Koncz István (1937–)
Koncz István az ötvenes évek végén fellépett költőnemzedék egyik legtehetségesebb egyénisége, aki azonban máig nem teljesítette ki az eddigi verseiben ígéretként adott költői világképét. Ritkán jelentkező, sokat hallgató költő, aki, mert a teljesség igénye oly intenzíven élteti, a megszületett verset, még ha harmonikus és egész is, torzónak tudja. Ugyanakkor vallja, hogy a költő elsősorban morális egyéniség, s ez a hitvallása ismét csak a némaságát revelálja, akcióigényét pedig meditatív költői pillanatokká változtatja. Érzelmes racionalizmusa révén a modern jugoszláv költészetből a szürrealisztikus elemeket veszi át, ennek következtében a versek faktúrájában is a modernversigény belsőbb köreihez közeledik.