| Szenes László (1921–) | TARTALOM | Antológiák |
Kovács Vilmos a kárpát-ukrajnai magyar líra egyik legfigyelemreméltóbb képviselője. Ő az első a második világháború utáni kárpát-ukrajnai magyar irodalomban, akinek sikerült a kisebbségi írósors természetes és mesterséges korlátait áttörnie. 1927-ben született Gáton. 1938–1939-ben Beregszászban, majd 1939–1945 között Munkácson élt. Ezt követően a beregszászi terménykészletező vállalat könyvelője, majd egy évig szülőfalujának VB-titkára volt. 1949-ben újra Munkácsra került. Öt évig mint a munkácsi adóhivatal főreferense (közben a csernovici-lvovi pénzügyi-közgazdasági főiskolán tanul), majd mint a járási lap (Prapor Peremohi) munkatársa dolgozott. 1958-tól 1971-ig az ungvári Kárpáti Kiadó magyar osztályának szerkesztője volt. 1977-ben halt meg Budapesten.
Első verseskötetében (Vallani kell, 1957) a szinte még feudális állapotban élő falu történelmi átalakulásának krónikása. A személyi kultusz évei után az első friss lélegzet mondatja el vele ezeket a verseket. A kezdet viszonylagos nyugalma azonban hamar szertefoszlik. A "könnyben és vérben fogant új század" társadalmi és politikai feszültsége Kovács Vilmosnál egy didaktikus, mégis emberközpontú költészetet teremt. Ez a költői világkép második kötete (Tavaszi viharok, 1959) után, az 1962-ben megjelent Lázas a Földben teljesedik ki. Ebben a kötetében már sikerül önmagát adnia: nem ismer el semmit az igazságon kívül. Az igazságszolgáltató szerepében lép fel társadalmi verseiben, a "nagy pert" vállaló költő alakja tölti be szerelmes verseit, gondolati lírájában pedig a "költővé lett mágus" vívja testére szabott harcát a Végtelennel.
Versesköteteit sokat vitatott regénye, a Holnap is élünk (1965) követte. Ez a könyv nem (vagy legalábbis nem csupán) a szovjet új hullám múlttal viaskodó, a személyi kultusszal szembenéző alkotások ösztönzésének jegyeit viseli magán, hanem elsősorban kisebbségi regény. Lényegében ez a könyv hívta fel a magyar irodalmi közvélemény figyelmét a kárpát-ukrajnai magyarságra és a kárpát-ukrajnai magyar irodalomra.
Következő verseskötete (Csillagfénynél, 1968) költői mérlege. Egyszerre jelzi a megismert-meghódított költői világ határait, válságát és a választott út irányát, az új költői világkép körvonalait. Ez a műve formai tekintetben is jelentős változásokat hozott. Az eddig szinte kizárólagos szabad vers mellett megjelent költészetében a népköltészet formai eszközeire épülő, kötött, dalszerű, epikus hangvételében azonban sokszor a balladákra emlékeztető forma. A költői világkép és forma kettőssége mellett a kötet egészére a szigorú, tudatos ars poetica jellemző. A kisebbségi alaphelyzetet és valóságérzést, a viszonyok és viszonylatok vállalását fogalmazza meg. A kötet legjobb versei kivételesen merész asszociációkra épülnek. A költő a {168.} valóság ismeretlen vonatkozásainak felmutatására törekszik. Versei a népi látásmódban és formában gyökerező korszerű magyar költészethez tartoznak éppúgy, mint az azóta írt, s csak folyóirat-publikációkból ismert költeményei. Ez a kivételes költői tisztaság érződik novelláiban is, így a kárpát-ukrajnai magyar próza legszebb alkotásában, a Kiskarácsonyban.
Kovács Vilmos műfordítással is foglalkozott (többek között Arszenyev, Gajdar, Korolenko, Sevcsenko műveit fordította magyarra). Hazai, valamint a külhoni lapokban kifejtett publicisztikai munkássága ugyancsak ismert. Irodalompolitikusként arra törekedett, hogy az "öntörvényei szerint kiértékelt", a sajátos történelmi helyzetbe került maroknyi közösség és az együttélő népek sorsát megfogalmazó kárpát-ukrajnai magyar irodalom "bekerüljön a nemzet szellemi vérkeringésébe". Válogatott verseit orosz fordításban is kiadták. Életének utolsó esztendeit a tudományos kutatómunkának szentelte.
A kárpát-ukrajnai magyar kisebbség helyzete adottságaik vagy a körülmények folytán az irodalom második vonulatába szorult írók, költők számontartására is kötelez. Közöttük kell megemlítenünk Balogh Balázs újságírót, akinek Kaláris című verseskötete 1974-ben jelent meg.
Csengeri Dezső irodalomtanár Fellegomlás című elbeszéléskötete 1959-ben jelent meg. Témája a régi és új falu élete, stílusa modorosan Szabó Dezső-s. Műfordítással és tankönyvírással is foglalkozik, színműírással kísérletezik.
