A meteorológia története 1945-ig

Az intézet indította Nagy kiadvány sorozat éghajlati monográfiákat, megfigyelési módszereket és műszerek tudományos kritikáit tette közzé; 1914-ig 9 kötete jelent meg. Kis kiadványai egyes szakterületekről írt értekezéseket tartalmazott (pl. a tudományos léghajózásról, az időprognózisról, az agrometeorológiáról és az aerológia területéről). E sorozatból 1914-ig 7 mű látott napvilágot.

1911-től Róna Zsigmond (1860–1941), a hazai klasszikus klimatológiai kutatás megalapozója az intézet igazgatója. Számos tanulmánya és monográfiája maradt az utókorra; kétkötetes fő műve, az Éghajlat (1907, 1909), a hazai klimatológiai szakirodalom alapvető munkája.

Róna vezetése alatt, kiváló képességei ellenére, az intézet munkájában stagnálás, majd Trianont követően visszaesés következett be. 1925-ben megalapította a Magyar Meteorológiai Társaságot, amelynek 15 éven át elnöke volt. Ösztönzésére indult meg Magyarországon a magaslégkör kutatása, Marczell György (1871–1943) irányításával. Marczell – az aerológia (magaslégkörtan) tudományának hazai meghonosítója, valamint a magyar repülés tudományos megalapozója – bocsátotta fel 1913-ban az első magyar meteorológiai műszeres léggömböt, amelyet a II. világháborúig még számos sikeres felszállás követett.

1927-ben az intézet élén Róna Zsigmondot Steiner Lajos (1871–1944) váltotta fel, aki Aujeszky László szakmai vezetésével megszervezte a rendszeres szinoptikus- és előrejelző-szolgálatot. Steiner nemzetközileg is elismert eredményeket ért el a geofizika, a földmágnesség és a dinamikus meteorológia terén. Az MTA levelező tagja, s a budapesti tudományegyetem magántanára volt. Steinert Marczell György követte az igazgatói székben (1932–1934).

1934-ben Réthly Antal (1879–1975) vette át az intézet vezetését. Réthly alapvető feladatának tekintette a tudományos utánpótlás biztosítását; 1934–1939 között 17 fiatal szakemberrel bővítette az intézet {IV-371.} létszámát. Réthly és a klimatológiai osztály vezetője, Bacsó Nándor (1904–1974) irányítása mellett az ország éghajlatának feltárása kiszélesedett. Ezekben az években a Kisebb kiadványok sorozatban 18 kötet látott napvilágot, közöttük számos éghajlati monográfia hazánkról, az egyes tájakról, a fővárosról, s megjelent az első aerológiai feldolgozás eredménye (pl. Hajósy Ferenc: A csapadék eloszlása Magyarországon. 1901–1930. 1935; Réthly Antal–Bacsó Nándor: Időjárás–éghajlat és Magyarország éghajlata. 1938; Réthly Antal: Budapest éghajlata. 1947; A Balaton és környékének éghajlata. 1940; Kéri Menyhért–Kulin István: A csapadékösszegek Magyarországon 50 évi (1901–1950) megfigyelések alapján. 1953; Bacsó Nándor: Az árvíz időjárási okai. 1941).

Új mérési és kutatási programként megkezdődtek a rendszeres napsugárzásmérések (1937, Takács Lajos), a légelektromos mérések és vizsgálatok (Kenessey Kálmán). 1942-ben adta ki az intézet a Magyarország éghajlata c. művét, amelyből a háború végéig négy kötet jelent meg. 1944-ben Fáthy Ferenc irányításával megalakult az agrometeorológiai osztály. 1944-ben a visszacsatolt területekkel együtt 206 éghajlati és 1152 csapadékmérő állomás üzemelt. Budapest ostromakor jelentősen megsérült az intézet székháza, sok érték, muzeális műszer, észlelési anyag, műszerfelszerelés, könyv és folyóirat pusztult el.