Bogdánfi Sándor (1912–)
Bogdánfi Sándor a háború előtt tevékenyen részt vett a haladó értelmiségi ifjúság mozgalmaiban. Versei és prózai írásai a Híd elődjében, a szabadkai Őrtűzben és a zágrábi horvát lapokban jelentek meg, 1945 után {92.} pedig a rádió műsorában, a Hídban és a napi- és hetilapokban publikált. 1950-ben jelent meg az Új fény című háromfelvonásos színműve, amelyet a szabadkai Népszínház is bemutatott. 1959-ben adja közre Se füle, se farka címen humoros írásainak a gyűjteményét, 1961-ben pedig A nagy kaland című ifjúsági regényét. Sok egyfelvonásos darabot, humoros magánszámot és novellát írt, amelyek jó része a szerb és horvát lapokban és a budapesti Ludas Matyiban is megjelent. Számottevő műfordító, magyarra ültette a többi között John Reed Tíz világrengető nap című riportkönyvét, Radoje Domanović Kinlódia című szatirikus regényét. A társadalmi és erkölcsi ferdülésekre rendkívül érzékeny író újabban egy elhanyagolt műfajnak, az aforizmának szerez érvényt; ez a Se füle, se farka című kötetében jut legteljesebben kifejezésre, amelyben a csendes derűtől a megkeseredett cinizmusig, a szelíd feddéstől a szarkasztikus ostorozásig széles skálát és változatos formákat szólaltat meg: rádióra írt jelenetek és hosszabb elbeszélések, csattanós tréfák és monológszerű vallomások váltogatják egymást benne. Különösen rokonszenvessé teszi humorát, hogy a célba vett világban az író személyesen is jelen van, önmagát sem kímélve a szatíra fegyvereitől, legtöbb írása azonban a társadalmi élet disszonanciáját, a bürokrácia rövidzárlatait és torz jelenségeit állítja pellengérre, de az "öröknek" ismert témák: a férfi és a nő, a szülők és a gyermekek, a főnökök és a beosztottak viszonya, a pénzsóvárság, önzés és képmutatás sem hiányoznak könyvéből. A Hídban közölt – könyvben is megjelent – irodalmi paródiái nem annyira műfaji frisseségükkel, mint inkább az írói modorosságot leleplező kritikai élükkel érdemlik meg a figyelmet. Hasonló stílusjegyek villannak föl aforizmáiban, irodalmi karikatúráiban, groteszkjeiben (A világ dióhéjban, 1968; Ember a holdban, 1969; Egy merénylő vallomása, 1969; Sirodalmunk könyve, 1970; Hallgatni nem arany, 1971).