Györke Zoltán újságírónak egy verseskötete jelent meg Homokszemek címmel (1968). A még csiszolatlan szabadverseiben az újságíró szól a világ nagy dolgairól. 1969 óta Magyarországon él.
Horváth Anna szobrász. Megtört a csend című riportfüzete (1965) Beregszász kulturális életét mutatja be. Gyakran szerepel esztétikai tárgyú cikkekkel.
Kecskés Béla tanító Izzó parazsak (1963) című verseskötete ígéret volt. Azóta publikált verseiben a falusi idill és a világméretű gondok közt elsikkad a költészet. Gyakran közöl sikerült gyermekverseket. Új verseskötete kiadásra vár.
Lusztig Károly újságíró Házavatás című karcolatkönyve (1966) a falu fejlődéséről ad képet szociográfiai elemekkel. Műfordítással is foglalkozik, magyarra és ukránra fordít. Gyakran publikál glosszát, humoreszket. Újabban novellával is jelentkezik.
Osvát Erzsébetnek két gyermekverskötete jelent meg: Csivi-csivi, megérkeztünk (1959) és Csipkebokor vendéget vár (1962). 1962 óta Magyarországon él, de a Kárpáti Igaz Szóban továbbra is publikál.
Sütő Kálmán kolhoztag első verseskötete (Lelkeket jöttem venni, Beregszász 1936) után 1961-ben adták ki újabb kötetét Kacagó faluvégek címmel. Erősen Ady-hatású szabadverseiben szólamokkal igyekszik megidézni a paraszti világot. Második kötete után semmit sem közölt.
{169.} Szalai Borbála tankönyvkiadói szerkesztő Dongó Dani danája című gyermekverskötete nagy példányszámban került magyarországi terjesztésre is, és sikert aratott. Sokat publikál, főleg gyermekverseket.
A várakozás legszebb reggelén címmel 1972-ben látott napvilágot öt – részben még kötettel nem rendelkező – fiatal költő (Balogh Balázs, Balogh Miklós, Ferenczi Tihamér, Füzesi Magda, Kecskés Béla) antológiája. A kárpát-ukrajnai magyar irodalom publicisztikai ága – önálló sajtó hiányában – nem tudott kellőképpen kifejlődni. A propagandaigényeket a fordításos publicisztika volt hivatva kielégíteni, ami viszont igen számottevő. A Kárpáti Igaz Szó önállósítása óta ez a műfaj is fellendült. Önálló kiadvánnyal rendelkező publicisták: Bihari Sándor (Armagedon zsoldosai, 1962), Lusztig Károly (A szó tanít, a példa vonz, 1963; Mielőtt megvirradt, 1974), Rotman Miklós (Új ember születik, 1961; A tűz nem alszik ki, 1966; Fáklyavivők, 1972), Szikszai Aladár (Igazság a református egyházról, 1962), Veress Gábor (Térjünk be a könyvtárba, 1962; Meggyőzéssel, jó példával, 1969; Barátságban az erőnk, 1974; ez utóbbi társszerzője Csanádi György, a Vörös Zászló szerkesztője), Márkus Csaba (Nevünk: ifjúság, 1973; A legenda folytatása, 1975).
A magyar nyelvű tudományos irodalmat több szerző képviseli: Petro Lizanec tanszékvezető docens, a filológiai tudományok kandidátusa (Ukrán-magyar nyelvi kapcsolatok. Uzshorod 1970; Vaszócsik Verával közösen összegyűjtötte és kiadta a kárpátontúli népballadákat), Alexander Rot, a filológiai tudományok doktora (A magyar nyelv fejlődése. A magyar-keleti szláv nyelvi kapcsolatok. Kijev-Uzshorod 1968), Zékány Imre nyelvész (Magyar nyelvemlékek I–II. Uzshorod 1973–1974) és Váradi Sternberg János, a történettudományok doktora. Utóbbi számos tanulmányt publikált az orosz-magyar és ukrán-magyar kulturális kapcsolatok, illetve a terület történetéről. Írásainak jelentősége túlnő az ország határain. Utak és találkozások című tanulmánygyűjteménye 1971-ben jelent meg a Kárpáti Kiadó gondozásában, majd Utak, találkozások, emberek című kötete 1974-ben látott napvilágot a szovjet-magyar könyvkiadás keretében. 1947-től 1962-ig fontos szerepet töltött be szervezői és tudományos munkásságával Sándor László. Képtárat szervezett, majd kiadói szerkesztőként számos művet publikált. 1962 óta Budapesten él.
A helyi pedagógiai irodalom létrejöttét a kárpát-ukrajnai magyar iskolák számára előirányzott sajátos tanterv tette szükségessé (pl. klasszikus és mai magyar, orosz és ukrán irodalom). A tankönyvírók (nyelvtanok, irodalmi olvasókönyvek, szöveggyűjtemények szerzői) a következők voltak: Balla László, Csengeri Dezső, Drávai Gizella, Gortvay Erzsébet, Kótyuk István, Szalai Borbála, Vladimir Mihály, Vladimir Piroska.
