A DRINA ÉS SZÁVA MENTÉN

A szerbek ellen egyedül viselendő háborút Conrad maga vezette volna, de mikor az orosz beavatkozás is bekövetkezett, a fontosabb északi seregek vezetését tartotta fenn magának. Ezért a Drina mentén az ő tervei szerint gyülekezésben levő 5. és 6. sereg (összesen 11 hadosztály) vezérletét augusztus 6.-án - mindenesetre elég későn - Potiorek táborszernagyra, a 6. sereg vezérére bízta és neki azt a legalább is elvégzendő feladatot adta, hogy "az ellenséges betöréseket a monarchia területére, elsősorban azokat, amelyeknek iránya Bécs vagy Budapest, akadályozza meg." Hozzátette még, hogy a Száva mentén kirakódó, de innen augusztus 18.-tól kezdve az orosz határra elszállítandó 2. sereg "helyileg korlátozott közreműködésére" javaslatot tehet.

Ezzel a látszólag védelmet elrendelő paranccsal a tetterős Potiorek valójában a támadásra kapott ösztönzést, mert

a) neki rendelkezésre adott két sereg ereje: 170.000 puska. 400 ágyu a szerbeknek 200.000 puskája és bár 580, de felerészben régi ágyuja ellen a védelemre feltétlenül sok volt,

b) a kapott védelmi feladat a Drina mentén levő igen széles felállításból a Száván át Budapest vagy Bécs felé előnyomuló szerb haderőkkel szemben csak a Drinán át intézett oldaltámadással volt megoldható,

c) a 2. sereg augusztus 18.-ig tartó jelenléte a Száva mögött, illetve "helyileg korlátozott közreműködése" igénybevételének lehetősége megkívánta, hogy a támadás augusztus 18.-a előtt végeztessék el.

A támadás mellett szólt az is, hogy az így kivívható győzelem Bulgáriát a szerbek ellen beavatkozásra bírhatta. A Bulgáriával erre nézve folytatott tárgyalásokról Potioreknek tudomása volt.

Minthogy a szerbek ellen szánt haderők augusztus 12.-ig a Drina mentére teljes számban beérkezhettek, Potiorek arra szánta el magát, hogy Montenegro ellen csak két hegyi dandárt hagy, míg többi erejével a 2. sereg tüntető közreműködése mellett augusztus 12.-én a Drinán át Szerbiába hatol és teszi ezt már csak azért is, mert az ellenségről szerzett hirek szerint a szerb vezérkar a mi támadásunkat nem itt várta.

Potiorek elhatározása. mellett az adott helyzetben döntő érvek szóltak. A hiba abban rejlett, hogy Potiorek augusztus 12.-én a támadást nem összefogott erővel, hanem alig félerővel, azaz csak az alsó Drina mentén gyülekezett 5. sereggel (Frank tábornok öt hadosztályával) végeztette. Ennek a seregnek augusztus 17.-én kellett volna Valjevot elérni. A közép Drina mentén (az 5. seregtől 70 km. távolságra) felvonuló 6. sereg csak hat nappal később lépte volna át a határt, Uzice irányában.

Habár Frank kérte a támadásnak két nappal való elhalasztását, hogy arra jobban felkészülhessen és ezenkívül úgy ő, mint a Száva menti 2. sereg vezére (Bőhm-Ermolli) az 5. sereg ilyen, térben és időben elszigetelt előretörést veszélyesnek tartotta, Potiorek ragaszkodott tervéhez abban az optimista feltevésben, hogy Frank elérheti Valjevót, a nélkül, hogy túlerőre ütköznék, ha pedig ez az eset bekövetkeznék, vagyis ha Frank a szerb területre való betöréssel a szerbeknek a Kolubara, és Morava között levő tartalékait mégis magára vonja, úgy ez megkönnyíti majd a 6. sereg támadását. Ez a feltevés helytálló lehetett addig, míg a szerb túlerő az 5. sereget meg nem veri, aminek lehetőségével számolni kellett volna. Ezért volt kockázatos az 5. sereg elszigetelt vállalkozása.

Fennforgott még az a veszély, hogy az 5. seregnek a 2. sereg arcvonala előtt tervezett hadművelete, utóbbi sereget igen könnyen és tervszerűtlenül harcba sodorhatta. Ez előnyös lehetett Potiorek, de hátrányos Conrad nézőszögéből.

Potioreknek augusztus 12.-én megvalósult terve előidézte a világháború első nagy csatáját, mely a Drina keleti partvidékén elterülő útszegény erdős hegységben, Szabácstól délre 50 km. széles arcvonalon fejlődött ki. Ebben a csatában az 5. és 2. seregnek kereken 100.000 gyalogosa vett részt és ennek 60%-a (fele részben magyar, fele részben horvát) magyar földről származott.

