Az állatvilág védelme

Az ember környezetátalakító tevékenysége következtében az utóbbi száz évben óriási területeken lényegesen megváltoztak az ökológiai viszonyok. Ennek eredményeképpen a Földön csupán az emlősök és a madarak közül mintegy 100 faj kipusztult, és több mint 550 faj jutott az állomány rohamos csökkenésével a kipusztulás küszöbére. Magyarország területéről az utóbbi 60 évben 9 emlős és madárfaj tűnt el. A magyar fauna és flóra veszélyezetett fajait tartalmazó Vörös Könyv 1989-ben jelent meg. Ebben 110 gerinces, 290 gerinctelen állatfaj szerepel.

A Földön élő fajok számát a tudósok 30–40 millióra becsülik – ebből 1,4 millió az ismert (leírt) faj. A valaha élt és természetes módon kihalt fajok számát 60–120 millióra teszik – ennek hátterében feltehetően klimatikus változások álltak. A fajok kihalásának ütemét jól jellemzi néhány adat: 1980-ban úgy becsülték, hogy a 20. század végére fél–egymilló faj pusztul ki (főként a trópusi térségben – itt él a fajok 50%-a); 1997-ben évi 50 000 fajjal szegényedett a Föld ökoszisztémája. Kutatók szerint 50–100 év alatt a fajok negyede-fele fog kihalni, ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak.

A napjainkra kataszrofális méreteket öltő fajpusztulás csökkentése, a biológiai sokféleség globális szintű megőrzése érdekében egyezmények, koncepciók, jogszabályok születtek. A nemzetközi egyezmények közül hazánk 1979-ben az Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekről (Ramsari Egyezmény, 1971), 1983–ban az Egyezmény a vándorló vadon élő állatfajok védelméről (Bonni Egyezmény, 1979), 1985-ben az Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről (Washingtoni Egyezmény [CITES], 1973), 1989-ben az Egyezmény az európai vadon élő állatok és természetes élőhelyek védelméről (Berni Egyezmény, 1979), 1992-ben az Egyezmény a Biológiai Sokféleségről (1992) elnevezésű megállapodásokhoz csatlakozott.

A biológiai sokféleség megőrzésének megvalósult gyakorlati példái hazánkban a régi állatfajták megtartása, visszahozása: szürkemarhák, rackajuhok és hucul lovak tenyésztése egyes nemzeti parkjainkban; kultúrfajok génbankja; élőhelyek védetté nyilvánítása: Magyarországon többségében alakított ökoszisztémák találhatók a védett területeken. Hazánkban jelenleg 5 nemzeti park, 46 tájvédelmi körzet, 139 országos jelentőségű természetvédelmi objektum található; az állatfajok közül 424 védett (46 fokozottan védett); a biológiai sokféleség védelme: a területi védelem mellett az egyes veszélyeztetett (kihalás szélén álló) állatfajok védelme érdekében védelmi központokat (repatriáló központokat) működtetnek veszélybe került fajok felnevelésére és megfelelő élőhelyre telepítésére (pl. Magyarországon a túzokvédelmi program); kipusztult fajok visszatelepítése (pl. USA: farkas-visszatelepítési program, Magyarországon hód-visszatelepítési program); orvvadászoktól tojás- és fészekvédelem. A veszélyezetett fajok kereskedelmét egyezmény (CITES) szabályozza. Az élővilág biológiai sokféleségének fenntartói a génbankok, {IV-501.} állatkertek. Az Állatkertek Világstratégiája (1993) hangsúlyozza, hogy az állatkertek feladata egyre inkább a veszélyeztetett fajok természetes körülmények között végzett szaporítása és a visszavadítás.