A KÖNYVKIADÁS TÖRTÉNETE

1948-ban megindult a magánkiadás felszámolása, a szocialista könyvkiadás szervezete az ötvenes évek elejére alakult ki. A következő évben kezdte meg működését a Népművelési Minisztérium Könyvkiadó Osztálya, s tevékenysége nyomán 1950-re létrejöttek az új állami szakkiadók.

A hazai szépirodalom kiadását ettől kezdve az újonnan szervezett Szépirodalmi Kiadó tartotta kézben. Továbbra is működött ugyan az 1945-ben alapított Új Magyar Könyvkiadó, de tevékenysége 1950 után is a szovjet irodalom közvetítésére szorítkozott. A fordulat évétől érvényesülő kiadási törekvéseket és az eredményt a megjelent művek mennyiségi és minőségi struktúrájának változásai mutatják. 1938-ban, az utolsó békeévben 2 438 könyv jelent meg 9,2 millió példányban, 1966-ban pedig 4 660 könyv került forgalomba 45,3 millió példányban. Az eltelt időszakban tehát a művek száma majdnem kétszeresére, példányszámuk pedig közel ötszörösére emelkedett. Viszonyszámokkal kifejezve 1938-ban 1 000 lakosra 999 {206.} könyv jutott, 1966-ban 4 447. A könyvkiadás grafikonjának erőteljes felívelése az új kiadók működésének megindulásával kezdődött. 1950-ben a megjelent könyvek példányszáma meghaladta a 20 milliót. 1952-re a művek száma is túlszárnyalta a felszabadulás előtti szintet (3 195 könyv jelent meg). Az ötvenes évek elején azonban a szépirodalmi kiadás alig több, mint egy tizeddel részesedett a könyvkiadás egészéből. Háromszázat valamivel meghaladó szépirodalmi mű jelent meg mindössze, 2,2 millió példányban. Aránytalanságok mutatkoztak a szépirodalmi kiadás belső szerkezetében is. A kortárs irodalom a szépirodalmi kiadás 70–80%-át képviselte, az élő világirodalomból túlnyomórészt a szovjet irodalom és a népi demokratikus országok irodalma jelent meg.

A szépirodalom kiadásában 1953 hozott fordulatot. Ekkor jött létre a Kiadói Tanács, amelynek feladata a kiadók terveinek összehangolása, a helyes kiadási arányok megállapítása lett. 1954-ben a Népművelési Minisztérium felállította a könyvkiadás és terjesztés közös irányítószervét, a Kiadói Főigazgatóságot, amely azóta is működik. Emellett a Kiadói Tanács mint véleményező testület tovább tevékenykedett. A kiadandó művek megítélésében, a kiadás minőségi szerkezetében a változás már 1953-tól mutatkozott, a könyvkiadás mennyiségi mutatóiban, a kiadói apparátusban viszont csak 1955-től. 1955-ben szervezték újjá a szépirodalmi kiadást, az Új Magyar Könyvkiadó tevékenységi köre bővült, ezentúl a világirodalom egésze ennek a kiadónak a gondozásában jelent meg, az Európa Könyvkiadó nevet 1957-ben vette fel. Ugyancsak ebben az évben jött létre a Magyar Helikon Kiadó, amely szövetkezeti alapra szerveződött, a következő évben államosították, 1965-től pedig az Európa Könyvkiadó önálló osztályaként működik. Így a Szépirodalmi Könyvkiadó feladatul elsősorban a magyar irodalom megjelentetését kapta. Versenytársként megalakult mellette az Írószövetség kiadója, a Magvető, amely a mai magyar irodalom közvetítését tekintette fő feladatának. Ekkor szerveződött az idegen nyelvű irodalmi kiadóként induló Corvina. A különböző szakminiszteri tárcák kiadóinak (pl. Nehézipari, Közlekedési, Könnyűipari stb.) összevonásából alakult a Műszaki Könyvkiadó, illetve a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 1954-ben hozták létre a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatát, mely képzőművészeti könyvek és albumok mellett illusztrált naptárak, levelezőlapok kiadásával is foglalkozik.

