Az ország fekvése, földrajzi helyzete és határai

Magyarország az északi félgömb mérsékelt éghajlati övében, Közép-Európában, a Duna középső, a Kárpátok hegyláncai közé zárt legnagyobb medencéjében fekszik. A Kárpát-medence harmadára kiterjedő ország a medencefenék középső, alacsony tengerszint feletti (tszf.-i) magasságban fekvő sík területeit, továbbá nyugati, röghegységekkel tarkított hullámos felszínét foglalja el. Jellegzetesen dunai ország, amely a Nyugat-, Délkelet- és Kelet-Európa közötti átmeneti tájakon osztozik.

A századfordulón még az egész Kárpát-medencét kitöltő országterület a trianoni határvonalak meghúzásának következményeként a medence középső térségei felé húzódott vissza, és szomszédaink felé minden irányban nyitottá vált. Nagytájaink emiatt az országhatáron túl is folytatódnak és az ily módon kialakult, szabálytalan hatszög alakú országterület nem alkot önálló természetföldrajzi egységet.

Tájföldrajzi szempontból az ország területe a Kárpát-medence közepét elfoglaló Alföld nagyobb részére, az ahhoz nyugati irányból csatlakozó Dunántúli-középhegységre és Dunántúli-dombságra, továbbá a Kisalföld Dunától délre fekvő részére terjed ki. A medence hegységkeretéből csupán az Északnyugati-Kárpátok belső, vulkanikus vonulata, az Északi-középhegység tartozik az országhoz.

Földrajzi szélességi helyzete alapján Magyarország az Egyenlítőtől és az Északi-sarktól megközelítően egyenlő távolságra (4600–4900 km-re) helyezkedik el.

Az ország földrajzi középpontja – északi szélesség (é. sz.) 47°10', Greenwichtől számított keleti hosszúság (k. h.) 19°30' – a Pest megyei Pusztavacs község közelében található, ahonnan az Északi-sark–Egyenlítő távolságot felező 45. szélességi kör 240 km-re délre húzódik.

A hazánkat határoló földrajzi fokhálózati vonalak Magyarország legészakibb pontját (é. sz. 48°35') a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Füzér településtől északra, a Nagy-Milic hegycsúcs közelében jelölik ki, a legdélibb pont (é. sz. 45°48') a Baranya megyei Beremendtől délre helyezkedik el.

A földrajzi szélesség értékei alapján a napsugárzásnak a horizonttal bezárt hajlásszöge (a Nap delelési magassága) télen 19,5°–21,5°, nyáron, a legmagasabb napállás idején 64,5°–67,5° között alakul az ország különböző földrajzi szélességein fekvő területeken.

Földrajzi hosszúsági helyzetét tekintve az ország kelet–nyugati irányban enyhén megnyúlt. Legnyugatibb pontja (k. h. 16°05') a Vas megyei Felsőszölnök területén, a legkeletibb pont (k. h. 22°58') a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nagyhódos község mellett található. A csaknem 7°-nyi hosszúságkülönbség következtében a Nap Nagyhódoson 27 perccel korábban kel és nyugszik, mint Felsőszölnökön.

Hazánk kelet–nyugati irányú kiterjedése 520 km, az országtest szélessége észak–déli irányban 320 km. A légvonalban mért távolság Felsőszölnök és Nagyhódos között 524 km, Beremend és Füzér között 386 km.

Közép-európai fekvésünk következtében a kontinenstörzs legészakibb (Észak-Norvégia), legkeletibb (Urál hegység) és legnyugatibb (Portugália) részei tőlünk megközelítően azonos távolságra (2500–2700 km-re) vannak, ezzel szemben Európa legdélibb területeinek (Dél-Görögország) távolsága Magyarországtól csak 1300 km.

{II-16.} Hazánk szárazföldi ország, tengerpartunk nincs. Hozzánk legközelebb a déli határainktól légvonalban 200 km-re (Budapesttől 400 km-re) délnyugatra fekvő Adriai-tenger van. A tőlünk keletre levő Fekete-tengertől 600 km, az északra fekvő Balti-tengertől 700 km, az északnyugati irányban elhelyezkedő Északi-tengertől több mint 1000 km választ el. Az Atlanti-óceán országunktól 1300–1700 km távolságra van.

A mérsékelt éghajlati övbeli elhelyezkedés, az Atlanti-óceántól való közepes távolság és az ország medencejellege hazánk földrajzi helyzetének sajátos természet- és gazdaságföldrajzi következményekkel járó alapjellemzői.

A mérsékelt égövi fekvésünkből fakad mindenekelőtt a négy évszak határozott elkülönülése, amelynek alapja a napsugárzási és hőmérsékleti viszonyok évszakonkénti változása. Az évszakok periodikus ismétlődése alapvetően befolyásolja az ország természetes növényzetének és állatvilágának faji összetételét, életritmusát és szaporodási ciklusait, hatással van a talajadottságokra, megszabja a termeszthető növények és a tenyészthető állatok körét, és a csapadékviszonyok alakulásának befolyásolása révén sajátos vízrajzi adottságokat eredményez.

