A TÍPUS ÉS A TELJESSÉG ÉRTELMEZÉSE
Szépíró és kritikus elképzelése az állandó ütközések ellenére a típus és a teljesség értelmezésében is igen közel állt egymáshoz. Az író is a társadalom átfogó tükrözésére törekedett, alakjainak minőségében, egymáshoz való viszonyában a társadalom osztálytagozódását, konfliktusaiban az osztályharc összecsapásait igyekezett ábrázolni. Történetiségében a történelemtudomány akkori tényeihez kötötte magát. Alapeszméje nem is kívánt olyan stilizálást, amely a társadalom szerkezetéről és történelméről {395.} való kollektív tudással ellenkezett volna. Így a kritikusok legtöbbször nyílt kapukat döngettek, amikor "az egész társadalom képét adó, széles és mély járatú művek" alkotását szorgalmazták. Zavart akkor okozott ez az igény, amikor a valóságot egyetlen alak szemszögéből láttató művön is széles társadalmi tablót kért számon. Keszi Imre például Palotai Boris Puskásné című regényének főhőséről kérdezte: "Vajon tipikus-e [...] dolgozó népünk tömegeire, azok fejlődésére?" S rosszallta, hogy "minden Puskásné körül forog, mint egy misztériumban", s így kimaradnak a tömegek. Elhangzott hasonló kifogás Sarkadi Imre műveivel szemben is, Illés Béla Honfoglalása ellen pedig az volt a fő kifogás, hogy figuráinak útja még lehetőségében is zárva volt a hadsereg vagy éppen a dolgozó nép többsége előtt.