{80.} A VALLÁSOS PRÓZAÍRÁS

FEJEZETEK

A vallásos ihletésű prózairodalom a két világháború között – noha újságok és folyóiratok egész sora szolgálta ki – alig-alig mutatott fel számottevő eredményeket. Tenyészett a másodlagosság, a pedagógikus, nevelő szándék majdnem mindig elnyomta a művészi mondanivaló és megformálás készségét, s a reklámozott sikerkönyvek inkább rontották az olvasók ízlését. Rengeteg hevenyészett, harmadrendű szent-életrajz, "emelkedett" lányregény jelent meg. Kifejezetten a középosztály igényének megfelelő művek sokasága született. Az írók problémaérzékenysége egyre nivellálódott, s mihelyt egy-egy komolyabb konfliktust felvető, ebbe a hígabb, eszményített modellbe nem illeszkedő mű jelent meg, azt botrányok követték, írójukat nemegyszer az elhallgatás veszedelme fenyegette, mert a hivatalos egyházi hatalom, mely erősen összefonódott a világival, nem mert szembenézni igazi kérdéseivel: a társadalmi egyenlőtlenséggel, kizsákmányolással, az egyházi nagybirtokok problematikájával, a papi életforma elidegenedésével.

A felszabadulás után a meglevő néhány katolikus szellemű orgánumnak ezt a terhes örökséget is fel kellett számolnia. Sík Sándor a Vigilia 1946. 1. számában a katolikus írók nevében így fogalmazott: "Írók vagyunk, egynek tudjuk magunkat az élő magyar irodalommal. Nem vagyunk szekta, nem vagyunk párt, nem vagyunk még csak írói csoport sem: egyszerűen magyar írók vagyunk. Sem szemben nem állunk többi írótársainkkal, sem külön nem állunk tőlük. Az, hogy katolikusok vagyunk, nem távolít, hanem közelebb visz hozzájuk ... Megilletődéssel gondolunk arra a néhány fiatal íróra, Balla Boriszra, Aradi Zsoltra, Possonyi Lászlóra, akik az első Vigilia merész nekivágásával próbáltak belelendülni a világkatolicizmus irodalmának elevenítő sodrába és ezzel új medret ásni a magyar irodalom innen is, onnan is elposványosodással fenyegető áradatának. Szemlénk neve és Possonyi László szerkesztői közreműködése közvetlenül is jelzi, mennyire magunkénak valljuk ezt a legfrissebb hagyományt." A rokonszenves, sok feladatot kijelölő program ellenére tény azonban, hogy katolikus részről – Sík Sándor és Rónay György néhány jelentős, útmutató tanulmányát leszámítva – az őszinte szembenézés a jelzett terhes örökséggel mindmáig nem történt meg. Nem véletlen, hogy Thurzó Gábor A szent vagy Rónay György Esti gyors című regényét, melyekben a katolicizmus jó néhány problémája jelen van, s melyek a számvetés igényével íródtak, talán épp katolikus berkekben fogadták a legerősebb ellenérzéssel. A vallásos érzelmű újságok és folyóiratok novellistái közül csak Ijjas Antal, Possonyi László, Magyar Ferenc, Kézai Béla és Szarka Géza adott ki új művet.