RAJCSÁNYI KÁROLY (1921–1983)

{557.} Rajcsányi Károly (1921–1983) művei a munkásírók 1942-ben megjelent antológiájában, a Hét hangban tűntek fel, könnyed, elegáns verselésükkel, bravúros formakezelésükkel. Versei érzéki, megjelenítő erővel közvetítették a külvilág benyomásait, s idézték a gyermekkor emlékeit, melyeken minduntalan átütött a súlyos szociális, politikai mondanivaló.

Rajcsányi Károly a felszabadulás után újságíróként dolgozott; költői pályafutása félbeszakadt. A Magyar Nemzet hasábjain jelent meg több részes visszaemlékezése, melyben emléket állított a hajdani nemzedéknek, felelevenítette találkozásaikat, küzdelmeiket, vitáikat. Ez a tárgyilagos visszafogottsággal, mégis szubjektív lírai hitellel megírt memoár fontos művelődés- és irodalomtörténeti adalékokat tartalmaz, s megismertette a szélesebb olvasóközönséggel az "elsüllyedt nemzedéket", történelmünk néhány viharos esztendejének egy nem elhanyagolható fejezetét.