A fényvezető és a digitális technika (1976–1984)

Az 1938-ban szabadalmazott PCM-technika és az 1963-ban feltalált fényátviteli technológia egymást támogatva az 1970-es évek közepére a távközlés meghatározó elemeivé váltak, de ez a szerep Magyarországon, {IV-259.} az 1968–1970-es években vásárolt licencek hatására csökkent. A koaxiális-kábeles nagy csatornaszámú rendszerek már nem tudták a következő időszak feladatait maradéktalanul ellátni és világossá vált, hogy a digitális technika, a tárolt programvezérlésű központokkal (TPV) meghatározó lesz a század utolsó negyedében. A TKI vezetése látva, hogy milyen gyors mértékben terjednek az Egyesült Államokban, Angliában és egy-két nyugat-európai országban a TPV központok, hozzákezdett a hazai fejlesztéshez.

1978-ban a hazai gyártású crossbar-központokból több 10 ezer állomáskapacitást telepítettek. A helyi hálózat bővítése azonban elmaradt, amely sürgős intézkedést igényelt. Tóth Illés a Magyar Posta vezérigazgatója úgy döntött, hogy vezetékes és vezeték nélküli PCM rendszerekkel oldja meg a központok közötti hálózat kapacitásának növelését. A mikrohullámú berendezésekkel a Ferenc Központból kiindulva Lágymányos és Újpest felé létesítettek 30, 120 és 480 csatornás PCM összeköttetéseket. A primer multiplex rendszert a Telefongyár szállította, a magasabb rendű multiplexeket pedig a francia SAT gyártmányaiból vásárolta a Posta. Második lépésben Újpest–Belváros és Újpest–Lágymányos között létesültek digitális mikrohullámú trönkök. A rádiós összeköttetések vizsgálatát Czigány Sebestyén, Kántor Csaba, Bali József és Vass Vilmos végezték, a Posta munkáját Bartha József irányította, a döntés Horváth Lajos kezében volt. A multiplex berendezéseket jelzés-transzlátorral kellett kiegészíteni, hogy a vezetékes kapcsolatnál szokásos egyenáramú jeleket a PCM berendezés jelzéscsatornáján lehessen átvinni. Rövid határidőre a PKI (Huszty Gábor, Wiener József), a TÁKI (Hutter Ottó, Paksy Géza, Blum Endre) és a Telefongyár (Pál Gaszton, Barna László) közös csapata megoldotta, hogy a központ üzembe helyezésével egyidejűleg a PCM trönkök is rendelkezésre álljanak. Ez a hálózatbővítés igazolta, hogy a PCM technika megérett az üzemi alkalmazásra, a gyáripar, a szolgáltató, az alkatrészipar bátrabban fordult a digitális berendezések és eszközök felé.

A távíróhálózatban lehetőség volt arra, hogy elektronikus központot telepítsenek. 1981-ben üzembe helyezték a japán NEC cég központját a NEDIX–510A típusú elektronikus távíró- és adatközpontot. Ezzel a munkával mutatkozott be Horváth Pál, a Matáv későbbi vezérigazgatója, a Távíróhivatal akkori fejlesztési osztályvezetője.

Ezzel egy időben fogadták el a magyar (BHG) fejlesztésű QA típusjelű tároltprogram-vezérlésű alközpontot is. Az 1980-as években gyorsan terjedt az elektronikus vezérlésű, alközpont, ami nagymértékben támaszkodott a korábban Molnár Pál által kifejlesztett ruralrendszerre. Pató Lajos, Haffner János és Mikics László a BHG fejlesztésű és gyártású MAT512 típusú kisszámítógépre alapozta az alközpontok fejlesztését. A gyár fejlesztési intézetében Gosztony Géza irányítása mellett megerősödött a forgalom-elméleti kérdések vizsgálata. Az eredmények hatására Gosztony Gézát az ITU Forgalmi Kapcsolástechnikai és Számozási Bizottságának elnökévé választották (1984).

Az űrtávközlés kialakítására 1971-ben Interszputnyik elnevezésű nemzetközi űrtávközlési szervezet jött létre. Ehhez Magyarország is csatlakozott, ezért űrtávközlési földi állomást kellett létesítenie. A PKI vizsgálatai alapján erre a Veszprém megyei taliándörögdi völgyet találták a legkedvezőbbnek. A 12 méter átmérőjű mozgatható antennájú űrtávközlési telephelyet 1978-ban helyezték üzembe. Az állomás jelentőségét növelte, hogy itt telepítette a PKI a 15–23 GHz tartomány átviteli tulajdonságainak vizsgálatára alkalmas berendezéseit. Megalapozva ezzel a különböző földfelszíni és űrtávközlési rendszerek további telepítését.