A fordításos politikai kiadványok tömeges megjelentetése mellett megindult az olyan szépirodalmi művek fordítása, amelyek előbb, vagy egyidőben magyarországi fordításban is megjelentek, de behozataluk nem {170.} volt lehetséges. A műfordítások megjelentetését két kiadó biztosította: az ungvári Kárpáti Kiadó és a Ragyanszka Skola köztársasági tankönyvkiadó ungvári szerkesztősége. Ez utóbbi számos szépirodalmi művet adott ki a fordító feltüntetése nélkül. A Kárpáti Kiadó és a budapesti kiadók között 1957-ben megindult közös könyvkiadási program keretében évente 15-18 kiadvány jelenik meg Ungváron (orosz és ukrán klasszikusok, mai írók Magyarországon fordított művei) magyarországi, csehszlovákiai és romániai terjesztésre, amiből könyvenként mintegy kétezer példány közvetlenül a kárpát-ukrajnai boltokba kerül.
Az Ukrajnai Írószövetség Kárpátontúli Tagozatának magyar választmányi tagjára hárul a magyar irodalommal kapcsolatos ügyek intézése: kéziratok megvitatása és kiadásra ajánlása, a klubtevékenység és író-olvasó találkozók szervezése, az irodalmi stúdiók patronálása stb. Kárpátalján két magyar irodalmi stúdió működik: a Vörös Zászló Stúdió az azonos nevű beregszászi járási lap mellett, amely 10-12 beregi és ugocsai kezdő írót tömörít, és a Kárpáti Igaz Szó mellett létrehozott József Attila Irodalmi Stúdió.
A fórumok között fontos helyet foglal el a Kárpáti Igaz Szó hetente megjelenő irodalmi oldala, a Neon, valamint a József Attila Stúdió fóruma, a Lendület. Átgondoltabb programmal és odaadóbb gondozással e két rovat egy sajátos irodalmi lap szerepét is betöltheti. A Kárpátontúli Ifjúság című fordításos megyei lap a fordítandó ukrán irodalmi anyag mellett alkalmanként eredeti magyar írásokat is közöl, fiatal költők bemutatására is vállalkozik. Ugyanez mondható el a hetente háromszor megjelenő járási lapokról (Vörös Zászló, Beregszász, vegyes szerkesztőségű; A Kommunizmus Zászlaja, Nagyszöllős, fordításos; A Kommunizmus Fényei, Ungvár, fordításos).
A Kárpáti Könyvkiadó köztársasági keretek között dolgozó intézmény. A többszörös alárendeltség miatt munkája nehézkes. Az eredeti magyar szépirodalmi művek kiadásáról egy, a kiadón és írószövetségen kívül álló társadalmi bizottság dönt. Magyar osztálya nem szakosított. Munkájának nagyobb részét a magyarországi partnerkiadókkal közösen megjelentetett könyvek kontrollszerkesztése (szövegegybevetés) és az állandó kiadványok gondozása teszi ki. Állandó jellegű kiadványa a Műsorgyűjtemény, amely évente, illetve másodévenként jelenik meg 6-8 ív terjedelemben. A falusi műkedvelő egyesületek számára készül. Anyagának válogatását (ukránból és oroszból fordított egyfelvonásosok, versek, dalok, konferanszok, ritkán magyar eredeti írások) a megyei művelődési osztály végezteti. A Kárpáti Kalendárium 20-25 íves, 15–18 ezer példányban megjelenő, évkönyvszerű kiadvány. Népszerűségét kalendárium jellegének, a hazai és külhoni sajtó elismerését az igényes szerkesztésnek és figyelmet érdemlő publikációinak köszönheti. 1970-től 3, illetve 4 íves Irodalmi Melléklettel jelent meg. A melléklet – éppúgy, mint az ugyancsak 1970-ben indult Körkép {171.} című negyedéves szemle – 1974-ben megszűnt. Szerepüket esetenkénti antológiák hivatottak betölteni.
A Kárpát-Ukrajnában ma folyó, 1945 után a semmiből indult irodalmi tevékenység csak úgy teljesedhetett irodalommá, hogy "felfedezte" saját előzményeit: évek munkájával számba vette és tisztázta a két világháború közötti kárpát-ukrajnai magyar irodalom fejlődését, s elsajátította annak haladó hagyományait. Másrészt – a szovjet valóság felől indulva, annak hordozójaként – megtette az első lépéseket az egyetemes nemzeti kultúra felé. Segítik ebben épülő-fejlődő kapcsolatai, az 1971-től magyarországi terjesztésre kerülő, illetve közösen megjelenő kiadványai, úgyszintén a határon túli magyar sajtóban számára megnyílt publikációs lehetőségek. Törekvéssé szerveződött az a természetes igénye, hogy mindazokhoz szólhasson, akikkel egy nyelven beszél. Sajátos helyzetéből eredő mondanivalója erősen hangsúlyos, és túlnő a szűkebb haza határain.
| Szenes László (1921–) | TARTALOM | Antológiák |