpció és a katalízis területén a 200 leggyakrabban idézett közlemény egyike volt.