A Szépirodalmi Könyvkiadó a klasszikus magyar irodalom alkotásainak közzététele mellett kortársi magyar irodalmat, irodalomtudományi műveket, tanulmányköteteket is megjelentet. A magyar költészet klasszikusainak kiadását (Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre stb.) a Magyar Parnasszus ízléses kisalakú köteteiben adta közre, majd ugyanezt ismételte meg a Nagy klasszikusok elnevezésű, ún. fehér sorozatában. A Hét évszázad magyar versei című összeállítást először 1951-ben, azóta számtalan új kiadásban, magas példányszámban {207.} adta ki a kiadó. Jeles íróink alkotásait ún. életműsorozatokban teszi közzé (Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Déry Tibor, Illyés Gyula, Németh László). A magyar irodalom minden fontos értékét tartalmazó Magyar Remekírók sorozata nemcsak egy-egy életmű legkiemelkedőbb darabjait teszi közzé, hanem egy-egy korszak irodalmának olyan összefoglalását is adja, mely annakelőtte így, egy csokorba fogva nem volt hozzáférhető (A reformáció vitairodalma, Humanista történetírók, Esszépanoráma, 17. századi magyar gondolkodók stb.). 1955-ben indította a kiadó a Magyar Századok emlékirat- és naplósorozatot, melynek keretében e műfaj magyar remeklései jelentek meg (Bethlen Miklós önéletírása, Tanárky Gyula, Déryné naplója stb.). 1954 februárjától jelenik meg az Olcsó Könyvtár című sorozat, melyben a magyar és világirodalom klasszikusai mellett a kortárs világirodalmi és magyar, elsősorban prózai alkotások is napvilágot látnak. Eleinte hetenként jelentkezett egy-egy kötettel, a hetvenes évek közepétől a modern zsebkönyvek elhódították tőle a vásárlókat, népszerűsége csökkent, de még így is évente mintegy 15-20 kötettel van jelen a könyvpiacon, magas példányszámban. Hasonló sorozat a Diákkönyvtár, melynek világirodalmi köteteit kezdetben az Európa, magyar irodalmi részét a Szépirodalmi Kiadó adta ki, a sorozatot később a Móra Kiadó vette át. E századi íróink, költőink életművének, életútjának bemutatására szolgál az Arcok és vallomások sorozat, mely közérthető módon, sok dokumentummal és fényképpel mutatja be az írót, költőt alkotásai és vallomásai tükrében. Jelentős vállalkozása a két háború közt alapított Magyarország felfedezése című sorozat felelevenítése, illetve újraindítása. A kiadó igazgatója Illés Endre.

A Magyar Írók Szövetsége kiadójaként 1955 januárjában alakult meg a Magvető Könyvkiadó. Fő feladata a kortársi magyar szépirodalmi alkotások megjelentetése és a klasszikus magyar irodalom publikálása volt. A mai magyar irodalom jó néhány jelentős, a megjelenésekor sok vitát kiváltó műve a Magvetőnél látott napvilágot (pl. Fejes Endre Rozsdatemető, Sánta Ferenc Húsz óra). A magyar szépirodalom mellett kiad kortárs világirodalmi alkotásokat is a Világkönyvtár sorozatban, s ezenkívül a társadalomtudományok körébe tartozó esszéket, tanulmányokat, valamint a kortárs magyar irodalom társművészeteivel (film, színház, zene, képzőművészet) kapcsolatos ismeretterjesztő műveket is megjelentet. Jelentős kezdeményezésnek számít az 1975-ben indított Gyorsuló idő című közművelődési sorozata. Ez a rövid tanulmányokat, esszéket közlő sorozat olyan témákat, kérdéseket boncolgat, melyek általános érdeklődésre tarthatnak számot a sumér irodalomtól a legmodernebb közgazdasági elméletekig, a kettős honfoglalás teóriájától a herderi jóslatig, a korrupció elméletétől és gyakorlatától a modern kozmológiáig. Évente magas példányszámban jelentet meg Körkép címen novella-, Rivalda címen dráma-, Szép versek címen költészeti antológiát, melyek az Ünnepi Könyvhét {208.} alkalmából féláron vásárolhatók meg. Tények és tanúk címmel visszaemlékezéseket, memoárokat jelentet meg. Új Termés sorozatában az elsőkötetes költőket mutatja be, s ebben indított útjára sok, ma már beérkezett alkotót.

A Magvető és a Szépirodalmi Könyvkiadó közös szerkesztésében jelenik meg a Harminc év sorozat, amely a felszabadulás utáni magyar irodalom legjelesebb alkotásait adja közre. A 100 kötetre tervezett sorozat 1980-ra fejeződött be. A Magvető Könyvkiadó igazgatója Kardos György.

Az 1945-ben alapított Új Magyar Könyvkiadó mint a Magyar–Szovjet Művelődési Társaság Kiadója 1955. január 1-én alakult át világirodalmi kiadóvá.

Az Európa Könyvkiadónak jelentős adósságot kellett törlesztenie nemcsak a legmodernebb, hanem a 20. századi klasszikus világirodalom hazai megismertetésében is. Újjáalakulásának első évében megindította a Világirodalom klasszikusai (zöld) sorozatot, majd Népek meséi című, ma is élő, felnőtt olvasóknak készült sorozatát. Az egyes életművek kiadását Thomas Mann munkásságának bemutatásával kezdte 1955-ben, hogy a hetvenes évek elejéig szinte minden jelentős világirodalmi nagyság műveit új fordításban ismertesse meg a magyar olvasókkal (Balzac, Zola, Victor Hugo, S. Lewis, Hemingway, Thackeray stb.).

