Dévavári Zoltán (1928–)
Dévavári Zoltán (Dér Zoltán néven publikál) a belgrádi rádió, majd a 7 Nap munkatársa; költő, műfordító, kritikus, irodalomtörténész. Már a Téglák, barázdák című antológiában is szerepelt, de különösen az ötvenes években tevékeny mint költő. Újabban a szabadkai származású írók hagyatékának felkutatásával és gondozásával foglalkozva néhány figyelemre méltó publikációt adott közre. Lírája (Az öröm felé, 1954; Emlékek aknamezőjén, 1962) jobbára a "szavak költészete": egy nyelvmetaforika lehetőségeinek – nem mindig szerencsés – keresése, s bizonyos költőinek tekintett állapot (magány, boldogság, boldogtalanság) megverselése, kellő feszültség és feloldódás, belső indoklás és spontaneitás híján, de ügyes formaérzékkel. Több ifjúsági rádiójáték és kabaré szerzője; megírta a {101.} szabadkai harisnyagyár monográfiáját; színműveket és ifjúsági regényeket fordított szerb-horvátból. Mint a régi vajdasági magyar irodalom jó ismerője, valamint Csáth Géza és Kosztolányi Dezső gyermek- és ifjúkori költészetének kutatója sok értékes adattal és feltáratlan kézirat közreadásával gazdagította a korszakra és íróira vonatkozó ismereteinket. Kiadta Kosztolányi Mostoha című regény- és drámatervezetét és más közöletlen műveit, megvilágítva a költő élményforrásainak és alkotó egyéniségének hátterét. Kosztolányihoz kapcsolódik Fecskelány (1970) című regénye is. Magyar művelődéstörténeti tárgyú tanulmányai közül a legjelentősebb a Három tudós tanár (Iványi István, Toncs Gusztáv, Loósz István, 1975).