Rákos Péter (1925–)
Rákos Péter főként a cseh-magyar, illetve szlovák-magyar irodalmi kapcsolatokat vizsgálja. A prágai Károly Egyetemen ad elő magyar irodalomtörténetet. Tények és kérdőjelek (1971) címmel tanulmánykötetet, Ady Endre költészetéről pedig monográfiát adott közre. Tanulmányírói munkássága igen széles körben mozog. Teoretikus munkái egy-{27.}aránt foglalkoznak a realizmuselmélet alakulásával és az irodalomtudomány modern áramlataival. Tanulmánysorozatban ismertette a művészi valóság ábrázolásával összefüggő elméleteket, így Lukács György esztétikáját, Erich Auerbach mimesis-elméletét és Roger Garaudy nagy vitát kiváltó "parttalan realizmus"-elképzelését. Érdekes tanulmányokat szentelt a modern irodalomkritika és irodalomértelmezés (David Daiches, Albert W. Levi, Tzvetan Todorov stb.) irányzatainak. A modern irodalom iránti érdeklődése következtében vállalt szerepet az 1963-as prágai Kafka-konferencián. Elmélyült tanulmányban dolgozta fel az irodalom axiológiai megközelítésének kérdését (Az irodalmi értékelés problémái), ebben a tanulmányban a Mukařovsky-féle iskola eredményeit használta fel. Gazdag elméleti felkészültséggel alapozta meg irodalomtörténeti tanulmányait, íróportréiban és műelemzéseiben mégis esszéírónak bizonyult. A magyar esszéhagyományok szellemében értekezett Az ember tragédiájáról, Ady költészetéről, Karinthy Frigyes, Németh László és Illyés Gyula műveiről. Úttörő munkaként adta közre cseh nyelven a magyar irodalom lexikonát (Slovník Spisovatelů Maďarsko, 1971).