A kiadó világirodalmi tevékenysége 1957–58-tól kezdődően bontakozott ki, akkor indult a legfrissebb világirodalmi alkotásokat bemutató Modern Könyvtár és az egyes nemzeti irodalmak modern novellatermését reprezentáló Dekameron sorozat. Az 1961-ben a kezdő olvasók ízlését segítő előfizetéses sorozatot indított Milliók könyve címmel, majd ezt továbbfejlesztve adta ki a Világirodalom Remekei havonta megjelenő köteteit, a terjedelemtől függetlenül azonos áron. A sorozat 1963-ban ötvenezres példányszáma 1978-ra több mint megháromszorozódott, s jelenleg a felszabadulás utáni magyar könyvkiadás legnagyobb példányszámú sorozata.

Az Európa Kiadó a magyarországi zsebkönyvprogram kezdeményezőjeként 1966-ban kezdte az Európa Zsebkönyvek kiadását, eleinte 20. századi klasszikus művekkel, később túlnyomórészt a legfrissebb világirodalmi termésből válogatva. Jelentős műveket új fordításban adott közre (Proust, Joyce, Kalevala), s lényegileg a hatvanas évek közepére már behozta azt a lemaradást, mely a világirodalom kiadásában Magyarországon a felszabadulást követő első évtizedben mutatkozott. Az Európa Kiadó figyelme kiterjedt a fellendülő dél-amerikai, afrikai irodalmakra, és nagy példányszámban jelentette meg a modern szovjet, amerikai, angol, francia nyelvű irodalom kiemelkedő alkotásait. Különös figyelemmel kísérte a szomszédos népek szépprózai termését, a Szovjetunió soknemzetiségű irodalmának színvonalas megismertetéséhez a szép kivitelű Szovjet Irodalom Könyvtára sorozattal járult hozzá. A mélyebb megismerést az írók világa, {209.} valamint a Kistükör sorozat jólszerkesztett kötetei szolgálták (pl. Mann, Hemingway, Hardy világa; A sumer irodalom, A keleti finnugor népek irodalmának kistükre stb.). Az Európa Kiadó igazgatója Domokos János.

Az Akadémiai Kiadó a Magyar Tudományos Akadémia kiadójaként 1828-ban kezdte meg működését, így ma a hazai kiadók sorában a legrégebbi kiadóvállalat. A Magyar Tudományos Akadémia 1950-ben alakult át a szocialista tudományszervezés és irányítás központjává, ennek megfelelően szerveződött újjá a kiadó is. Az Akadémiai Kiadó – bár bizonyos kereteken belül maga is kezdeményezően lép fel – elsősorban az MTA tíz osztályának kiadási tervét valósítja meg. Jelenleg 104 magyar, illetve idegen nyelvű folyóiratot ad ki, egyes tudományágak területén világviszonylatban is a könyv- és folyóiratkiadás vezető központjává vált (finnugrisztika, orientalisztika, illetve sugárzáskémia, matematika). Az Akadémiai Kiadó indította el a magyarországi idegen nyelvű könyvkiadást is 1951-ben. A lexikonkiadás alapvető műhelyeként – a megnövekedett szükségletek kielégítésére – a hatvanas évektől kezdődően számos általános és szaklexikont adott ki (Új Magyar Lexikon, Magyar Irodalmi Lexikon, Művészeti Lexikon, Pedagógiai Lexikon stb.). A magyar irodalom klasszikus értékeit szövegkiadásokban, illetve kritikai kiadásokban teszi közzé. Petőfi Sándor, Ady Endre, Arany János, Mikszáth Kálmán, József Attila összes művei kritikai kiadását az ötvenes évek elején indította, Vörösmarty Mihály, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Vajda János, Mikes Kelemen és mások műveinek teljes közlésére a hatvanas évek közepén vállalkozott. Jókai Mór összes műveit a kiadó 1962-től népszerű és kritikai kiadásban adja közre. A Régi Magyar Költők Tára, a Régi Magyar Drámai, illetve Prózai Emlékek, a Magyar Népzene Tára hat kötete nélkülözhetetlen forrás, hasonlóképpen azok a sorozatok, melyek a magyar szép- illetve tudományos irodalom régi emlékeit, kortársi levelezéseit teszik mindenki számára hozzáférhetővé (Magyar Irodalmi Tár, A magyar irodalomtörténetírás forrásai, Codices Hungarici). Hasonmás kiadványsorozata a Bibliotheca Hungarica Antiqua, melynek darabjai nemcsak irodalomtörténetileg becsesek, hanem könyvművészeti remekek is (Heltai Gáspár: Chronica, Bornemisza Péter: Énekek három rendbe, Sylvester János: Újtestamentum).

