ARATÓ KÁROLY (1939) | TARTALOM | BÉNYEI JÓZSEF (1934) |
Bertók László (1935) 1964-ben jelentkezett verseskötettel: ekkor jelent meg két másik pécsi költőtársával, Makay Idával és Galambosi Lászlóval közösen írt művük, a Lengő fényhidak. A Fák felvonulásáig (1972), első önálló kötetéig újabb nyolc évet kellett várnia. Friss hang, váratlan, már-már szürreális képek és képzettársítások jellemezték e könyvének verseit, hasonlatai a legkülönfélébb érzésköröket fogják át, s ez a merészség, kötetlen csapongás nem a költői fegyelmezetlenség dokumentuma volt, hanem inkább az életöröm kifejezése és egy olyan lírai magatartás dokumentálása, mely az ősi nyelv és gondolkodás ihletésétől is megtermékenyülve a valóságot új és új fénytöréseiben tudta láttatni. Könnyedén, néhol már túlságosan is gáttalanul birkózott meg a formálással, ezért néhol olyankor is ráhagyatkozott leleményeire, amikor mélyebbre is hatolhatott volna témájába.
A Fák felvonulása legérdekesebb ciklusa az Arcok, betűkkel, amelyben néhol kitűnő prózaversekben próbálkozik paradox életszemléletének újszerű megszólaltatásával. Lírájának elmélyülését, világának fokozatosan kifejlődő drámaiságát jelzik az Emlékek választása (1978) versei, amelyben a tudatos, gondolkodó ember gesztusával idézi a múltat, hogy annak igaz, ma is érvényes példái segítségével értelmezhesse a jelent is.
ARATÓ KÁROLY (1939) | TARTALOM | BÉNYEI JÓZSEF (1934) |