A magyar mérésügyről dióhéjban

A magyar mérésügy története a 15. században kezdődött. Zsigmond király 1405-ben, dekrétumban rendelkezett arról, hogy az országban minden mértéknek Buda városa mértékeinek kell megfelelnie. Magyarországon 1874-ben vezették be a méterrendszert, bevezetésén Kruspér István, mint a Műegyetem és Szily Kálmán, mint a Magyar Tudományos Akadémia képviselője munkálkodott. Kruspér István (1818–1905) a Párizsban ülésező {IV-273.} Nemzetközi Mértékügyi Bizottság tagja nemcsak a méter-kilogramm mértékrendszer magyarországi bevezetését készítette elő, hanem műszereket is szerkesztett az etalonok vizsgálatához. Kruspér Istvánnak egyéb érdemei is voltak. Mielőtt a Magyar Királyi Mértékhitelesítő Bizottság (az Országos Mérésügyi Hivatal elődje) vezetője lett, Buda, Pest és Óbuda egyesítésének előkészítéseként elkészítette Pest város felmérésének tervét, és személyesen ellenőrizte annak kivitelezését. A Műegyetem elődintézményében mértant, mechanikai technológiát, felsőbb mennyiségtant, mechanikát, géptant és szerkezettant is tanított. A Magyar Királyi József Műegyetemen, annak megalakulásakor a geodézia tanára lett, Földmértan c. könyvéért az Akadémia nagydíját kapta. Kruspér utódja az egyetemi tanszéken, a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Bizottságban, és 1899-től az Állami Központi Mértékhitelesítő Bizottságban Bodola Lajos (1859–1936) volt. Tudományos munkái elsősorban a méréshiba-elmélettel kapcsolatosak, de műszertechnika vonatkozásban is felbukkan neve egy új szögtükör és szögprizma megalkotásához kapcsolódva.

Magyarország a Monarchia tagjaként 1875-ben csatlakozott a Méteregyezményhez, amelyet magyar részről gróf Apponyi Rudolf párizsi nagykövet írt alá. 1907-ben törvény született az állami mérésügyről, ennek alapján jött létre a Magyar Királyi Központi Mértékhitelesítő Intézet. 1907–1918 között szerelték fel a központi mértékhitelesítő hivatalokat és a mérésügyi műhelyeket. 53 mértékhitelesítő hivatal kezdte meg működését. A Mértékügyi Intézet a két világháború között költözött új székhelyére, az Országos Mérésügyi Hivatal mostani helyére. Kialakították az villamos-, a hőmérséklet- és a gázmennyiség-mérések laboratóriumait. A II. világháború súlyos károkat okozott ezen a területen is, a Mértékügyi Intézet és a mértékhitelesítő hivatalok károsodott épületeit, felszereléseit folyamatos munkával állították helyre, majd bővítették a tevékenységi kört. Létrejött az erő- és a nyomásmérések, az áramlásmérések, az elektronikai mérések, az optikai és mikrohullámú mérések, a sugárfizikai és kémiai mérések laboratóriuma. Fontos esemény volt a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény, amely megerősítette, hogy az Országos Mérésügyi Hivatal (OMH) a mérésügy országos hatáskörű, központi irányító, ellenőrző és felügyeleti szerve.

Az Országos Mérésügyi Hivatal épülete

Az OMH a törvény értelmében gondoskodik a törvényes mértékegységek használatára vonatkozó szabályozás előkészítéséről, az országos etalonokról, azok nemzetközi összehasonlításáról és hazai továbbszármaztatásáról, valamint az e feladatok ellátásához szükséges mérésügyi kutatásról és fejlesztésről. Ezen túlmenően képviseli a Magyar Köztársaságot a nemzetközi mérésügyi szervezetekben, együttműködik más államok mérésügyi szerveivel, gondoskodik a nemzetközi mérésügyi egyezményekből adódó feladatok végrehajtásáról.

Az OMH ma kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Alapító tagja a Nemzetközi Mérésügyi Szervezetnek (OIML, 1955), teljes jogú tag az Európai Metrológiai Együttműködés szervezetében (EUROMET) és a Nyugat-európai Mérésügyi Szervezetben (WELMEC).