Sárközi Mátyás (1937–)

Sárközi Mátyás Budapesten született, apja Sárközi György, a vértanúhalált halt kiváló költő, anyai nagyapja Molnár Ferenc, a világhírű drámaíró volt. Középiskolai tanulmányainak befejezése után a Hétfői Hírlap munkatársa lett. 1956 őszén került Angliába, az angol rádió magyar szekciójánál dolgozik. 1963-ban a müncheni Aurora kiadásában jelent meg Közel és távolban című novellás kötete, ezt követte 1968-ban Csillagtúra című kötete, majd 1972-ben Korok és körök című tárcagyűjteménye. E két utóbbi könyvét az általa alapított londoni Fehér Holló kiadó jelzésével rendezte sajtó alá. Elbeszélései ezenkívül az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban és a Magyar Műhelyben láttak napvilágot.

Első novellás kötete természetes hangjával keltett feltűnést: ügyesen, habár kissé vázlatosan kidolgozott alakjai, könnyed meseszövése és frissen pergő dialógusai a nagyvárosi irodalom hazai hagyományait követték. Gyermekkorának keserves emlékeit idézte fel (Alvó macska), a disszidálás nyomasztó élményeivel viaskodott (Menekülők), főként azonban korai londoni tapasztalatairól festett lírai színekben gazdag képet (Terefere, Szombat délután). Legjobb elbeszéléseiben humoros vagy éppen elégikusan meseszerű színekkel ábrázolta az angol bohémvilággal és a félig-meddig alvilági londoni figurákkal ismerkedő magyar fiatalok kalandjait (Olasz vendéglő, A két tenger közti rét, Nyomaveszett Burinyi). Későbbi novelláiban ugyancsak élénk elbeszélő modorban ecsetelte az Angliába vetődött magyarok kisebb-nagyobb viszontagságait (Kis szerep, The Age of Rock n' Roll), illetve a későbbi hazalátogatás érzelmi megpróbáltatásait (Útban Kiev felé). Legnagyobb írói vállalkozásában, A nyilas fia című kisregényében azoknak a budapesti kamaszoknak a tragikus sorsával foglalkozott, akik belesodródtak 1956 őszének fegyveres harcaiba. Műveiben a pontosan kidolgozott cselekménynek és atmoszférának adott szerepet, távol maradt nemzedékének irodalmi kísérleteitől, érett mesélő kedvvel adja elő olvasmányos, gyakran humoros történeteit.

Zas Lóránt (1938–) Ülsz címen adta ki a diaszpóráról szóló rendhagyó jegyzeteit.

Hendi Péter (1943–) Budapesten született, jogi doktorátust szerzett, 1969-ben hagyta el az országot. Svédországban telepedett le, a göteborgi egyetemen tanult tovább. A menekvő (1973) című kötetében még idehaza írott kisregényét és elbeszéléseit gyűjtötte egybe: a hatvanas évek fiatal nemzedékének világképéről és közérzetéről számolt be.

{442.} A nyugati magyar irodalom második időszakának megvannak a maga elméletírói és kritikusai. Az 1956-os emigrációval számos irodalomtörténésznek vagy -kritikusnak készülő fiatal is Nyugatra sodródott, ezek a fiatalok már nyugat-európai vagy amerikai egyetemeken fejezték be tanulmányaikat. Tudományos fejlődésüket segítette, hogy világhírű könyvtárakban és kutatóintézetekben szerezhettek szakmai gyakorlatot, s korán megismerkedtek a kutatómunka korszerű módszereivel, illetve az irodalomértelmezés újabb irányzataival. Figyelemmel kísérhették az angolszász "new criticism" és a francia strukturalizmus műhelyeit, s alapos nyelvismeret birtokában tanulmányozhatták a nyugati irodalmak újabb eredményeit és áramlatait. A második szakasz elméletírói két kultúrában helyezkedtek el; a magyar kultúra mellett a befogadó ország (esetleg több nyugati ország) kultúráját is alaposan megismerték. Ez a kettős helyzet keltette fel érdeklődésüket az irodalmi és művészeti kölcsönhatások, általában a komparatív jellegű kutatások iránt. Ilyen komparatív jellegű kutatásokkal francia-magyar viszonylatban Karátson Endre, angol-magyar viszonylatban Czigány Lóránt, lengyel-magyar viszonylatban Gömöri György foglalkozik.

Ennek a csoportnak az elméletíróit és kritikusait általában a költők és prózaírók között is számon tarthatjuk: Kibédi Varga Áron, Karátson Endre, Nyéki Lajos, Gömöri György, Kabdebó Tamás, András Sándor és Makkai Ádám jelentékeny elméleti, illetve irodalomtörténeti munkát végez, Márton László, Siklós István, Nagy Pál és Sárközi Mátyás pedig mint a nyugati magyar irodalom tevékeny kritikusa is szerepet vállalt. Mellettük Czigány Lórántot, Czigány Magdát, Albert Pált, Sanders Ivánt, Perneczky Gézát és Szenessy Mariót kell külön is megemlítenünk.