Hazai fejlesztés, technológiai lemaradás (1958–1967)

A fejlesztési intézetek sikere és a termelés növekedése miatt szükségessé vált a profiltisztítás. A jól induló időszak később nem igazolta a reményeket. 1950–1956 között számos elképzelés született és fejlesztés {IV-255.} indult, azonban nem mind jutott el a sorozatgyártás szintjéig. A 60 csatornás átviteli rendszerek, a crossbar-központok gyártása nem kezdődött meg. Nem volt kedvező a szocialista országok együttműködése sem, mert a különböző hagyományokkal rendelkező országok egységes követelményeinek kidolgozása néha több évet vett igénybe, és ezalatt a kezdeti célkitűzések elavultak.

Igyekeztek ezért a specializálódást növelni, remélve, hogy a szűkebb szakterületeken gyorsabban lehet eredményeket elérni. 1961–1962-ben a BHG átadta az átviteltechnikai berendezések fejlesztését, gyártását a Telefongyárnak, a mikrohullámú fejlesztést-gyártást az Orionnak és a Finommechanikai Vállalatnak. A Budapesti Rádiótechnikai Gyár kapta meg a rádiós végberendezések gyártásának a feladatát. Ezekkel párhuzamosan kialakult az Elektromechanikai Vállalatnál (EMV) is egy átviteltechnikai fejlesztőrészleg, Simon Ferenc vezetésével. Az EMV a rövidhullámú adók fejlesztése és az ezzel párhuzamos gyártás területén ért el még kiemelkedő eredményeket. Az Elektronikai Ktsz a PKI (Lajtha György) kutatásait felhasználva hozzákezdett a kiskapacitású, rövidtávú vivőfrekvenciás rendszerek építéséhez és exportjához. A vállalatok megerősödött fejlesztési osztályai megkezdték a felzárkózást a nemzetközi színvonalhoz. A profiltisztítás számos más termékre (rádió-vevőkészülék, biztosítóberendezés stb.) is kiterjedt.

A BHG-ban a Steffens Oszkár által kifejlesztett crossbar-gép felhasználásával Molnár Pál kidolgozott egy elektronikus vezérlésű rural központcsaládot. A huzalozott logikájú ECR típusú rendszerrel Balás Árpád segítségével Észak-Balaton területén 1969-ben létesült egy mintahálózat. A Veszprémben lévő 7DU központ új vezérlőegységet kapott, és ezzel irányította Balatonfüred és Balatonalmádi központokat. Ezekhez a központokhoz csatlakozott számos kisközpont (Tihany, Csopak, Aszófő, Alsóőrs, Balatonfűzfő, Litér és Balatonkenese). Ez volt Európa első elektronikusan vezérelt rural-hálózata. A konstrukciós és áramellátási kérdésekben Zotter Ferenc segített. Az áramkörök a Pató Lajos és Mikics László fiatal kutatók közreműködésével készültek. Később Sopron és Gyöngyös környékén is kiépült egy ilyen hálózat, azonban az Ericsson licencvásárlás kapcsán kialakult, tévesen felfogott egységesítési elvek miatt a hazai elektronikus rural-koncepció nem terjedt el külföldön, sőt további telepítésekre Magyarországon is alig került sor. Az elektronikus vezérlést a későbbiekben csak az alközpontokban hasznosították, amely Kas Oszkár érdeme. A Telefongyárban (a BHG és a TRT fejlesztési osztályainak összevonásával kialakult intézetben) Pál Gaszton és Lajkó Sándor állami díjas mérnökök vezetésével megindult a nagy csatornaszámú rendszerek fejlesztése. Baján Tibor új konstrukciót, Radvány Jenő új szűrőtervezési, Cebe László szabadalmazott szintszabályozási módszert dolgozott ki. A BK24 és BK60 típusjelű berendezéseket az NDK, Csehszlovákia és a Szovjetunió egyaránt alkalmazta. A nagy érdeklődés oka a berendezések megbízhatósága volt, amelyet már a tervezésnél figyelembe vettek. A kis zajú tranzisztoros erősítőt Jutasi István dolgozta ki. A BK24 átviteli berendezésből többet adtak el, mint a Siemens a hasonló készülékéből Németországban.

A telefonkészülék-fejlesztés is eredményes volt. Germánusz Lajosné konstrukciós megoldásai és a PKI részéről Brebovszky Judit elektroakusztikus vizsgálatai alapján elkészült a CB667 készülék, amelyet nagy sorozatban gyártottak. Nagy lépésekkel haladt előre az adatátviteli összeköttetésekhez és az ügyvitel automatizálásához szükséges eszközök fejlesztése-gyártása. Piaci sikere volt a vivőfrekvenciás távíróberendezés-családnak (VT). A fejlesztési részleg hozzákezdett a PCM technológia honosításához is.

{IV-256.} Az EMV (Elektromechanikai Vállalat) a hírnevét a brüsszeli kiállításon alapozta meg Tófalvi Gyula és Szalai Pál által kidolgozott űrszondával. Később ugyancsak az ő vezetésükkel létesült a jászágói rövidhullámú adótelephely. Az adóberendezések 250 kW-os teljesítményt tudtak az antennákra adni. Az 1960-as években megindult fejlesztés eredményeit folyamatosan helyezték üzembe, a teljes létesítményt azonban csak 1974 áprilisában adták át. Az EMV-ben vivőfrekvenciás berendezéseket is fejlesztettek. Az első eredmények felkeltették a honvédség érdeklődését. Ezért a csoportot (Hutter Ottó, Paksy Géza, Meggyesi Csaba, Tatai Péter, Hessberger Antal) áthelyezték a TKI-ba, ahol speciális átviteltechnikai berendezéseket fejlesztettek.

