A meteorológia története 1911-ig

A tudomány kialakulását és fejlődését a jól szervezett, hiteles mérőműszerekkel ellátott észlelőhálózatok kialakulásától számítják. E hálózatok kezdetben a földfelszín közelében, majd a magasabb légrétegekben is egységes módszerekkel, ugyanazon időpontban hajtották végre a nemzetközileg szabályozott mérési programjukat, illetve adatfeldolgozási és archiválási kötelezettségeiket. Rendszeres meteorológiai észlelést a történelmi Magyarország területén 1753-tól regisztráltak (a Nagyszombati Érseki Egyetemen Weiss Ferenc készített időjárási feljegyzéseket), amely az egyetem Budára helyezésével (1781) a királyi Várpalota egyik épületében (Egyetemi Csillagda), majd 1818–1848 között a Gellért-hegyi Csillagdában folytatódott. 1853-ban 14, alig 10 év múltán már 40 meteorológiai állomást tartottak nyilván. Az első tudományos összefoglaló munka Berde Áron (1819–1892) Légtüneménytan s a két Magyarhon éghajlatviszonyai s ezek befolyása a növényekre és állatokra. 1–2. (1847) c. műve, valamint Hunfalvy János A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása. 1–3. (1863–1865) földrajzi monográfiájának Magyarország éghajlata c. könyve volt. Az ország természeti viszonyait (ezen belül a légkörieket is) jellemző adatok szervezett gyűjtését a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 1860. június 18-án tartott ülésén határozta el. Az első önálló, magyar meteorológiai tudományos intézet szervezeti szabályzatát Schenzl Guido (1823–1890) és Hunfalvy János (1820–1888) készítette el, amelyet az MTA 1868. április 6-ai ülésén fogadott el, s I. Ferenc József 1870. április 8-án kelt határozatával szentesített. A budapesti székhelyű, Schenzl Guido vezette (1870–1886) Meteorológiai és Földdelejességi (később Földmágnességi) Magyar Királyi Központi Intézet működését a közös osztrák–magyar meteorológiai hálózattól átvett 47 hazai mérőállomás segítette, felügyeletét a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium látta el. A megfigyeléseket, tudományos közleményeket időszaki kiadványaiban jelentette meg (Időjárási Napijelentés, Időjárási Havijelentés, 1871-től; Meteorológiai Évkönyv, 1873-tól; Időjárás, 1897-től). Az első harminc év – Frőlich Izidor (1886–1887), Grüber Lajos (1887–1888) és Kurländer Ignác (1888–1890) megbízott igazgató irányításával – főként adatgyűjtéssel, hálózatszervezéssel és az adatok közzétételével telt el. Ennek tudományos gyümölcsei jórészt a 20. század első évtizedeiben érhettek be, amikor már rendelkezésre állt a megbízható, hosszú sorozatú éghajlati adatbázis. Noha a 19. század végi hazai kutatás csekély számú állomás megfigyeléseinek statisztikai elemzésére, illetve az egyes éghajlati elemek időbeli változásainak felderítésére szorítkozhatott, éghajlatkutatásunk szempontjából ez a korszak mégis igen eredményes volt, mivel ebben az időszakban jött létre a nemzetközi szintnek megfelelő klimatográfiai (éghajlatleíró) szakirodalmunk.

Az Országos Meteorológiai Intézet épületének főhomlokzata (1870 k.)

Az Időjárás c. lap címoldala

1890-ben Konkoly Thege Miklóst (1842–1916) nevezték ki az intézet igazgatójának. {IV-370.} Vezetésével új vízrajzi csapadékmérő hálózatot és prognózisszolgálatot szerveztek, s egyre szorosabb kapcsolatot építettek ki a mezőgazdaság különböző területeivel. 1893. február 19-én az intézményt a Földművelésügyi Minisztériumhoz csatolták. Konkoly Thege ógyallai (ma Hurbanovo, Szlovákia) birtokán avatták fel 1900. szeptember 30-án meteorológiai és csillagászati obszervatóriumát, ahol magas szintű meteorológiai, földmágnességi és asztrofizikai mérések és kutatások kezdődtek meg. Konkoly Thege kezdeményezésére, Neuschloss Kornél tervei alapján épült fel az intézet első, saját tulajdonú székháza Budapesten, amelyet 1910. május 1-jén avattak fel.

A 20. század elején a több évtizedes és sok megfigyelőhelyet felölelő adatbázis már módot nyújtott arra is, hogy néhány éghajlati elem (légnyomás, hőmérséklet, csapadék, felhőzet) tér- és időbeni eloszlását kellő részletességgel feltáró monográfiák sorra megszülessenek. A megfigyelőhálózat gyarapodása, a mérőprogram bővülése, majd az első meteorológiai obszervatóriumok megalapítása (Ógyalla, Kalocsa, Temesvár, Zágráb) újabb és újabb meteorológiai elem mérését tette lehetővé, így a finomabb részleteket feltáró éghajlati elemző vizsgálat és további korszerű kutatási módszerek alkalmazása előtt is megnyílt az út. Az intézet munkatársai 1876–1909 között 11 észlelési útmutatót publikáltak, amelyek meteorológiai, fitofenológiai, meteoritmegfigyelésekre, földrengésészlelésekre, a csapadék mérésére, valamint a jégeső elhárítására felállított viharágyúk kezelésére adtak tájékoztatást.

Jégeső-elhárítás. OBLAKO rakéta és kilövőállványa

1911-ben az 1426 csapadékmérő állomás közül 204 szokványos meteorológiai műszerekkel felszerelt klímaállomás volt.