{IV-260.} Az Orion gyár megkezdte a digitális mikrohullámú rendszereinek fejlesztését, amelyek első csoportja a 8 GHz frekvenciasávban működött. Ehhez a korábban fejlesztett delta-modulált és PCM berendezéseket gyártotta. Céljuk az volt, hogy rövidtávolságú, kiskapacitású digitális összeköttetések valamennyi elemét gyártani tudják. A fejlesztésben Batisztig György tanítványaiból tehetséges, fiatal csapat alakult ki (Schmideg Iván, Somogyi András). Ezt a rendszert elsősorban vasúti, honvédségi, belügyi hálózatok hasznosították.

A fényvezetők fejlődése minden szakember számára világossá tette, hogy azok az 1980-as évek közepétől a nagytávolságú összeköttetések céljára lényegesen kedvezőbbek lesznek, mint a koaxiális kábelek. Ezért az 1970-es évek közepén a PKI vezetésével a KFKI (Ferencz Kárpát, Kroó Norbert), a MÁV (Balogh Győző), a Magyar Kábel Művek (Nádasy László), a Budapesti Műszaki Egyetem (Veszely Gyula) és a Telefongyár (Jutasi István) részvételével fényvezetőkör alakult. A kiinduló gondolat Novák Istvántól indult, aki szerint váltani kell annak érdekében, hogy a Kábelgyár életben maradhasson. Az elméleti tanulmányozás alátámasztására a PKI beszerzett néhány kilométer fényvezetőt, amelyekkel a Ferenc és József Központ, valamint a József és Belváros Központ között PCM összeköttetéseket létesített. Az üres szálakon a kábel hőfokfüggő és időbeli változását figyelő méréseket végeztek. A vizsgálatokat a PKI két fiatal mérnöke Vámos Péter és Révész Gábor irányította. A műszaki-gazdasági megfontolások, a külföldi helyzetelemzés (Jutasi István) és a budapesti tapasztalatok sem tudták elérni, hogy a Kábelgyár és a Posta elkötelezze magát a fénytechnika mellett. A Kábelgyár ezért végleg kiesett a korszerű távközlési kábelek gyártásából. Az üzemeltető és hálózattulajdonos akkor kezdhette el fénytávközlő-hálózatának építését, amikor Horváth Pál vezérigazgató 1990-ben egyértelműen a fényvezetős gerinchálózat kiépítése mellett döntött.

A Telefongyár sorozatban gyártotta a megbízható PCM berendezéseket, folytatódott az irodaautomatizálási és adatátviteli eszközök gyártása. A távbeszélő-készülékek gyártását átadták a Mechanikai Műveknek, ahol Kasza Károly vezetésével új lendületet kapott a fejlesztés.

A lakosságot érintő jelentős változás volt, hogy az egyedi antennák vagy a házak nagyközösségi antennája helyett, vezetéken kaphatták a televízió-műsort. Az első budapesti kábeltévé-hálózatot Nagypál Endre tervezte és valósította meg. A fejállomásokon a hazai adókon kívül műholdról más televíziós műsorokat is vettek, és azokat szétosztották vezetéken. Ezzel egyidejűleg kiépült a nagyobb választékot kínáló AM-mikro rendszer, amely a Széchenyi-hegyről először a szállodákat, később más előfizetőket is ellátott mikrohullámú összeköttetésekkel.

Az első elektronikus pénzbedobós készüléket a PKI-ban dolgozták ki, ahol Kovács Pál és Újvári József szabadalma alapján lehetővé vált, hogy egyetlen érmecsatornával négy különböző érmével lehessen telefonálni.

A számítástechnika megjelenése nemcsak a tároltprogram-vezérlésű központokban gyakorolt befolyást a távközlés fejlődésére. A számítógéppel segített hálózattervezés számos új, gazdaságos struktúra kialakítását eredményezte. Ezeknek kidolgozásában és terjesztésében Sallai Gyula, Dely Zoltán, Oprics György és Plank György vettek részt. Munkájuk eredményeként a hálózati síkok száma csökkent. Körülbelül 50 gócközpont csatlakozott a gyűjtőgócokhoz, amelyek között szövevényes hálózat bonyolította le a forgalmat. Sallai Gyula, Takács György és Huszty Gábor Molnár Pál irányításával kidolgozták a digitális hálózatok tervezési módszereit.