A paraszti mélyvilágból
A ötvenes évek derekán kibontakozott prózaíró nemzedék tájékozódásában, első kísérleteiben kiemelt szerepet kapott az a földrengésszerű átalakulás, amely a parasztság különböző rétegeiben végbement. Hiba volna ezt az érdeklődést kizárólag életrajzi tényezőkkel magyarázni, hiszen a paraszti tematika, ha másképp nem, motivációként olyan írók műveiben is megjelenik, akiket többé-kevésbé laza szálak kötnek a parasztsághoz, míg az indulás körülményei, személyes vonatkozásai a paraszti származású írók későbbi műveiben is mind közvetettebb módon jelentkeznek – a hatvanas évekre e tematika elveszti centrális szerepét –, gyöngül szociológiai vagy etnográfiai specifikuma. Galgóczi Erzsébet későbbi novelláiban is inkább háttér a falu, a tradicionális értelemben vett parasztság, s irodalmi riportjaitól, szociográfiai írásaitól eltekintve mindinkább az értelmiség – főleg a fiatal, a felszabadulás után indult értelmiség – és az új társadalom alsó és középszintű vezetőrétegének problémái felé fordul, vagy az új szocialista erkölcs kialakulásának szemléleti akadályait állítja előtérbe. Olyan írásaiban például, mint a Mínusz, az Öt lépcső fölfelé, ezek az akadályok tisztán kispolgári természetűek; s csupán színező elem, hogy cselekményük falun játszódik; míg a Budapest: egymillió kilométer címétől némileg eltérően nem a falu–város különbség, hanem a karrierizmus, a hatalmi megszállottság kórrajza. Az elbeszélésben a főváros nem földrajzi fogalom, hanem a szocialista szemlélet kilátópontja, amint a Vezetni tud című novella sem egyszerűen egy vidéki kiskirály leleplezése, hanem a szocialista {970.} rendszer bizonyos szerkezeti hibáinak, a régi rendszerből átszivárgott tekintélyelvnek a leleplezése. A paraszti partikularizmus, a régi falu elszigeteltsége, zárt hierarchiája: a bomlás állapotában lévő, leküzdendő múlt Galgóczinál csakúgy, mint e nemzedék más íróinál. A tematika és ábrázolásmód áthangolódása természetesen nemcsak a rokon indulású írók művészi-ideológiai fejlődéséből vagy személyes eredetű tényezőkből vezethető le. Műveiknek éppen az ad különleges jelentőséget, hogy szorosan összefüggenek magának a parasztságnak átalakulásával, éspedig nem pusztán a tömeges városba áramlás, a kollektivizálás, az urbanizáció elemi viharként ható szociológiai folyamatai révén. A középponti téma jóval kevésbé egy bizonyos társadalmi réteg – még a leginkább szociológiai érdeklődésű, a közvetlen politikum iránt legérzékenyebb Galgóczi pályáján sem –, hanem maga az átmenet, mégpedig egyre hangsúlyozottabban a közvetettebb szférák, a tudat, az erkölcs, a magatartásformák változása szintjén. S e változásra éppen a szocialista viszonylatok közé került, azokkal alakuló s azokat építő paraszti világ adta a legerősebb impulzust és a leggazdagabb variációs lehetőségeket; itt lehetett – és kellett – szembenézni a polárisan szélsőséges ellentétekkel; innen, hogy e nemzedék pályáján a paraszti motivációnak egy bizonyos időszakban kiemelt jelentősége volt.