Az iskoladráma

Az iskolai színjátszás, mely a fejlettebb hazai városokban már a 15. század második felében szokássá vált, a misztériumdrámától hamarosan az antik vígjátékhoz és a humanista iskoladrámához pártolt. A nevesebb városi iskoláknak a humanista műveltség szolgálatába állításával párhuzamosan, ezek tanárai a színielőadásokat elsősorban a latin beszéd és szónoki készség fejlesztésére tekintették kitűnő eszköznek. A tanulók rendszerint valamely ünnep vagy záróvizsga idején, meghívott előkelőségek, latinul értő városi polgárok {304.} jelenlétében mutattak be egy-egy latin klasszikus vagy humanista színdarabot. Honterus a brassói iskolában például évente két komédiát adatott elő. Az antik szerzők közül Plautus és Terentius volt a legkedveltebb; az utóbbinak hat komédiáját Melanchton argumentumaival Honterus ki is nyomtatta (Brassó 1645 k.). Az antik komédiák hatása nemcsak a humanista vígjáték kialakulásában érvényesült döntően, hanem a protestáns hitvita-drámákban is nyomon kísérhető.

A középkori vallásos misztériumokhoz viszonyítva a humanista iskoladráma profán világával, reneszánsz életszemléletével, aktualizált figuráival, allegorizáló antik keretével, formájában, tartalmában és szellemében is merőben más, új humanista irodalmiságot jelentett. Az életközelség, a földönjáró polgári józanság, a nevettető komédiázás árad a két legkorábbról ismert ilyen nemű drámai műből: Bartholomeus Francofordinus Pannonius budai, városi iskolamester Gryllus (A tücsök) című komédiájából és az Inter Vigilantiam et Torporem dialogus (Az Éberség és a Tunyaság vitája) című moralitásából (erkölcsi tanulságot szemléltető drámai jelenet). Az első II. Lajos gyámjának, Brandenburgi Györgynek, a második Szatmári György pécsi püspöknek ajánlva 1518 körül nyomtatásban is megjelent. A Grylluson inkább Plautus Captivi (Foglyok) című komédiájának, a Vigilantia et Torporon viszont Vergerio Paulus című humanista vígjátékának hatása érezhető. A Gryllus sovány meséje (két öreg apának rég elveszett fiai váratlanul hazakerülnek) nem túlságosan érdekkeltő, annál ügyesebbek azonban az eleven vígjátéki figurák: az udvari parazita, a gyáva fogdmegek s a mindenki eszén túljáró szökött szolga. Az Éberség és Tunyaság vitája, amelyben természetesen az Éberség győz, csupán egy vetélkedésszerű rövid jelenetre terjed, mégis világosan felismerhető az ellenfelet kigúnyoló nyers komikumában a későbbi protestáns vitadrámák plautusi-humanista mintája.

A reformáció terjedése következtében az iskolai színielőadások programja az antik és humanista darabok mellett protestáns szellemű bibliai drámákkal bővült. Honterus János munkatársa, majd utóda, az ugyancsak tudós humanista műveltségű Wagner Bálint (1510–1557) bibliai tárgyú iskoladrámát is írt latin nyelven. Az Amnon incestuosus (A vérfertőző Amnon), (Brassó 1549) című tragédiájában németországi humanisták hasonló munkáit utánozta. Ugyancsak a reformáció hatásának tulajdonítható, hogy az 1530-as évektől kezdve az anyanyelvű iskolai színjátszás is terjedni kezdett. Az erdélyi szász városokban ugyan továbbra is a latin iskoladráma volt inkább otthonos, de a felvidéki bányavárosokban és a Szepességen a német nyelvű színjáték is megjelent.

A német nyelvű iskoladráma kisugárzó központja a fejlett színjátszó hagyományokkal rendelkező Bártfa volt, ahol Stöckel Lénárd (1510–1560) iskolarendszerében humanizmus és reformáció harmonikusan fonódott össze. Az oktatás szigorúan latin nyelven folyt iskolájában, minthogy azonban a német anyanyelvű képzést sem hanyagolta el, ő az iskolai színjátszást választotta ennek eszközéül, amit eddig a latin nyelvben való jártasság gyakorlására használtak. Stöckel maga is írt német nyelvű iskoladrámákat. Ezek közül egy, {305.} a bibliai Zsuzsanna történetéről, nyomtatásban is megjelent (Wittenberg 1559). A mű Sixtus Betulius német szerző latin nyelvű Zsuzsánna-drámájának átdolgozása. Az eredeti és a Stöckel-féle darab is javarészt törvényszéki beszédek halmaza, a humanista ékesszólás és előadói készség elsajátítására. A protestáns írók a bibliai témákat allegorikus értelmezéssel rendszerint aktualizálták is. Stöckel darabjában például Zsuzsánna a keresztény egyházat, a két vén gonosz pedig az egyház legádázabb ellenségét: a pápát és a törököt jelképezi.

Wagner és Stöckel műveiben már a protestáns érdekű humanizmus öltött irodalmi formát, s kialakította a szászok körében a humanista-protestáns drámát. Körülbelül ezzel egyidőben született meg a magyar nyelvű humanista-protestáns dráma is, de ez nem bibliai témákon, hanem önálló vitadrámákon nevelkedett, illetve az antik tragédiát hasonította magához.