A Finommechanikai Vállalat a TKI támogatásával először 4 GHz-en működő 600 csatornás átviteli útként és tv-közvetítő csatornaként használható rendszert dolgozott ki. Bíró Viktor az aktív mikrohullámú áramkörök méretezési módszerét dolgozta ki, amelyről sikeres könyvet jelentetett meg. A hazai fejlesztésű berendezést a Budapest–Kékes–Tokaj–Miskolc szakaszon helyezték üzembe. A rendszer azonban nem felelt meg, mivel takarékossági okokból a kijelölt ismétlő távolságok nagyobbak voltak, mint amire a berendezést méretezték. A száz km-es szakaszok kedvezőtlen fading viszonyok esetén megszakadtak, ezért az adók teljesítményét növelni kellett, majd később Gödöllőn egy közbenső ismétlőt helyeztek üzembe. Így már kifogástalan minőségű lett az átvitel. A rendszert a Szovjetunióban, NDK-ban és Indiában is telepítették. A kedvező tapasztalatok alapján kidolgozták a 6 GHz-es rendszert.

A Magyar Postának is fel kellett készülnie a mikrohullámú rendszerek tervezésére, telepítésére és üzemeltetésére. Ebben jelentős feladata volt a PKI-nak. Horváth Lajos, Czigány Sebestyén és Kántor Csaba irányításával új mérési módszereket dolgoztak ki, és vizsgálták a többutas terjedés esetére optimalizált antennamagasságokat. A Magyar Posta Vezérigazgatóságára átkerült Horváth Lajos a távlati célok elérése érdekében kiváló szakértő csapatot alakított ki (Hegyi Gábor, Kovács Gábor, Hazai István, Villányi Ottó, Turi Kovács Attila).

Az Orion önálló fejlesztéssel igyekezett sikereket elérni. Célja a digitális mikrohullámú rendszerek kialakítása volt. Ehhez felkészülésként először 8 GHz-es analóg rendszereket fejlesztett és gyártott. A korszerű technika elsajátításában az Oriont támogatta a Budapesti Műszaki Egyetemről az Istvánffy Edvin vezette Mikrohullámú Tanszék és a Batisztig György irányítása alatt működő csoport a TKI-ból. Az önálló ipari hálózatok szállítása érdekében a mikrohullámú rendszerekhez delta-modulált multiplex berendezést fejlesztettek ki. Később PCM rendszert is kidolgoztak, gyártottak. A rendszer és az elemek fejlesztésében Somogyi András irányító szerepét kell megemlíteni.

A Magyar Posta távközlési fejlesztéseihez főként csak magyar berendezésekre támaszkodhatott és beruházási lehetőségei is korlátozottak voltak. A telefonszolgáltatás lassan fejlődött, tovább nőtt a rés az igénylők száma és a rendelkezésre álló kapacitás között. Várólistákat készítettek, rögzített szabályok szerint osztották el az új vonalakat. Jelentősebb összeget csak a politikai célokat is szolgáló rádió- és televízióműsor-szórás bővítésére, korszerűsítésére adtak. Elkészült számos vidéki adó- és átjátszóállomás. Az időszak végére az ország területének 70%-án lehetett venni a televízió-műsort, a televízió-előfizetők száma meghaladta a 830 ezret.

A kábelhálózat bővítésére azért volt szükség, hogy a már földben lévő 12- és 24-csatornás vivőfrekvenciás rendszerekre alkalmas kábeleken 48- és 60-csatornás rendszerek legyenek üzemeltethetők. Itt a legsúlyosabb feladat az áthallásmentesítés volt. A fázisviszonyokat is figyelembe {IV-257.} vevő módszert és az ehhez szükséges eszközöket a Magyar Postánál Halász László és ezzel párhuzamosan a MÁV-nál Katona Rezső dolgozta ki. Az elméleti kérdések kidolgozásában Gránásy Sándor játszott meghatározó szerepet. Ezzel egyidejűleg közbenső erősítőket is létesíteni kellett. Kéthuzalos, különfrekvenciás elektroncsöves erősítőket dolgozott ki és telepített Csereklyei Pál, Greck Zoltán és Megyeri József. Később azonban a tranzisztorok megjelenésével a felügyelet nélküli, azonos frekvenciás, 4-huzalos üzemmód látszott gazdaságosabbnak. Az első Eger–Füzesabonyi kísérlet után elkészült a 60-csatornás Szolnok–Debreceni szakasz. A fejlesztést és a telepítést a PKI (Lajtha György és Borsos Károly), a HTI közreműködésével végezte.

A postaforgalom területén a felvételi szolgálat gépesítése jelentette a legnagyobb változást. Elkészült egy bélyegárusító automata, melynek elve alapján gyártották a távbeszélőérme-árusító, majd a képeslapot és postai levelezőlapokat árusító gépet is. A munkát Kanyó Mátyás irányította. Újszerű megoldásai beváltak és felhasználásukkal felmerülhetett az önkiszolgáló postahivatal létesítése.

Új kutatások indultak, ezek a beszédkutatással (Gordos Géza, Takács György, Olaszi Gábor), a mikrohullámú és rádiófrekvenciás terjedéssel (Frigyes István) a lineáris hálózatokkal (Hennyei Zoltán, Géher Károly, Herendi Miklós) forgalmi méretezéssel (Kozma László, Frajka Béla) és tv-fejlesztéssel (Ferenczi Pál) foglalkoztak.

A termékek exportját a Budavox Külkereskedelmi Vállalat bonyolította.