Kerényi Károly (1897–1973)

Kerényi Károly az egyetemes vallástörténeti és klasszika-filológiai tudományok egyik legnagyobb hatású alakja volt. A harmincas években kivételes befolyást gyakorolt a magyar szellemi életre az újhumanizmus elméletével, melynek programját könyveiben, tanulmányaiban és folyóiratában, a Szigetben fejtette ki. 1943-ban távozott Svájcba, s itt {375.} élt haláláig. Az akkori kormányzat neki is azt a szerepet szánta, hogy tekintélye és kitűnő nemzetközi kapcsolatai révén próbáljon barátokat szerezni hazánknak, s így enyhíteni a vesztes világháború várható következményeit. Hazájától az emigráció éveiben sem szakadt el. 1947-ben rövid időre vissza is tért, megtartani akadémiai székfoglalóját.

A második világháború befejezése után töretlen energiával folytatta vallástörténeti kutatásait, s jó néhány írása árulkodik arról, hogy a magyar szellemi múlt továbbra is meghatározó befolyást gyakorolt szemléletére. Vallomásosan szép tanulmányt írt Bartók Béla Cantata profanájáról és a verdasiói magyar Madonnáról. 1956 után részt vállalt az emigrációt választó magyar egyetemista ifjúság szellemi arculatának kialakításában; ekkor fogalmazta meg a "kettős haza" nagy hatású elméletét. Szerinte hibás az az elgondolás, hogy a külföldi magyarság az asszimilálódásra törekszik, de ki kell ölnie magából az otthon iránt érzett bénító nosztalgiát is. A helyes magatartás egyfajta egyensúly megteremtése, mely egyformán nyitott a befogadó ország és az elhagyott szülőhaza szellemi ösztönzései iránt, s mindkettő önzetlen szolgálatára alkalmassá tehet.

Ő maga munkásságával igyekezett megteremteni ennek ösztönző példáját. Görög mitológiája (Budapest 1977), Thomas Mann-nal folytatott levélváltása, az antik vallásról és regényről írt könyvei a legjobb bizonyságai e törekvése sikerének. Mint tudományterületének egyik legnagyobb tekintélyét, jó néhány kitüntetéssel, jutalommal koszorúzták. A többi között a Humboldt Társaság aranyérmét is megkapta 1969-ben. Programja s tudományos eredményei szerves részét alkotják az antikvitás újraélesztése mind szélesebb körökben ható törekvéseinek.

Fejtő Ferenc (1909–) 1938-ban távozott Nyugatra; a Szép Szó szerkesztője volt. Párizsban él, széles körű publicisztikai tevékenységet folytat, politikai tárgyú tanulmányokat, esszéket közöl.