DUDÁS KÁLMÁN (1912–1983)
Dudás Kálmán (1912–1983) halkszavú, ritkán megszólaló költő volt. Harmincöt éves koráig a Vajdaságban élt, csak 1947-ben költözött Magyarországra. Itt két kötete jelent meg: 1961-ben a gyűjteményes Szederillat, s tíz év múlva a Sugaras evezőkkel. E könyvek alapján már aligha lehet a népi írókhoz sorolni; esztétikai tájékozódása sokkal inkább Juhász Gyula vagy a későbbi Nyugat-nemzedékek impresszionizmusát követi. Időmértékes, jobbára jambikus verseket írt, melyekben mindenekelőtt a festői hatások váltak az árnyalás eszközeivé: "Ezüstbe olvadt krétaszín / öböl a dél köröttem. / Fekszem, mint más e délszakin / szilánkolt fényözönben" (Sugaras evezőkkel). Verseinek az egyik fő témaköre a szülőföld. Ragaszkodása hozzá, szeretete, a bácskai táj ihlető hatása a különélés éveivel csak erősödött (A visszatérő vallomása). De a szülőföld Dudás Kálmán számára nemcsak a tájat vagy az ifjúkort idézte, hanem a szellemi horizontot is jelentette: a {461.} népek egymásrautaltságának példáját, a jugoszláv kultúra végig ösztönző, eleven hatását is (Távoli vőfély, Karsztnál időtlenebb).
Másik élménykörét – a magánélet kisvilágát – is sokban színezte ez a "délies, forróbb íz" (Simon István). Tiszta formákban vallott családról, szerelemről, a "fogyó idő"-ről. Eredendő alkati szerénysége mögött is érezhető – Kiss Ferenc szavaival – "az a méltóság, mely az embert veszendősége ellenére s kudarcai közepette is a szépség, a boldogság várományosának tudja". Mégis, sok e lírában a konvencionális, másodlagos elem is. Az irodalmi hatásokat kevésszer sikerült sajátjává lényegítenie. Nem volt szerencsés későbbi verseinek következetes fogalmi kifejezésre való törekvése sem. E versek sokban költői természetének is ellentmondtak (Utazás, Esti szandolin). Dudás Kálmán lírája kishatású líra; erényeit, formaérzékét, technikai tudását széles körű műfordítói tevékenysége messzehangzóbban kamatoztatta. Színessége, személyessége, dallamossága legjobban a dalokban érvényesült:
| Gyér lugasom őre legyél |
| fogyó fények árnyán |
| hűségedet rózsalevél |
| mosolyoddal zárd rám. |
| (Dal, zúzmara elé) |