Huszty Tamás (1926)

Huszty Tamás első elbeszélései a Tizenhatan (1954) és az Ébredés (1959) című antológiákban jelentek meg. 1959-ben adták ki Játék a múzeumban, egy évvel később az Akinek padba vésték a szívét című regényét.

Problémalátására, írásmódjára egyaránt az ötvenes években egyre intenzívebben ható egzisztencializmus gyakorolt elhatározó befolyást. Hősei nyitottan, elesetten, szorongva bandukolnak az élet országútján, olykor szinte megbénítja őket az a tudat, hogy soha nem lehetnek boldogok. Éles fényben, a tér kimetszett síkjain bolyonganak, mozdulataikat kimerevíti a részvétlenül figyelő írói tekintet kamerája. Olykor elég lenne egyetlen szó, egyetlen dallam, hogy áttörhessék magányuk burkát, de ezt a szót, ezt a dallamot épp a döntő pillanatban felejtik el, mert az ember sokkal könnyebben lehet boldogtalan, s nagyon nehezen tud kitörni a konvenciók béklyóiból. Egy-egy oldódó pillanatban érintkeznek az elromlott sorsú emberek, hogy aztán elszakadjanak egymástól, s reménytelenül keringjenek űr-magányukban a nekik rendelt csillagpályákon.