Dedinszky Erika (1942–)
Dedinszky Erika Budapesten töltötte gyermekéveit, 1956-ban családjával került Hollandiába. A nijmegeni egyetemen szerzett franciatanári képesítést, jelenleg a holland televíziónál dolgozik. 1973-ban a Magyar Műhely kiadásában jelent meg Gyógyfüvek, beszélő állatok című verseskötete. Korai verseiben a természeti lét iránt érzett nosztalgiáját, később egyre nyíltabban szerelmi érzéseit, illetve a testi szerelem mámorát szólaltatja meg. Verseinek kendőzetlen erotikájára minden bizonnyal a modern nyugati költészet kihívó érzékisége és szókimondó őszintesége hatott. Költői szemléletét és nyelvezetét a szürrealisták vonzásában alakította ki, a laza képtársításokat azonban erős érzelmi szerkezet fogja {431.} össze: "ruhában test is él, füstöl a forró csarnok / száraz csatornák tikkadtan tekeregnek / tükörben áll a bál, lengnek a csillár-karmok / hűlt helyed ölemben vértelen, sötét seb" (Genesis). Máskor a századvég szecessziós lírájára emlékeztető dekorativitás ad esztétikai karaktert sorainak: "gégém csontfurulyáján érdes szél ujja billen / gyomrom kéntavában szivárvány pávák rohadnak / vérszívó-hányó szívem monoton kopasz pók / s bordáimon át tar parkra lát a kikiáltó" (Átváltozások). Újabb verseire a "népi szürrealisták" dalszerű törekvései, illetve a Magyar Műhely szűkebb körének vizuális költői kísérletei gyakorolnak hatást.