Az Akadémiai Kiadónál jelenik meg a magyar irodalomtörténeti alkotások zöme. Az egyedi nagy monográfiák és kézikönyvszerű vagy enciklopédikus feldolgozások mellett a kisebb részproblémák megvilágítására született 1955-ben az Irodalomtörténeti Füzetek, 1957-ben a nagy írói életművek bemutatására az Irodalomtörténeti Könyvtár című sorozat, a magyar irodalom kiemelkedő alkotóit a Kortársaink kismonográfiái mutatják be az olvasóknak. A nyelvészet területén olyan hatalmas vállalkozások láttak napvilágot, mint A magyar nyelv értelmező szótára hét kötete, A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára vagy a páratlan értékű {210.} Magyar Nyelvjárások Atlasza, illetve az utóbbi időben megindult költői szótárak sora (pl. Petőfi-szótár). Jelentős irodalomtörténeti bibliográfiák kiadásával segíti a kiadó a kutatók munkáját (A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1849-ig, A népi írók bibliográfiája stb.).

Az Akadémiai Kiadó Terra impresszummal kétnyelvű szótárakat ad ki, az európai nyelveken kívül olyan nehéz feladatokra is vállalkozik, mint a Magyar–hindi, Vietnami–magyar szótár. A kiemelkedő művek közé tartozik a Régi magyarországi nyomtatványok című kiadványa, melynek első kötete 1600-ig írja le a magyarországon született nyomtatványokat. A kiadó igazgatója Bernát György.

A Gondolat Könyvkiadó 1957-ben alakult meg a Művelt Nép Könyvkiadó utódaként. 1960-ban egyesült a Bibliothéka Kiadóval. Feladata a tudományos ismeretterjesztés előmozdítása, ezért szoros kapcsolatok fűzik a Tudományos Ismeretterjesztő Társulathoz. A természettudományos és történelmi ismeretterjesztés mellett nagy szerepet vállal az irodalom népszerűsítésében is. Az egyes nemzeti irodalmakról kiadott összefoglaló tanulmánygyűjtemények, a "kistükör"-sorozat, az Izmusok, az írók Világa a Sikerkönyvek jelzik néhány izgalmas vállalkozását. Tudományos és ismeretterjesztő kiadványai mellett történelmi regényeket és írói emlékiratokat is megjelentetett. Igazgatója Siklós Margit.

A Kossuth Könyvkiadó a Magyar Szocialista Munkáspárt kiadója. 1944-ben Szegeden alapították Szikra Könyvkiadó néven. Jelenlegi nevét 1956-ban vette fel. Tevékenysége középpontjában a politikai szakirodalom, mindenekelőtt a marxizmus–leninizmus klasszikusainak kiadása és a marxista-leninista társadalomtudományok (filozófia, közgazdaságtudomány, tudományos szocializmus, történelem) tárgykörébe vágó művek megjelentetése áll. A politikai oktatást segíti tankönyv- és kézikönyvkiadással, a politikai ismeretterjesztést szolgáló műfajokon kívül szépirodalmi műveket, életrajzokat, dokumentumgyűjteményeket, útleírásokat, szociológiai, szociográfiai műveket, esszéköteteket is kiad. 7 szerkesztősége között önálló Szépirodalmi Szerkesztősége is működik. A Társadalmi Szemle című folyóirat is a Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelenik meg. Évtizedekig Bérei Andor igazgatta, jelenlegi igazgatója Rapai Gyula. A kiadó a marxista irodalomtudomány kialakításában Esztétikai Kiskönyvtár című sorozatával vállalt jelentős szerepet.

Az 1950-ben alapított Ifjúsági Könyvkiadó 1957-ben vette fel a ma is használt Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó nevet. Egyedüli feladata a gyermek- és ifjúsági könyvek kiadása a szépirodalom és az ismeretterjesztés területén. A korosztályi sajátságoknak megfelelően ad ki leporellókat, képes- és mesekönyveket, meseregényeket, ifjúsági regényeket.

