Élete és pályája

Élete: a tízes években született magyar "közép-nemzedék" általános útját követi, a háború és hadifogság ellenére sincsenek különös csúcsai vagy kitérői. Művészi pályája azonban próza- és drámaíró kortársai közül a legnagyobb ívű. Az eredendő tehetség mellett ennek magyarázata abban rejlik, hogy Örkény István tudott nemzedéke alapélményeinek kifejezéséhez a leginkább adekvát, korszerű és sajátos ábrázolási módot és esztétikai minőséget teremteni. A groteszk saját, jellegzetesen Örkényi válfaja ez, amely pályája utolsó tíz-tizenöt évében teljesedett ki. A magyar irodalom történetében meglehetősen csekély hagyományú groteszk látás- és ábrázolásmód Örkény műveiben a magyar próza (és dráma) jelentős megújításaként jelent meg, egyúttal alkalmasnak bizonyult arra, hogy szellemi kapcsolatot létesítsen a 20. századi világirodalom kiterjedt – és a 60-as években ismét nagyon divatos – groteszk és az abszurd tendenciáival. E szellemi kapcsolatok révén ama kevés magyar író egyike lett, akinek fő műveit már életében világnyelvekre lefordították és sok országban megismerték. De a groteszk és az abszurd világirodalmi tendenciáira tekintve nemcsak a kapcsolatok, hanem az azoktól elhatároló vonások is fontos jellemzői művének. A 20. századi groteszk világirodalmi fő ága – például Kafka, Ionesco, Beckett műveiben – mélységes reménytelenséget fejez ki, látomásában az emberi és a társadalmi lét menthetetlen, s e látomást a világegészre általánosítja, a művek, illetve a groteszk viszonyok nincsenek konkrét helyhez és időhöz kötve. Örkény István groteszkjeinek tudatosan vallott és kidolgozott ars poeticája viszont az, hogy "az embernek a cselekvés az utolsó és egyetlen reménye", azaz: a műveiben megjelenített képtelen és reménytelen helyzeteken is átsugárzik az emberi cselekvés értelmébe vetett hit. A másik lényeges elhatároló vonás, hogy groteszkjei sohasem tértől, időtől elvonatkoztatott, "kozmikus" szituációkra épülnek, hanem minden művében konkrét a történelmi és társadalmi motiváció: a helyszín mindig Magyarország, hősei sajátosan magyar típusok, a szituációk a magyar társadalom második világháború előtti, alatti és utáni évtizedeit – az író megélt élményeit – sűrítik groteszk konfliktusokba. A nemzeti karakterisztikum vonalán munkássága leginkább a lengyel Mrożek vagy a cseh Hrabal műveivel rokonítható.

Örkény István rendkívül tudatos, sőt a kegyetlenségig tárgyilagos szellem, művei létrehozásában és saját művei megítélésében is. 1978–1979-ben – Illés Endre igazgatói felkérésére – a Szépirodalmi Könyvkiadó számára még maga készítette el életműkiadásának szigorúan rostált sorozattervét és maga szerkesztette meg ebben a Novellák kétkötetes válogatását. Ennek szerkezeti tagolását az egész pályára nézve követhetjük, annál is inkább, mert Örkény István – bár leghangosabb sikereit kisregényekkel, drámákkal, filmekkel aratta – a novellákban azonos igazán önmagával, más műfajú írásai is eredetileg novellák vagy novellisztikus szerkezetűek.