A MOZGALOM TÖRTENETE

FEJEZETEK

A magyar avantgárd mozgalom története a harmincas évek elején megszakadt: a hazai politikai és szellemi életnek az az átalakulása, amely a gazdasági világválság és az európai fasiszta rendszerek előretörése következtében megindult, a korábbinál is kisebb teret adott a lázadó szellemű, kísérletező irodalomnak. Kassák Lajos a Munka című folyóirat 1928-as létrehozásával lemondott a szélesebb körű mozgalmi munkáról, a műhely belső körébe vonult vissza, egy szűkebb mozgalmi elit megszervezésével kívánta szolgálni a magyar avantgárd stratégiai célkitűzéseit. Az irodalmi élet több képviselőjéhez hasonlóan ő is úgy gondolta, hogy az avantgárd elveszítette korábbi szerepét, s a Nyugat 1932-ben rendezett vitájában arra a véleményre jutott, hogy "az izmusok megbuktak, és nem tudtak továbbfejlődni". Ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy az izmusok poétikai és technikai vívmányait mindenképpen fenn kell tartani, ahogy mondotta: "az izmusok átváltoztak eszközzé, illetve a nagy egész részletévé". Az avantgárd áramlatok, különösen a szürrealizmus művészi eredményei részben felszívódtak a harmincas évek magyar irodalmának különböző irányzataiba, és szerepet kaptak a felszabadulást követő évek irodalmában is, így Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Hajnal Anna és Határ Győző költészetében, valamint Déry Tibor (Alvilági játékok), Sőtér István (Budai átkelés), Határ Győző (Heliáne) és Mándy Iván (Vendégek a Palackban) elbeszélő műveiben.

Az avantgárd mozgalmi újjászervezése is megindult: a felszabadulást követő szellemi újjászületés, a kulturális élet demokratizmusa kellő alapot adott arra, hogy a korábban hatalmi erőszakkal szétvert, illetve a mostoha körülmények hatására elsorvadt avantgárd mozgalmak ismét szerepet kérjenek a magyar szellemi életben. A magyar avantgárd felélesztését ösztönözte a szürrealista mozgalmak egész Európában tapasztalható újjáélesztése is: André Breton 1946-ban, amerikai emigrációjából hazatérve alakította újjá a francia szürrealisták csoportját, amely már 1947-ben átfogó kiállításon mutatta be a szürrealista művészet eredményeit, és felújultak a kelet-európai (szlovák és román) szürrealista mozgalmak is. A magyar avantgárd mozgalmi újjászervezése két formában történt a felszabadulás után: Kassák Lajos Kortárs című folyóiratában és az Európai Iskola elsősorban képzőművészeti csoportosulásában.

Kassák Lajos három folyóiratnál töltötte be a szerkesztő szerepét: az Új Időknél, ahol szerkesztőtársával, Benedek Marcellel együtt arra törekedett, hogy az ún. "úri középosztály" konzervatív igényeinek megfelelő, népszerű hetilapot az igényesebb {468.} irodalom szolgálatába állítsa; az Alkotásnál, amely mint a Magyar Művészeti Tanács folyóirata magas színvonalon segítette elő az irodalom, a képző-, zene- és színházművészet megújhodását, végül a Kortársnál, amely a szociáldemokrácia irodalmi és művészeti fóruma volt. Az Új Idők népszerűsítő feladatokat vállalt, ezért nem lehetett alkalmas arra, hogy az avantgárd újjászervezésének eszköze legyen, de nem volt alkalmas erre az Alkotás sem, amelynek, mint szerkesztői beköszöntőjében kijelentette, maga Kassák sem kívánt "körülhatárolt irányzat vagy szűkebb értelemben vett csoportjelleget adni". Egyedül az 1947 októberében megindult és 1948 júniusában megszüntetett Kortárs volt az a folyóirat, amely a mozgalmi avantgárd újjászervezőjének szerepét vállalni tudta. Ez sem teljes mértékben, minthogy Kassák Lajosnak tekintettel kellett lennie a folyóirat mögött álló s azt saját orgánumának tekintő Szociáldemokrata Párt művelődéspolitikájára is, és közölni kellett azoknak a párthoz tartozó íróknak (Várnai Zseni, Peterdi Andor) a műveit is, akik igen távol állottak az avantgárd törekvéseitől. A Kortárs szerkesztése ilyen módon a Kassák-kör és a Népszava körül gyülekező írók nem minden ellentmondástól mentes alkalmi koalíciójaként működött. Ez a koalíció tükröződött a szerkesztőség összetételében is: a főszerkesztő Kassák Lajos mellett Hárs László szerkesztőként jegyezte a lapot, később pedig Bóka László, Justus Pál, Nádass József és Németh Andor részvételével szerkesztőbizottság alakult, főmunkatársként Keszthelyi Zoltán szerepelt.

