Veress Zoltán (1936–)

Veress Zoltán ígéretesen induló költői pályájának mondhatni mindjárt a kezdetén úgy ítélte meg, hogy nem az ő műfaja a közvetlen kitárulkozás. Verseit nem is gyűjtötte kötetbe, csupán a gyerekekhez szóló verses meséit, a romániai magyar gyermekirodalomban mércévé vált Tóbiás és Kelement (1957), s az Irgum-Burgum-Benedeket (1959). Prózaíró-{281.}ként a Rabszolgaság (1958) című novellával tűnt fel, s máris a legígéretesebb epikus tehetségek között emlegették. A Forrást útjára indító elbeszéléskötete, a Menetirány (1961) igazolta a várakozást: nem szakított ugyan az erdélyi próza két világháború között s közvetlenül 1945 után egyértelműen uralkodóvá lett realista hagyományaival, realizmusfelfogása mégis teljesebb volt, mint legtöbb kortársáé; témái hagyományosak, inkább a novellisztikus helyzetek jó megépítése tűnik szemünkbe, de formai biztonságánál lényegesebb erős pszichológiai hajlama. Kisemberhősei a változott világ külsőségei között is a régi világ szorításában vergődnek, nem tudnak szabadulni a kispolgári erkölcstől. Ezekben a novellákban nem tesz nagy horderejű, szociológiai jelentőségű fölfedezéseket, de minthogy figyelmét a külső történések mögötti, belső folyamatokra irányítja, a Nagy István vagy Asztalos István régebbi novelláiból ismert drámai összeütközésekhez viszonyítva mégis valami új születésének vagyunk a tanúi. E készülődés gyümölcse a Szeptember (1964) című nagyregény, Veress mindmáig legjelentősebb alkotása.

A regény cselekményének színhelye, sőt maga a cselekmény is szokványosnak mondható: Kolozsi mérnök az építészeti tröszt központi hivatalából egy vidéki építőtelepre kéri át magát, hogy a Fizikai Intézetben dolgozó, sikereket felmutató feleségével szemben megcsappant önbizalmát s a házasság harmóniáját helyreállítsa. A viszonylag vékony cselekményszál szerencsére csupán keret, Veress Zoltán sokkal nagyobb feladatra vállalkozik, mintsem közvetlen íróelődei regényeinek lélektani "kiegészítésére": Proust korszakos fölfedezésének honosítását kísérli meg, az időt akarja kezéhez szelídíteni. A Szeptember nem is nevezhető munkás-, paraszt- vagy értelmiségi regénynek, noha környezetrajza, a munkafolyamatok leírása pontos, tárgyszerű. Lélektani regénynek mondhatnánk inkább, bár ez a meghatározás is szűk, hiszen nem egy értelmiségi házaspár "lelki nyavalyáiról" van szó. Kísérleti regény a Szeptember, amely Veress Zoltán prózaírói tehetségét felszabadítani hivatott. A Szeptember írása közben szerzett tapasztalatokat néhány elbeszélésben hasznosította, s egy-két közzétett regényrészlet is arról tanúskodik, hogy a hosszú hallgatás semmiképpen sem a tehetség elapadásának jele. Szerteágazó publicisztikai s különösen értékes műfordítói tevékenység egészíti ki munkásságát; próza- és versfordításai mellett verses drámafordításai 19. és 20. századi román klasszikusokból a magyar drámai nyelv nyereségei.