Az ötvenes évek elején virágzásnak indult a történelmi-ifjúsági regény (Tamási Áron: Hazai tükör, Tatay Sándor: Kinizsi Pál, Hollós Korvin Lajos: A Vöröstorony kincse). Értékes mesegyűjtemények egész sora {211.} került a gyermekek kezébe, köztük jó néhány olyan, melyen később generációk nőttek fel (Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese, Benedek Elek: Többsincs királyfi, Világszép Nádszálkisasszony), a külföldi meséket a nemzeti irodalmakhoz igazodóan gyűjteményes kötetekben adta közre a kiadó. Weöres Sándor Bóbita s egyéb kötetei után legrangosabb költőink adták közre gyermekeknek szánt versesköteteiket (Kassák Lajos, Zelk Zoltán, Csanádi Imre, Nemes Nagy Ágnes, Kormos István). Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején fellendült a gyermekeknek szánt ismeretterjesztő kiadás, s kialakult a különböző korosztályoknak szóló könyvtípusok sora, melyek ma már a tanítási anyag szerves részét képezik (Képes Történelem, Képes Földrajz, Természetbúvárok könyvespolca, Búvár zsebkönyvek, Bölcs Bagoly). A hetvenes évek elejétől gyorsabb ütemű könyvkiadási program bontakozott ki, mely magával vonta a mű- és példányszám emelését, s a könyvtipográfiát az esztétikai nevelés célkitűzéseinek megfelelően korszerűsítette. A gyermekirodalom szinte minden műfajában tartós sikerek születtek, több kiadást értek meg mai magyar szerzők – Mándy Iván, Csukás István, Lázár Ervin, Janikovszky Éva, Kormos István, Hárs László, Varga Katalin, Szabó Magda, Thury Zsuzsa – művei. A kiadó igazgatója Szilvási György.

A hazai irodalmi, művészeti alkotások idegen nyelvű megjelentetésére 1955 januárjában alapították a Corvina Kiadót. Kezdetben túlnyomórészt művészeti kiadványokat jelentetett meg idegen nyelven (Magyar népművészet, A Szépművészeti Múzeum kincsei), majd Magyarországot ismertető albumokat, leírásokat, politikai műveket tett közzé saját, illetve külföldi partnerekkel közös kiadásban. (Mindmáig legtöbb idegen nyelvű kiadást megért könyve Barcsay Jenő Művészeti anatómiája.) A magyar irodalom idegen nyelvű kiadása Az ember tragédiájának 1957-es angol és német nyelvű megjelentetésével indult meg. A külföldi érdeklődésre számot tartó, nem e századi művek egy része egyedi kiadványként vagy antológiákban jelent meg, s a mai magyar irodalom megismertetését is folyamatosan végzi a kiadó. A Hungarian Library, illetve a Les Auteurs Hongrois című sorozatban túlnyomórészt 20. századi regényeket, novellákat adott ki a Corvina, míg a Corvina könyvek című sorozat különböző nyelven ismeretterjesztő és politikai műveket tett hozzáférhetővé. Árion címmel – Somlyó György szerkesztésében – több nyelvű nemzetközi almanachot publikál, alkalmanként egy-egy nagy költői életmű kiemelkedő darabjait több nyelvű műfordításban is bemutatja. A Corvina Kiadó idegen nyelvű könyvtermésének jelentős részét a képes gyermek- és ifjúsági könyvek alkotják, egy részük külföldi partnerekkel közös kiadásban lát napvilágot. Ezek többségükben a Móra Könyvkiadó magyar nyelvű kötetei alapján készülnek, egy-egy mű általában több nyelven is megjelenik. Az idegen nyelveken megjelent gyermekkönyvek sikerének jelentős tényezői, sokszor főszereplői az illusztrációk (Reich Károly Arany 1x1 című kötete eddig {212.} több mint 300 ezer példányban jelent meg). A kiadó igazgatója Szabó József.

A hazai idegen nyelvű kiadás mellett nem szorult háttérbe az a törekvés, hogy egyes magyar műveket külföldi kiadók lefordítsanak és kiadjanak. Ennek érdekében tevékenykedik az Artisjus (más néven a Szerzői Jogvédő Hivatal), mely magyar művek jogvédelmével és eladásával foglalkozik. A magyar könyv külföldi propagandáját a könyvszakma társadalmi szerve, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése kiadásában megjelenő háromnyelvű Books from Hungary – Bücher aus Ungarn – Le Livre hongrois című negyedéves folyóirat szolgálja.

A magyar könyvkiadás szerkezetében 1954-1957 között végrehajtott átszervezés óta lényegi változás nem történt. A kiadók zöme (12) a Kulturális Minisztérium Kiadói Főigazgatóságának felügyelete alá tartozik. Külön kiadóvállalata van az MSZMP-nek (a Kossuth Kiadó), a szakszervezeteknek (Táncsics Kiadó -1957 előtt Népszava elnevezéssel), a honvédelemnek (Zrínyi Katonai Kiadó), s különböző országos hatáskörű intézményeknek (Központi Statisztikai Hivatal – Statisztikai Kiadó Vállalat).

