Gerő János (1927)

Gerő János újságíróként kezdte pályáját, novelláit 1952-től közölték az irodalmi folyóiratok, s első novelláskötete 1954-ben jelent meg Viharban született címmel. Műveiben szociografikus megfigyeléssel tárta fel a felszabadulás óta eltelt időszak paraszti világát, az átalakulóban levő társadalom emberi és morális küzdelmeit. Az 1962-ben megjelent Fekete föld című elbeszéléskötetében erről az átmeneti időszakról, s a válaszút elé került emberek belső vívódásairól vall személyes élményei alapján, figyelemre méltó őszinteséggel. A novellákhoz csatolt Híradás Kunadacsról című riportfüzér az ország egyik legkisebb és legrosszabb körülményei között működött termelőszövetkezetének életéről számol be. Bemutatja, hogyan formálódott az új, közösségi embertípus. Műve ezáltal túlmutat az egyszerű krónikás műfajon: elevenen zajló társadalmi folyamatba enged bepillantást. Ugyanennek az élményalapnak a megfogalmazódása a Tiltott utakon című riportregénye, amely műfaji megoldásában közelebb áll a publicisztikához.

Gerő János figyelme minden művében elsősorban a küzdő emberre irányul. Az Útlevél a másvilágra (1965) kamasz hőse nem sokat tud a világról, mikor megkapja munkaszolgálatra szóló behívóját. Egyik napról a másikra embertelen, kíméletlen körülmények közé kerül, de az átélt események hatására felnőtté érik. Az író élményszerű hitellel és közvetlenséggel, mindvégig fordulatosan beszélteti el rokonszenves hősével a történteket. A felszabadulást követő hetekben-hónapokban játszódik három kisregényt tartalmazó kötete (A megtizedelt osztály, 1970). Ennek címadó novellájában az érettségire készülő diáksereg hirtelen találja magát szembe egy gyökeresen megváltozott világgal, csakúgy, mint a Borisz diákhőse, a szovjet őrmesterrel átélt kalandjában. A kötet írásaiban érződik az emberbe vetett hit és felelősség, s még akkor is optimista tud maradni, amikor a hazai történelem háború utáni legválságosabb időszakát, az 1950-es éveket ábrázolja. Az útnak nincs {959.} vége (1952) című regényének hősei is ezt az időszakot élik végig. Két párttitkár: egy volt bányász és egy szegényparaszt barátsága háttérrajzában politikusok, írók, munkásmozgalmi harcosok alakja merül fel vagy tűnik el a zűrzavaros események során. A cselekmény ideje kettős: az emlékek és a jelen idő egyre szorosabbra fonódik, miközben mind világosabban rajzolódik ki a múlt tükrében a jelen tragédiája. A regény alakjai azonban kevésbé hitelesek, mint többi művében, s a cselekmény egyébként fordulatos bonyolítása is inkább rutinos újságíróra vall, mint művészileg igényes íróra.

Gerő János legfigyelemreméltóbb kötete a két kisregényt magába foglaló Tévedni emberi dolog (1972). A címadó írás figyelmének középpontjában egy jellegzetesen mai emberi sors áll. A hajszolt életű újságíró riporteri szívóssággal jár utána a tehetséges, de félreszorított szobrásznő igazának, s közben régi emlékkel találkozik, melynek hatására megelevenednek 1956 drámai eseményei. A regény finom lélekábrázolása és fordulatos szerkesztése Gerő János írói eszközeinek gazdagodásáról tanúskodik.