Országunknak az Atlanti-óceántól való tekintélyes, ám a kelet-európai országokhoz képest kedvező távolsága következtében éghajlatunk szárazabb, mint Nyugat-Európa óceánhoz közelebbi területrészeié. Ez a távolság viszont elegendő ahhoz, hogy a hűvös és nedves óceáni légtömegeket szállító, csapadékokat hozó nyugati szelek elérjék a Kárpát-medencét és (változó gyakorisággal) érvényesítsék kontinentális éghajlatunk szélsőségeit mérséklő hatásukat.

Az óceáni hatás (és részben a medencejelleg) jótékony következménye az a +2 °C-os hőmérsékleti anomália (azaz a Magyarországot érintő szélességi körökön mért évi középhőmérséklettől való eltérés), aminek hatásaként a hasonló szélességi körökön fekvő térségekhez képest nálunk két héttel korábban kezdődhet a szántóföldi növénytermesztés, és hosszabb a növényzet vegetációs időszaka.

Az Atlanti-óceán viszonylagos közelsége hőmérsékleti viszonyaink évi változásának befolyásolása mellett gyakorta okoz óceánibb, azaz hűvösebb nyarat vagy enyhébb telet. Hatásainak elmaradása pedig az éghajlat kontinentális jellegének erősödését (hideg tél, meleg nyár, kevés csapadék) eredményezi.

1. ábra. Magyarország helyzete Európában (szerk.: Borsy Z.)

Az óceáni és kontinentális éghajlati tényezők – mediterrán hatásokkal kiegészülő – érvényesülése lehetőséget nyújt egyes, a 47. szélességi körre általában nem jellemző növényi kultúrák (pl. szőlő) termeszthetőségére. Az Atlanti-óceántól való távolságunk nemcsak az ország éghajlatára, időjárására – azon belül a lehulló csapadék mennyiségére és időbeni megoszlására – van hatással, hanem a domborzatot formáló folyamatok működésében, folyóink és tavaink vízjárási és lefolyásviszonyaiban, továbbá a természetes növénytakaró arculatában is tükröződik.

Hazánk medencejellegéből következik, hogy az országterület lényegesen alacsonyabb fekvésű, mint szomszédsága. Felszínére az alföldi jellegű síkságok uralkodó volta a jellemző. Az ország medencebeli fekvéséből adódik a környező hegységkerethez képest magasabb hőmérséklet és kevesebb csapadék, az éghajlat nagy területre kiterjedő egyöntetűsége és felerősödő kontinentális vonásai, amelyeket a medence szélvédettsége tovább fokoz.

A medencejelleg következménye a terület központja felé futó (centripetális), egységes vízhálózat – ahol a fő vízfolyások iránya a felszín enyhe déli lejtését követi –, a felszín alatti vizek lefolyástalansága és a természetes növényzet jellegzetes {II-17.} fajtaösszetétele. A medencehelyzet sajátos talaj- és növényföldrajzi vonásai tükröződnek az Alföld gyenge erdősültségében, a mezőségi talajok és a barna erdőtalajok uralmában, valamint az alföldi szikesek jelentős mértékű kiterjedésében.

A történelmi Magyarország egykor 6300 km-es, a Kárpát-medence peremét alkotó hegységgerinceken futó határvonala a trianoni országterület létrejöttével eredeti hosszának 36%-ára csökkent, és az ország elvesztette 160 km-es tengerpartját is. A II. világháború alatti terület-visszacsatolások néhány éves, államhatárokat módosító időszakát 1945-től az 1920-as területi állapot visszaállítása követte (leszámítva a három északnyugat-magyarországi község Csehszlovákiához való csatolásából adódó kis mértékű, 1947. évi államhatár-változást).

1945 és 1990 között Magyarország öt országgal (Ausztria, Csehszlovákia, Szovjetunió, Románia, Jugoszlávia) volt határos. A határszakaszok száma az 1991 előtti Jugoszlávia szétesését – Szlovénia és Horvátország független állammá válását – követően (1991) hétre emelkedett. 1991 óta a felbomlott Szovjetunió utódállama, Ukrajna, 1993-tól pedig a kettévált Csehszlovákia helyett az önálló Szlovákia a szomszédunk.

A magyar országhatár teljes hossza 2238 km, amelyből Ausztriával 359 km-es, Szlovákiával 667 km-es, Ukrajnával 144 km-es, Romániával 437 km-es határszakaszon osztozunk. Az egykor 621 km hosszú, egységes magyar–jugoszláv határ három részre, egy 99 km-es szlovén, egy 348 km-es horvát és egy 174 km-es jugoszláv (szerb) szakaszra tagolódik.