Hevesy Iván (1893–1966)

Hevesy Iván művészettörténész és művészetkritikus, a magyar avantgárd áramlatok elméletírói közé tartozott. A budapesti egyetemen tanult, 1917–1918-ban a Jelenkor című kritikai folyóirat szerkesztője volt, majd a Ma munkatársa lett. 1919-ben Kassák folyóiratának kiadásában jelent meg Túl az impresszionizmuson című munkája. 1920-tól a szociáldemokrata párt keretében végzett kulturális szervezőmunkát, 1924–1934-ben az Országos Filmiskolában tanított filmdramaturgiát. 1922-ben jelentette meg A művészet agóniája és reinkarnációja című vitairatát, majd Palasovszky Ödönnel együtt a Milliók kultúrája című manifesztumát, amely a hazai avantgárd mozgalom újjászervezését kezdeményezte. Részt vett Palasovszky Ödön avantgárd színházmozgalmában, s művészettörténeti, film- és fotózáselméleti műveket adott közre. A felszabadulás után Kassák Lajos folyóiratának munkatársa lett. 1947-től 1951-ig az Iparművészeti Főiskola tanára volt, művészet- és művelődéstörténetet adott elő. Élete végén elsősorban a fotóművészet esztétikájával és történetével foglalkozott, A magyar fotóművészet története című könyve 1958-ban, Az egyetemes fotóművészet története című munkája 1964-ben jelent meg. Halála után adták ki A némafilm története (1967) című tanulmánykötetét.