A Balassi-komédia

Az első igazi magyar szatirikus jellemrajz és vígjáték, a Comoedia Balassi Menyhárt árultatásáról, mellyel elszakada az magyarországi második választott János királtul, csak félig-meddig tartozik a reformáció drámairodalmának keretébe. Bár vallási, teológiai kérdéseket is érint, a darab világi tárgyú, s előzményeit a csak hírből ismert világi deák-komédiázásban, szatirikus dialógusokban gyaníthatjuk. Erkölcsi, társadalmi és politikai mondanivalójával, a politikai és vallási zűrzavar egyik "hősének" a leleplezésével azonban a darab – bárki is írta – kitűnően megfelelt a reformátorok célkitűzéseinek. Ezért is nyomtatta ki Abrudbányán 1569-ben Karádi Pál unitárius prédikátor a dráma hozzávetődött kéziratát. A kiadó – mint előszavából kitűnik – a komédiát elriasztó példázatnak szánta és azért adta ki: "egyrészt ... mert ... egész Magyarország a sok pártolásért és idegen fejedelmeknek választásáért pusztula, vesze és romla megutálván az ő tulajdon és természetszerént való kegyes fejedelmeket ... Másért azért gondolom, hogy kinyomtatnám, hogy mindenek ezt látván példát vegyenek ebből az árultatásnak eltávoztatására."

Habár a Balassi-komédia az erdélyi fejedelem elárulásával kapcsolatos és mondanivalója az erdélyi antitrinitáriusok egyetértésével találkozott, eredetét a drámából kielemezhető körülmények alapján másutt kell keresni. A komédia ismeretlen szerzője nyugat-magyarországi nemesi környezetben élő író lehetett; humanista deák-műveltséggel rendelkezett, és járatos volt a reformáció vallási kérdéseiben. Balassi Menyhártot személyesen is ismernie kellett. A szerző személyét illetően egyesek Bornemisza Péterre gyanakodnak, akire az elősorolt körülmények valóban ráillenek. Egyelőre azonban a szerzőség kérdése, valamint a mű vallási-felekezeti interpretációja még megoldatlan. A komédia keletkezésének az idejét is csak feltevésszerűen helyezhetjük 1567 elejére; a benne foglalt események leginkább erre az időpontra vallanak.

A dráma "hőse", Balassi Menyhárt († l568) a fosztogató, harácsoló főúrnak, a prédikátorok által ostorozott gonosz fejedelemnek típusa. Királyi gazdáit aszerint váltogatta, hogy szolgálatait melyik fizette meg busásabban. Kitűnő katona volt, s éppen ezért bocsátották meg árulásait. Ha kellett, vitézül harcolt a török ellen, protestáns egyházakat és iskolákat támogatott, de amellett jogtalanul foglalt, rabolt, s anyagi haszonért mindig kész volt hol a Habsburgok, hol Izabella és János Zsigmond oldalára állni.

A komédia Balassi Menyhártról és fiáról, Boldizsárról írt gyilkos szatíra, tulajdonképpen vallási-politikai propagandamű. A klasszikus drámai keretben öt részre osztott darabnak cselekménye jóformán alig van, de annál elevenebb a jellemábrázolása. Valójában az egész mű nem egyéb, mint egy elvetemült, a vagyonért mindenre kész gonosztevő cinikus önvallomása, {361.} önleleplezése. Balassi Menyhárt éppen újabb árulását készíti elő, minthogy azonban János Zsigmond nem hajlandó vele tárgyalni, Menyhárt úr Miksa királlyal kezd alkudozásba Nagybánya és Szatmár birtoklásáért. Megüzeni Oláh Miklós érseknek, hogy kész katolikussá lenni, ha támogatja őt a királynál. Mert, amint mondja: " ... nagy jó és hasznos kereskedésnek esmértem az hittel való kereskedést mindenkor, kihez az több kereskedések mind semminek tetszenek." Fel is keresi őt, hogy gyónással és száz gira ezüsttel megbizonyítsa áttérését, és ezzel megnyerje magának az érseket. Oláh és Balassi Menyhárt jelenete a gyónás paródiája: s egyúttal a darab csúcspontja. Az álszent érsek, aki hitbeli meggyőződés helyett formaságokkal is megelégszik, alapjában épp oly istentelen, akárcsak a gazságait előszámláló főúr; mindegyik önmagának a végletekig torzított karikatúrája. De nem különb, sőt, ha lehet, még romlottabb Menyhárt fia, Boldizsár, akit az utolsó felvonásban mutat be a szerző, mint Balassi méltó utódját. Míg az apa még a nagystílű főúri gonosztevő megtestesítője, addig fia a korabeli léha, tanulatlan, élvezetek után futó, aljasságban még az apján is túltevő mágnás ifjúé. Ezek a csupa bűnből-gyúrt jellemek, bármennyire eltúlzottak, egyoldalúak, mégsem valószerűtlenek, mert minden vonásukban az élet volt a mintájuk. Nemcsak a főszereplők: Balassi Menyhárt és Boldizsár, Oláh érsek, hanem a mellékszereplők is (Szénási István, Dacsó Tamás, [Bódog] Józsa deák stb.) történeti személyek, s ez a darab hitelét és hatását csak növelte.

Ez a nagyszerű szatirikus jellemkép sokszor fakaszt gúnyos nevetést, de még többször kelt megdöbbenést és felháborodást. A feudális anarchia bírálata, a "fejedelmek" pellengérre állítása a reformáció évtizedeinek irodalmában itt éri el a tetőpontját, a Balassi-komédiában válik igazán megsemmisítővé.

A komédia névtelen szerzője mestere és művésze a megjelenítésnek és a beszéltetésnek. A párbeszédek olyan könnyed, sima folyásúak, amellett annyira személyre szabottan egyéniek, és olyan változatos esemény- és gondolatsorokat pergetnek, hogy az első szótól az utolsóig feszült érdeklődést keltenek. A darab szuggesztivitása jórészt kétségtelenül a főszereplők szemérmetlen cinizmusából fakad, de ezt a szuggesztivitást csak fokozza a fegyelmezett stílus, a választékos kifejezőkészség és a találóan szerkesztett párbeszédek ritmusa. Éppen ezáltal emelkedik a komédia kora legsikerültebb irodalmi alkotásai közé.

A Balassi-komédia már átvezet a világi dráma területére, része még a reformáció irodalmának, de egyúttal a szatirikus reneszánsz vígjátéknak is – sajnos, folytatás nélkül maradt – kezdeményezője. Hasonló átmeneti szerepet tölt be ezeknek az évtizedeknek legjelentősebb drámája: Bornemisza Péter Magyar Élektrája is. Szintén a reformáció szellemében készült, mégis világi színmű, reneszánsz tragédia. S bizonyára nem volt egyetlen ebben a nemben; híradás van egy elveszett magyar nyelvű Euripidész-fordításról is, amely feltehetően ugyancsak a reformáció szájaíze szerint tolmácsolta az ókori szerző darabját.