A Kortárs teret adott a szociáldemokrácia íróinak (Hárs László, Benjámin László, Vészi Endre, Palotai Boris), a polgári radikalizmus korábbi képviselőinek (Benedek Marcell, Laczkó Géza, Komlós Aladár, Ignotus Pál, Faludy György), illetve néhány fiatal költőnek és írónak (Darázs Endre, Mándy Iván, Major Ottó), szellemi arculatát azonban jórészt a magyar avantgárd mozgalmak hívei határozták meg, a többi között Kassák Lajos, Szélpál Árpád, Németh Andor, Nádass József, Justus Pál, Kállai Ernő, Pán Imre, Jemnitz János, illetve a képzőművészek közül Barcsay Jenő, Bene Géza, Gadányi Jenő, Kmetty János, Vilt Tibor és Illés Árpád. Ugyancsak a folyóirat avantgárd szellemű tájékozódását erősítette Pán Imre Művészek forradalma című cikksorozata, amely a modern művészet fejlődését mutatta be, illetve Fejtő Ferenc párizsi levelei, amelyek a francia kulturális élet eseményeiről adtak beszámolót. A folyóirat programja, amelyet Kortársainkhoz címmel Kassák dolgozott ki, az irodalomnak és művészetnek azt a szociális és erkölcsi jellegét emelte ki, amelyet a magyar avantgárd művészeti ideológiája már korábban (például a Munka elvi nyilatkozataiban) is képviselt. "Mint mindenkire ebben az országban – adott hangot Kassák az irodalom közösségi hivatástudatának –, úgy ránk is várnak megoldandó feladatok, hiszen a művészet és az irodalom nem az élet valóságán kívül lévő absztrakció, hanem aktív és megformáló erő, amely az emberi közösségben gyökerezik, és ugyanezt a közösséget ajándékozza meg gyümölcseivel." Figyelembe véve a világháború következményeit, ezt a gondolatot egészítette ki azután az irodalom erkölcsi feladatának meghatározásával: "Talán soha inkább, mint éppen ma, izgalmas hétköznapjaink sorában szükségünk van olyan művészi alkotásokra, amelyek mélyebben hatolnak belénk a napi szenzációknál, s annyiban, amennyiben felismerjük a bennük rejlő eszmei {469.} tisztaságot, formai harmóniát, elmélyítik felzaklatott értelmünket és elvezetnek bennünket a közösségi igény, a szociális morál forrásához. Nem kétséges, hogy a humanista morál világviszonylatban szétesett, s ahhoz, hogy egy új világot építhessünk, új morális egyensúlyra van szükségünk, s az igazi művészet akarva vagy akaratlanul, benső törvényeinél fogva ennek a morális szellemiségnek a kialakításán, a szociális egyensúlyállapot megteremtésén fáradozik."