A hivatásos kiadókon felül kiadói tevékenységet fejtenek ki különböző tudományos intézetek, könyvtárak, egyházak, múzeumok, helyi tanácsok, egyetemek, s nagyon kis mértékben magánszemélyek is.

1953-tól a könyvtermés egészének mennyiségi fejlődése lassúbb ütemű volt, viszont a szépirodalmi kiadás erőteljes növekedést mutatott. 1955-re az irodalmi művek száma az előző időszakhoz képest másfélszeresére, 583-ra emelkedett, a példányszám pedig 7,7 millióra, azaz megháromszorozódott. Ez azt jelentette, hogy az előző évek 14%-os részesedési aránya 32%-ra emelkedett. A kiadás minőségi változásait jelezte, hogy kiegyenlítődött a klasszikus és kortárs irodalom aránya. 1956-ban a szépirodalom részesedési aránya a kiadványok számát tekintve az 1956 előtti időszakhoz képest 7,3%-kal emelkedett, vagyis meghaladta a 600-at, a példányszám pedig túlszárnyalta a kilencmilliót. 1962-től a szépirodalmi művek száma meghaladta a 700-at, a példányszám pedig azóta 10-12 millió között mozog. A hatvanas évektől a szépirodalom reális arányban, közel egyharmaddal részesedik a könyvkiadás egészéből.

Néhány jellemző adat a magyar könyvkiadás mennyiségi kimutatásaiból:

	Megjelent könyvek
	száma	példányszáma
1938	644	316270
1945	1880	20148000
1960	2972	34692700
1970	4793	46980600
1975	7730	73958600

(A Kiadói Főigazgatóság közlése alapján.)

{213.} Az egész országra kiterjedő közművelődési könyvtárhálózat a felszabadulás után alakult ki Magyarországon. 1945 után elsőrendű feladatként a falusi, községi könyvtárakat kellett létrehozni. A vidéki és az egész közművelődési könyvtárügy fellendülésére 1949-től került sor. A népkönyvtárak operatív és módszertani irányítására 1949-ben a Népművelési Minisztérium az Országos Könyvtári Központ mellé megszervezte a Népkönyvtári Központot, amely 1954-ig működött. 1949-1952 között 150 községben jött létre önálló könyvtár, a többiben továbbra is letéti könyvtárak működtek, az ugyancsak ezekben az években felállított körzeti könyvtárhálózat viszont megfelelő szervezeti hátteret biztosított ezeknek. 1952-től sor került a megyei és járási könyvtárak létrehozására. A könyvtárstatisztikai adatok az extenzív fejlődés óriási lendületét mutatják. 1949-ben összesen 2486 közművelődési könyvtár működött, 1950-re számuk meghaladta a négyezret, 1953-ra a tízezret. A könyvtárhálózat bővülésével egységes könyvtárirányítás vált szükségessé, ezért megszűnt az Országos Könyvtári Központ. A művelődéspolitikai fordulattal 1953-tól a könyvtárügy felülvizsgálatára létrejött a Könyvtárügyi Tanács, amely 1954-től a könyvtárak központi irányítója lett. Tevékenysége a könyvtárak működésének korszerűbbé, hatékonyabbá tételére irányult, ennek jegyében a kis állománnyal rendelkező, fejlődésképtelen könyvtárakat fokozatosan megszüntette. (Ezért mutatnak a statisztikai adatok visszaesést 1955 után.) 1955-ben 10 715 könyvtár működött, 1957 után 8499. Ettől kezdve mérsékeltebb tempóban jöttek létre új könyvtárak, kilencezret meghaladó számuk állandósult az 1966-os évtől. A könyvtárállomány gyarapítása, korszerűsítése a szervezeti fejlődéssel sem mennyiségben, sem minőségben nem tudott lépést tartani. 1950-ben a közművelődési könyvtárak állománya mindössze 2,2 millió volt, 1952-re elérte ugyan az 5,2 milliót, de ettől az évtől az állománygyarapítás visszaesett. A könyvtárak tanácsi kezelésbe vétele után, 1958-tól került sor a könyvtári állomány növelésére. Hatása 1961-től mutatkozott érezhetően, ettől kezdve 1–1,5 millióval gyarapodott évente a könyvtári állomány. 1966-ban a könyvtári kötetek száma 19,3 millió, tehát az indulás évétől majdnem kilencszeresére emelkedett. Ez azt jelentette, hogy 1950-ben 1000 lakosra 239 kötet jutott, 1966-ban pedig 1888. Az információs igények megsokszorozódásával azonban világszerte új mérőszámokat kezdenek alkalmazni, azt, hogy évente hány új könyv jut egy könyvtári olvasóra, a nemzeti könyvtermelés mekkora hányadát öleli fel a kérdéses könyvtár. Az ország közművelődési könyvtárai néhány központi könyvtártól eltekintve nem tudnak lépést tartani a könyvkiadás ütemével. A könyvtárhálózat bővülésével párhuzamosan a könyvtári tagok száma is nőtt. 1950-ben 1000 lakosból 43 volt könyvtári tag, 1966-ban számuk elérte a 215-öt. A tényleges könyvtári forgalmat leginkább a kölcsönzött kötetek száma mutatná, erre azonban 1953-ig nem található adat. 1953-ban 15 az egy {214.} olvasóra jutó kölcsönzött kötetek száma; 1966-ig 24-re emelkedett. A könyvtárak jelentőségét bizonyítják az olvasásszociológiai felmérések eredményei is, ezek szerint az olvasók egyharmada olyan családban él, ahol nem vásárolnak könyvet. A könyvtárak jelentősége különösen a községekben jelentős, ahol az olvasmányok forrása 49 százalékban könyvtári könyv, itt a családok 42 százalékánál nem található saját könyvtár.

