Szombathy Viktor (1902–1987)

Szombathy Viktor szemléletében, írói gondolkodásmódjában mindenek előtt Mikszáth Kálmán utódja. A legapróbb részletekig ismeri a felföldi magyar–szlovák világot, különös figuráit, történeteit, azt a szájhagyományt, amelyet évtizedeken keresztül átadtak egymásnak a nemzedékek a kisvárosokban. Ennek a kispolgári, értelmiségi, diák "folklórnak" a megörökítője szinte minden művében az író. Közíróként évtizedek óta publikál tárcákat a Magyar Nemzetben, egy-egy jellemző – hatvan-hetven vagy akár száz évvel ezelőtti – esetről, rendkívüli vagy igencsak hétköznapi eseményről. Szinte enciklopédikus ismeretei vannak a régi Felföldről, írásai együtt érdekes mentalitástörténeti adalékot jelentenek, bepillantást egy ma már atlantiszi távolságba tűnt világba.

Kitünő mesélőképességét jól tudja kamatoztatni ifjúsági regényeiben is. Rendszerint e művei is felföldi környezetben játszódnak, ami természetesen romantikus kelléktárat jelent: vadregényes tájat, büszke várakat és várurakat. Ennek megfelelően alakul a történet is, érdekfeszítően, lebilincselően, a szükséges {328.} kitérőkkel vezet a befejező megoldásig, amely általában a jók győzelmét és a rosszak bűnhődését jelenti. A félhold vándora (1967) című regényben Evlia Cselebi török utazó magyarországi barangolásairól mesél, a Holló Csete, a besenyő (1971) című regény pedig a 16. századba, Csák Máté kiskirályságába kalauzolja az olvasót. Szombathy Viktor több ifjúsági regényét idegen nyelvekre is lefordították.

Másik műfajából, a bedekkerré kerekedő útirajzból a hatvanas évek elején kezdett publikálni. A Panoráma Kiadó Magyarország Írásban és Képben sorozatának népszerű útikalauzai közül Szombathy Viktor írta a Budapest– Börzsöny–Cserhát (1960) című kötetet. A hasznos gyakorlati tudnivalók és a táj nevezetességeinek bemutatása mellett számos művelődéstörténeti érdekességről is tájékoztatót kap az olvasó, és nem maradnak el az anekdoták, adomák sem. Az útikönyv műfajának a hatvanas-hetvenes években Szombathy Viktor az egyik legkiválóbb hazai művelője. Szövege nem nagyképű és fontoskodó, hanem kellemesen csevegő, olyan útitárs, akinek mindenről van története, aki egy-egy táj hangulatáról, az ottlakók mentalitásáról is tud mesélni, aki szerves magyar történelmi tudattal rendelkezik. Írt többek között útikönyvet Nógrádról (1964), Prágáról (1971); ő a szerzője a több kiadásban megjelent "nagy" Csehszlovákia útikönyvnek (először: 1973) és a Szlovákiai utazások (1975) című kötetnek. Bedekkereinek sikerét bizonyítja, hogy többet közülük külföldi utazóknak idegen nyelven is megjelentettek.

Az irodalom peremterületeinek jellegzetes alakja Szombathy Viktor, aki mindegyik műfajában fontos nemzeti és kulturális értékeket közvetít, igényesen és színvonalasan, rangot adva e műfajoknak.