| A magyar geodézia helye a világban | TARTALOM | A kartográfia története |
A geodézia tudományos–kutatási–fejlesztési eredményei
A Budapesti Műszaki Egyetemen, illetve ennek elődintézményeiben oktatók közül jelentősebb Kruspér István tevékenysége, aki heliométert (távmérős teodolit, 1860 körül) kísérleti távmérőkészletet, lejtmérőt, szögfelrakót és szintező műszert konstruált. Bodola Lajos szintező műszert (1900, 1901), szögprizmát, szögtükröt talált fel. Fasching Antal nevéhez teodolit-tahiméter (1906), Oltay Károlyéhoz felső rendű szintező (1922), Szepessy Józseféhez tahiméter (1927) feltalálása fűződik. Az egyetemen az 1990-es években többek között lézeres geodéziai műszereket hoztak létre. A geodézia elméleti szakemberei közül kiemelendő Fasching Antal, Hazay István, Homoródi Lajos, Biró Péter és Detrekői Ákos neve.
E szakemberek célja kétirányú volt: egyrészt a nemzetközi geodéziai tudományos munkálatokban való részvétel, másrészt a hazai földmérési gyakorlat korszerűbbé, hatékonyabbá tétele. Az előbbiek közé tartozik a kontinentális geodéziai mérések végzése, a hibaelmélet nemzetközi és hazai alkalmazása, a regionális földkéregmozgás-vizsgálatok, valamint a föld- és agrártudományok geodéziai-távérzékelési alapjainak kidolgozása. Utóbbihoz az automatizált eljárások (a fotogrammetria, deformációmérések, digitális térképezés, távérzékelési módszerek, műholdas helymeghatározás stb.) elterjesztése, új műszerek (elektronikus távmérők, lézerek stb.) bevezetése, valamint a számítástechnika (különösen az információs rendszerek) alkalmazása sorolható.
Műszergyártás érdekében Süss Nándor konstruktőr, magas képzettségű műszerész tevékenységét méltányolva a kormány 1884-ben megbízta őt az Állami Mechanikai Tanműhely (Budapest) megszervezésével. Az 1896. évi millenniumi kiállításon a Süss-féle katalógus 200 geodéziai, erdészeti, bányászati, tengerészeti és csillagászati módszert, 48 fizikaoktatási műszert, valamint több mint 200 iskolai oktatási berendezést tartalmazott. Az 1900. évi párizsi világkiállításon Bodola Lajos szintezőműszerével aranyérmet nyert.
Süss 1900-ban tanműhelyét Precíziós Mechanikai Intézetté fejlesztette, amely 1918-ban részvénytársasággá alakult. A cég hírnevét az Eötvös-inga 1922-ben indított exportképes gyártása alapozta meg. A társaság 1938-ban felvette a Magyar Optikai Művek (MOM) nevet.
A két világháború között teodolit-tahimétert (vízszintes és függőleges síkbeli szögek {IV-392.} mérésére, illetve optikai távmérésre alkalmas geodéziai műszert), normálteodolitot (a vízszintes és függőleges síkbeli szögek mérésére alkalmas távcsöves műszert), valamint más teodolitokat és tahimétereket hozott forgalomba. Oltay Károly felső rendű szintezőműszerei is az ő gyártmányai voltak. Katonai és kataszteri felmérések céljára nagy távcsöves vonalzói széles körben terjedtek el. Több típusú szög- és hosszfelrakóit Magyarország-szerte használták.
A II. világháború után korszerűsödött a teodolitok gyártása (pl. vasmentes öntvényből készültek). A műszercsaládok közül az 1950-es években fejlesztették ki a másodpercleolvasó képességű T B típust, valamint a mágnestűvel ellátott erdészeti és egy építészteodolitot.
A MOM az 1960-as évekre Európa harmadik legnagyobb geodéziai műszergyártó cége lett. Legelterjedtebb műszerei a szintező műszerek voltak. Ezek közül az 1968. évi FIG kongresszus kiállításán bemutatott Ni-A 3 típusú kompenzátoros szintező távcsövének új konstrukciójával tűnt ki, megelőzve számos más geodéziai műszergyár termékeit. A magyar műszerszerkesztők magas szellemi szintjéről, alkotói vénájáról tanúskodnak a Ni-B típusú kompenzátoros szintezők. Magas szériát ért meg a Ta-D típusú diagramtahiméter és mérőasztal-felszerelés (1952–1953).
Bezzegh László, Bors Károly és Pusztay Ferenc a szintező műszerek, a tahiméterek ill. más geodéziai műszerek kifejlesztéséért Kossuth-díjat (1960), Tárczy-Hornoch Antal kimagasló műszerfejlesztési és műszertörténeti tevékenységéért Állami Díjat kapott. Tárczy-Hornoch nevéhez bányászati lejtakna-mérő (1938) és irányrögzítő berendezés (1952) feltalálása is fűződik.
A Gamma Műszaki Rt. 1920-ban alakult, 1926-tól gyárt geodéziai műszereket, 1939-től Gamma Finommechanikai és Optikai Művek néven. Gyártmányai közé tartozott az N 3 típusú szintező, a TT 3 típusú teodolit, építész- és bányászteodolitok, erdészeti tájolós tahiméter, valamint több, kisebb szerkesztő eszköz.
Föld alatti és elfedett fémes vezetékek felkutatására Csanda Ferenc mérnök-feltaláló szerkesztett külföldön is ismert típusokat (1962, 1980).
A Finommechanikai Vállalat fejlesztésében az 1960-as években mikrohullámú geodéziai távmérőket állítottak elő.
A Magyar Tudományos Akadémia Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézetében automatikus fotoregisztráló libellavizsgálót fejlesztettek ki, amellyel másodperces libellák emberi beavatkozás nélkül, teljes folyamatukban vizsgálhatók és regisztrálhatók. Ugyanitt készült el korábban a folyamatos emelésű, félautomatikus libellamérleg. Ezek a fejlesztési eredmények hozzájárultak a geodézia egy fontos ágának, a mérnökgeodéziának a kialakulásához is, ahol számos ipari üzem, középület, atomerőmű, metró, autópálya, új híd építéséhez kell sarokpontokat, tengelyirányt és magasságot mérnöki pontossággal kitűzni.
| A magyar geodézia helye a világban | TARTALOM | A kartográfia története |