A könyvforgalom alakulása az olvasó és könyv közti kapcsolatot szemléletesen mutatná, de 1951-ig nem áll rendelkezésre ilyen statisztikai adat. 1951-re államosították a magánkézben levő könyvesboltokat, és létrehozták a könyvterjesztés irányító szervét, az Állami Könyvterjesztő Vállalatot.

1951-ben a lakosság könyvvásárlása 70 millió, 1966-ban 618 millió forint volt. Ami jelentős forgalomnövekedés, még ha figyelembe is vesszük, hogy a könyvek ára ez alatt az időszak alatt emelkedett.

A könyvvásárlás erős koncentrálódása figyelhető meg: a könyvek nagy százaléka aránylag kis számú vásárlóhoz került, a vásárlók több mint felét az értelmiség és az alkalmazott réteg képviseli. A parasztcsaládok körülbelül 50 százalékánál egyáltalán nem található egyéni könyvvásárlásból származó könyv.

A hatvanas évektől meginduló olvasásszociológiai felmérések szerint a felnőtt lakosságnak mintegy 60 százaléka olvas könyvet, ezeknek 24 százaléka rendszeres olvasó. (Franciaországban a lakosság 42 százaléka, Nyugat-Németországban 54 százaléka vallotta magát olvasónak a hasonló felmérések során.)

Az olvasás–nem olvasás legfőbb motiváló tényezői közül kiemelhető az iskolázottság; az érettségizetteknél, egyetemet végzetteknél 6-7-szer nagyobb az olvasók aránya, mint a nyolc általánosnál alacsonyabb iskolázottságúak körében. A főiskolát, egyetemet végzettek 73 százaléka olvas rendszeresen, az érettségizetteknek körülbelül 60 százaléka, a nyolc általánost végzetteknél már felére csökken ez az arány, 32 százalék vesz rendszeresen könyvet a kezébe, a nyolc általánost sem végzettek közül mindössze 11 százalék.

A kormegoszlási adatok szerint a nem olvasók több mint fele 50 éven felüli, akiknek körülbelül 70 százaléka nem végzett nyolc osztályt. Az alacsonyabb iskolai végzettségűeknél érvényesül leginkább a kulturális környezet ösztönző hatása, az 1–4 osztályt végzetteknek Budapesten 42 százaléka olvasó, vidéki városokban 36,5 százaléka, községekben 20 százaléka. Ezek az adatok már jelzik, hogy ebből a szempontból a legelmaradottabb társadalmi réteg a parasztság.

A szociológiai felmérések alapján körvonalazott a különböző olvasórétegek ízlésalakulása is.

A legtöbbet olvasott, a legszélesebb körben ismert írók a magyar és világirodalom klasszikusai közül kerültek ki: Jókai Mór, Móricz Zsigmond, {215.} Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán, Victor Hugo, Dumas, Lev Tolsztoj. Vezető szerepüket nemcsak irodalmi értékük, hanem életművük gazdagsága is biztosította. Ismeretük a nemzeti alapműveltség részévé vált.

