Munk Artur (1886–1955)
Nem ennek az irodalomnak a vonulatába tartozik ugyan, de két posztumusz regényével átnyúlik ebbe a korba is Munk Artur irodalmi tevékenysége. Munk a két háború között a legolvasottabb vajdasági regényíró. Különösen A nagy káder (1930) és a Hinterland (1933) című háborús témájú regényei arattak nagy közönségsikert; ezek hadifogolyélményeiről, illetve az októberi forradalomról adnak megrázó emberi dokumentumokat. Halála után jelent meg a Köszönöm addig is ... (1953) című regénye, amelyben hivatásának gazdag tapasztalatai és jó emberismerete jut kifejezésre anélkül, hogy engedményeket tenne az "orvosregények" sztereotip formuláinak. Másik posztumusz műve, a Bácskai lakodalom (1961) afféle körképe az itteni életnek: a vajdasági kisvárosok élete tárul elénk, értelmiségiek, nagygazdák, művészek és orosz emigránsok, bunyevácok és magyarok az érdekesen bonyolított történet szereplői. Munk regényei a magyar próza Mikszáthtal induló realista hagyományaihoz kapcsolódnak, s fő vonásuk a színes történetbonyolítás, az anekdotázó hajlam, az eleven, de többnyire nem eléggé elmélyült emberrajz s a folklorisztikus érdeklődés, ami különösen ez utóbbi művét jellemzi.