{44.} A KÉZIKÖNYV SZERKEZETI FELÉPÍTÉSE

Van-e elegendő távlatunk ahhoz, hogy tudományosan megalapozott véleményt formáljunk a legújabb harminc esztendő irodalmáról? – ezzel a kérdéssel találtuk szembe magunkat már a szerkezeti felépítés megtervezésekor. Tóth Dezső vetette fel A felszabadulás utáni magyar irodalomtörténet szerkezeti kérdései című előterjesztésében: a korszak eszmei-esztétikai tendenciáinak mozgását, egymáshoz való viszonyát hogyan lehetséges "magában a szerkezetben, a felépítésben" is kifejezésre juttatni? A korszak, írja Tóth Dezső, valamelyes belső egységet, viszonylagos lezártságot feltételez, s mennél inkább ismerjük egy viszonylag egységes korszak időbeli kifejlését, annál inkább tudunk különbséget tenni lényeges és kevésbé lényeges, jellemző és kevésbé jellemző sajátosságai közt, "annál több, valóban korszakos támponttal rendelkezhetünk [...] a fejlődés belső dinamikájának szerkezeti kirajzolásához [...], annál inkább lesz lehetséges az esztétikai szempontok szerkezeti érvényesítése". A távlat abban van segítségünkre, hogy a jobb viszonyítási lehetőségek révén határozottabban körvonalazhatjuk az irodalom sajátos jellemzőit. A hozzánk legközelebb eső korszak feldolgozása támasztja e téren a legnagyobb nehézségeket, mivel ez az új, korszaknyi egység még nem kibontakozott, nem "kikerekedett" alakban áll előttünk, legalábbis nem oly mértékben, hogy számos jelenségnek már most világosan lássuk történeti értelmét. Ebből pedig az következik – fejezi be gondolatmenetét Tóth Dezső –, hogy a szerkezetet nem építhetjük megkülönböztetett tendenciákra, mert ilyen megkülönböztetések ma még nem kristályosíthatók ki olyannyira, hogy "szerkezet-meghatározó érvényük lehessen".

Ennek az észrevételnek jogossága vitathatatlan. Az irodalmi folyamat jelenidejűsége, lezáratlansága valóban arra kellett hogy intsen bennünket: a szerkezet-meghatározó besorolásokkal bánjunk óvatosan, ne törekedjünk mindenáron kiemelésekre, főként ami az irányzatokat, mozgalmakat vagy a generációkat illeti. Az értékelésről természetesen még e megfontolások után sem mondtunk le: az értékkülönbségeket mindenekelőtt a terjedelmi arányokkal fejeztük ki, a részletesebb elemzéssel igyekeztünk rávilágítani a kiemelkedőnek vélhető teljesítményekre.

Az első kötet a korszak irodalmi életét és kritikatörténetét mutatja be, s azokat az ismereteket és elemzéseket rendszerezi, amelyek a felszabadulás utáni magyar irodalom összképére vonatkoznak. Itt vázoljuk fel az irodalompolitikai viszonyokat, az irodalmi intézmények történetét, az eszmetörténeti kapcsolatokat, s ebben a részben foglalkozunk a korszak irodalomszemléletével, közelebbről az irodalomelmélet, az irodalomtörténet, az összehasonlító és világirodalomtörténet, valamint a kritika problémáival. Az irodalompolitika változásait áttekintő fejezetben helyeztük el Révai {45.} József pályaképét; az irodalomtudomány történetét Lukács György portréja zárja le.

A további részek részint műfajilag, részint pedig térbelileg tagolódnak. A szépirodalom tagolásában a műfaji felosztást követtük, s mind a három műfaj részletes bemutatását hosszabb műfajtörténeti összefoglalás nyitja. E nagy műfaji áttekintéseket követi a nagyobb és kisebb portrék sora, valamint azoknak a műveknek és jelenségeknek a rövid felvillantása, amelyek portrészerű vagy önálló fejezetben való elemzése nem indokolt. Figyelembe vettük továbbá azt is, hogy korunkban a magyar nyelvű irodalom több országban él és több középpontúvá fejlődött; nélkülözhetetlen volt a határon túli magyar irodalmak bemutatása is. Az adatszerű és az elmélyültebb tájékozódást szolgáltuk azzal, hogy a fejezetekhez válogatott bibliográfiai mellékletet csatoltunk. A Kézikönyv ilyenformán ismeretanyagát tekintve a következő főbb részekre tagolódik: áttekinti az irodalmi intézmények és az irodalompolitika fejlődését; összefoglalja a felszabadulás utáni költészet, széppróza és drámairodalom műfajtörténetét; közreadja az 1945 után alkotó írók portréit; nyomon követi az irodalomtörténetírás és a kritika történetét; ismerteti a határainkon túli magyar irodalmakat; tartalmazza a kiadott művek és a rájuk vonatkozó szakirodalom válogatott bibliográfiáját.