Az 5. sereg augusztus 12.-én átkelt a Drinán és a következő napok alatt jobbszányával: a zágrábi hadtesttel és egy magyar dandárral a szembehelyezkedő III. szerb sereget nehéz harcok között megverte. Augusztus 19.-ig állandó küzdelem között Valjevo irányában 30 km.-t haladt előre. A sereg balszárnya: a prágai hadtest szintén átjutott a Drinán és eleinte tért is nyert, de aztán a szerb központi tartalékból erőltetett menetekben idevonult II. szerb sereg ellentámadásával találkozott. Egyik hadosztálya augusztus 16.-án oly súlyos vereséget szenvedett, hogy huzamosabb időre harcképtelenné vált. Másik hadosztálya még napokig ellenállt a szerb túlerőnek, de augusztus 19.-én ez is visszaszorult. Ezért Frank kénytelen volt seregének általános hátrálását a Drina mögé elrendelni. A csatát így elvesztettük. 40 ágyúnk a szerbek kezén maradt. A csapatok 25%-os létszámcsökkenéssel értek a Drina mögé.

A csatafront északi szárnyán, Szabács körül, az itt végzett tüntetésre a szerbek ellentámadással feleltek, ami a Száva déli partján igen véres, hosszantartó küzdelmeket idézett elő. Szabácsnál először Bőhm-Ermolli seregének csak egy magyar dandára hajózott át, majd mikor vele szemben a szerbek nagy túlerővel léptek fel, Bőhm-Ermolli egy csehországi hadosztályt küldött ide erősítésül. Minthogy ez is szorongatott helyzetbe került, Conrad megengedte, hogy a budapesti hadtest is harcba avatkozzék. Ebből egészen augusztus 23.-ig huzódó véres harcok keletkeztek, melyek során a magyar hadtest dicsőségesen megállta a helyét, de Frank seregének balszerencséjén változtatni nem tudott. Végül is a magyar hadtest veretlenül visszatért az északi partra, hogy innen az oroszok ellen útbainduljon, míg az említett cseh hadosztály a Száva vonalának védelme céljából véglegesen Potiorek haderőihez soroltatott. Figyelmet érdemel ennél az, hogy a Szerbia ellen alkalmazott haderő az eredetileg tervezett 9 hadosztályról így már 12 hadosztályra emelkedett, holott védekező magatartás esetén 5-6 hadosztály is elegendő lett volna.

A monarchia első csatája: a cerplaninai vagy első Drinamenti csata - az egész vonalon kudarccal végződött. A szerb sereg pedig a mi hadvezetési hibáinkból győzelemhez jutott.

A kudarcot Conrad és Potiorek terhére kell írnunk. Előbbi a védőfeladatnak tág értelmezésre alkalmas szövegezésével és a kedvezőtlen felvonulási csoportosítással adta meg a támadó vállalkozás előnytelen keretét. Utóbbi pedig a támadó hadműveletet túlmerészen tervezte és kitette egyik seregét a megveretés veszélyének. Hibákat követett el a cseh hadtest parancsnoka, akit ezért állásától felmentettek. A budapesti hadtest vezére, Tersztyánszky sem jeleskedett a vezetés körül.

Kétségtelen azonban, hogy a csatát a 6. sereg távolléte dacára is megnyerjük, ha a Szabácsnál fokozatosan bevetett haderőink - összesen mintegy 3 és fél hadosztály - egységesen és tervszerüen, Frank előtörésével összhangban indulnak támadásra.

A csatavesztésnek sok hátrányos következménye lett. Bulgária a központi hatalmakhoz való csatlakozását elhalasztotta. A szerbek önbizalma hatalmasan megnövekedett. Potiorek túlnagyra szabott haderejét most már - a vereség után - nem lehetett az északi hadszintér javára gyöngíteni. A budapesti hadtest, amely augusztus 23.-án hagyta el a csatateret, az északi hadszintérre való szállításban 10-12 nappal elkésett és hozzá még állományának 10%-át céltalanul elvesztette.

Potiorek első hadjáratához tartozik még a 6. seregnek két győzelmes ütközete, amelyet az XV. hadtestével és egy honvédhadosztállyal a felső Drina folyása mentén Visegrádnál, XV. hadtestével pedig Pribojnál - a régi novibazári szandzsákban - augusztus 20. és 22. között vívott meg, az itt szembe helyezkedő szerb hadseregcsoporttal. Ezek az ütközetek a 6. sereg Uzice felé irányuló támadó hadműveletének szerencsés bevezetését jelentették volna, de Potiorek az előnyomulást Frank seregének vereségére tekintettel beszüntette és aztán a 6. sereget észak felé Frank seregéhez csatlakoztatta. Ezzel jóvátette az első felvonulásban elkövetett hibát.

A leírt harcokkal egyidejüleg a montenegroi határon is megindult a küzdelem. A montenegroi csapatok több helyen Hercegovinába törtek, de az itt lévő dandárunk ellentámadásának hatása alatt hamarosan kitakarodni kényszerültek.

Mindezek a harci sikerek azonban nem tudták Frank serege balesetének hatását eloszlatni.

Augusztus 23.-án, amikor a harcok a szerb határon ideiglenesen elültek, kezdődött meg az északi hadiszíntéren, Kraszniknál az első nagy csata. Ezen a napon a monarchia 49 hadosztályából a déli hadszíntéren volt 12, vasuti szállítás előtt vagy alatt délről északra 6. A haderőnek tehát több mint harmad része mellékhadiszintéren tartózkodott, vagy vasuton ült, mikor a monarchia a létért való küzdelmet megkezdte. Ez a tény rejti magában északi kudarcaink okát.