A Kortárs mellett az Európai Iskola vállalkozott a magyar avantgárd mozgalom újjászervezésére. Az iskola képzőművészeti csoportosulásként alakult meg 1945-ben Gegesi Kiss Pál orvosprofesszor, Kállai Ernő, Mezei Árpád és Pán Imre kezdeményezésére. A megalakulást bejelentő kiadvány (Az új magyar művészet önarcképe) a magyar művészet európai helyzetének megerősítésében, az európai eszmények feltámasztásában jelölte meg a csoportosulás célját: "Meg kell teremtenünk az élő európai iskolát, amely megfogalmazza élet, ember, közösség új kapcsolatát ... A bölcsek kövét keressük, de tudjuk jól, hogy a bölcsek köve nem vegyi anyag, hanem eleven eszme, mely csak az emberben és társadalomban állítható elő." A szerveződő művészeti mozgalom az avantgárd áramlatokat kívánta összegyűjteni, ahogy (Gegesi) Kiss Pál, Mezei Árpád és Pán Imre Az Európai Iskola című kiadványa meghatározta: "Az Európai Iskola a fauvizmust, kubizmust, expresszionizmust, absztrakciót és szürrealizmust képviseli Magyarországon." Elődeinek Ámos Imrét és Vajda Lajost tekintette, művésztagjai között Anna Margit, Barcsay Jenő, Bálint Endre, Czóbel Béla, Egry József, Gadányi Jenő, Korniss Dezső, Pór Bertalan, Rozsda Endre, Schubert Ernő és Szántó Piroska festőművészek, továbbá Barta Lajos, Bokros Birman Dezső, Borsos Miklós, Forgács-Hann Erzsébet, Jakovits József és Vilt Tibor szobrászok foglaltak helyet. Szoros kapcsolatot tartott néhány Párizsban élő magyar művésszel, így Beöthy Istvánnal és Hajdú Istvánnal, s kezdetben hozzá tartozott a magyar absztrakt művészet néhány képviselője: Gyarmathy Tihamér, Lossonczy Tamás és Martyn Ferenc is, ők azonban Kállai Ernő vezetésével hamarosan kiváltak az iskolából, és létrehozták a Négy világtájhoz elnevezésű csoportosulást. A mozgalom művésztagjaihoz művészetteoretikusok: Hamvas Béla, Kállai Ernő, Kampis Antal, Kemény Katalin, Mezei Árpád és Pán Imre, illetve írók: Kassák Lajos, Mándy Stefánia, Weöres Sándor csatlakoztak, emellett az iskola kapcsolatot tartott Füst Milánnal és Szentkuthy Miklóssal, valamint a francia szürrealista művészet átmenetileg Budapesten élő elméletírójával: Marcel Jeannal is. Ugyancsak kapcsolatban állott a francia Claude Serbanne-nal, aki a Cahiers du Sud című folyóiratban népszerűsítette az iskola törekvéseit.

Az Európai Iskola mozgalomszervező tevékenysége – képzőművészeti kiállítások szervezése mellett – előadások rendezésében, továbbá füzetsorozatok megjelentetésében öltött alakot. Az előadássorozatok keretében Szentkuthy Miklós angol írókról (James Joyce, Blake, Dickens, Shakespeare), Mezei Árpád az "ismeretlen francia irodalom" nagyjairól (Marquis de Sade, Aloysius Bertrand, Rimbaud, Lautréamont), Kiss Pál és Pán Imre művészettörténeti kérdésekről adott elő. A mozgalomnak két kiadványsorozata jelent meg, mindkettő Pán Imre szerkesztésében. Az Európai Iskola Könyvtára Kiss Pál, Mezei Árpád és Pán Imre {470.} tanulmányait, Pán Imre verseit és Korniss Dezső metszeteit, az Index Röpirat és Vitairat Könyvtár Hamvas Béla és Pán Imre tanulmányait, Pán Imre verseit, Füst Milán Aladdin atyja sírjánál című elbeszélését, Weöres Sándor Testtelen nyáj című prózaversciklusát, továbbá Hérakleitosz, Apollinaire, Manuel Agüelar, Baudelaire, Breton, Éluard, Jarry, Proust, Picasso, Herbert Read és Siegfried Giedion műveit adta közre.