A kortárs irodalom népszerűségi listája változóbb. A hatvanas évektől Berkesi András, Passuth László, Rejtő Jenő könyvei a legolvasottabbak. Őket követi olvasottságban Fejes Endre, Szabó Magda, Illés Béla, Tersánszky Józsi Jenő. A mai világirodalom legismertebb, legtöbb olvasót vonzó írói Hemingway, I. Shaw, Steinbeck, Feuchtwanger, Maugham, Solohov, a Brontë-nővérek, Dold-Mihajlik. Sorrendjük, névsoruk sokkal inkább függvénye a kiadásnak, mint a klasszikus íróké. A felnőttek körében is népszerűek az ifjúsági regények, amelyek közül elsősorban Verne és Cooper regényei olvasottak. Egy jelentékeny réteg olvasmánykörét tulajdonképpen a magyar klasszikusok felsorolt íróinak művei és az ifjúsági regények reprezentálják. Ezek közös jellemzője, hogy fordulatos, cselekménydús, közérthető fogalmakkal élő művek. Ez a két olvasmánycsoport az alacsonyabb iskolai végzettségűeknél körülbelül 40 százalékkal képviselteti magát, s ez az olvasmánykör csökken leginkább a kulturális színvonal emelkedésével. A legnépszerűbb klasszikusok közül is kiemelkedik Jókai Mór, aki ezek olvasási arányából 70 százalékkal részesedik. Legnagyobb olvasótábora a parasztság és a munkások köréből kerül ki. A Jókait olvasók legkisebb hányadát az egyetemisták között találtuk. A felmérések során a magyar klasszikusok együttesen több említést kaptak, mint az élő magyar irodalom egésze, s ugyancsak többet, mint a klasszikus és mai világirodalom.

Az olvasmányok következő rétegét a világirodalomnak azok a képviselői jelentik, amelyeknek kialakult értékéhez nem fér kétség, azaz elsősorban a klasszikusok. Olvasottsági arányuk az érettségizetteknél és a nyolc általánost végzettek körében a legnagyobb. Ebben a rétegben a jelen történelmi periódusban kezd csoportnormává válni a klasszikusok szélesebb körének ismerete. A kortárs irodalom egészének ismerete elmarad a nem élő írók olvasottsága mögött. A kortárs irodalom széles körben ismert képviselői azok, akiknek művei a hagyományos esztétikai minőségeknek megfelelnek. Az élő irodalom iránti érdeklődés általában egyenesen nő az iskolai végzettséggel, az egyetemet végzettek körében háromszor akkora az olvasottsági százalék, mint a legalacsonyabb iskolázottságúaknál.

A legnagyobb irodalmi műveltséggel az értelmiség rendelkezik. Ez az egyetlen társadalmi réteg, melynek olvasmányaiban a mai magyar és világirodalom dominál, olvasmányaik kb. 13 százalékát a frissen megjelent kötetek adják. A klasszikusok legnagyobb körét is ez a réteg ismeri, ez azonban már korábbi olvasmányaikat képezte. Ennél a rétegnél a klasszikusok közül Thomas Mann, Martin du Gard került a legnépszerűbb írók közé. A kortárs irodalomból azokat a műveket válogatják elsősorban, amelyek társadalmi, morális problémákat vetnek fel. Kafka, Sartre, Ca-{216.}mus, Arthur Miller, a magyar irodalomból Illyés Gyula, Weöres Sándor, Nagy László, Füst Milán, Németh László, Sánta Ferenc olvasóit elsősorban körükben találjuk.

Viszonylag tág szépirodalmi ismeretanyag és érdeklődési kör jellemzi még az alkalmazott réteget. Ez a csoport azokat a műveket olvassa, vásárolja, amelyeknek kialakult értékéhez nem fér kétség. A legtöbbet olvasott írók között találjuk Dickens, Dosztojevszkij, Zola, Stendhal, Maupassant nevét. Ez a réteg mutat legnagyobb érdeklődést a regényes életrajzok és azok iránt a szépirodalmi művek iránt, amelyek bizonyos kultúrtörténeti ismereteket is közölnek olvasmányos formában. Ezeket az igényeket változatos színvonalon Passuth László, Dallos Sándor, Berkesi András, Zsigray Julianna, Láng György és Bókay János művei elégítik ki.

A munkásság műveltség tekintetében nem mondható egységesnek. A nyolc osztályt végzett vagy érettségizett szakmunkások ismeretanyaga, érdeklődési köre az alkalmazottakéhoz, az alacsonyabb iskolázottságú munkások ízlésvilága a parasztságéhoz áll közel. E réteg domináns jellemzőjeként a történelmi témák, az életrajzi regények, útleírások, fantasztikus regények iránt mutatkozó érdeklődés említhető.

A parasztság a legalacsonyabb iskolázottságú réteg, náluk a betűhöz kötött irodalmi kultúrának aránylag rövid időre visszavezethető hagyományai vannak. Az irodalmi műveknek általában szűk körét sorolhatják olvasmányaik közé, a négy legnépszerűbb klasszikus író jelenti olvasmányanyaguk 31 százalékát. Kiemelkedő sajátossága ennek a rétegnek, hogy az érdeklődés elsősorban a saját osztályról szóló irodalom felé irányul. Körükben jól ismertek Szabó Pál, Veres Péter, Solohov művei.