{363.} Élete

Heltai Gáspár nevéből ítélve talán a Szeben megyei Heltauban (Nagydisznód) születhetett. Fiatalabb éveiben, úgy látszik, katolikus pap volt s humanista érdeklődése révén került kapcsolatba Brodaricscsal is. 1543-ban Wittenbergben tanult, a következő évtől kezdve mint szász lelkész Kolozsvárt működött haláláig. Magyarul csak 1536 után tanult meg. Attól kezdve, hogy lutheránussá lett és megnősült, teljesen a patrícius polgári életforma szerint rendezte be életét. A lelkészkedés mellett egyik vállalkozás után a másikba kezdett. Ezek közül kettő, a nyomda és az 1560-as évek elején létesített papírmalom irodalmi szempontból is nevezetesek. Az 1540-es évek végén Kolozsvárt megtelepedett nyomdatulajdonos Hoffgreff Györggyel még 1550-ben társult. 1552 végéig kiadványaikon mindkettőjük neve szerepelt, 1553-ban egyedül Heltaié, 1554–1558-ig viszont csupán Hoffgreffé, 1559-től 1575-ig pedig végképpen csak Heltaié. Nyilván pénzügyi vonatkozású nézeteltérések következménye volt, hogy a nyomda Hoffgreff 1558-ban bekövetkezett halála után került végleg Heltai tulajdonába. Német nyelvű munkát csupán 1552 előtt adott ki egyet-kettőt, azontúl csak latin és magyar műveket tett közzé.

Heltai hamar felismerte, hogy a szászok könyvigényüket Németországból könnyen kielégíthetik, helyi könyvszükségletük ellátására pedig nagyon is elég a már másfél évtizede működő brassói Honterus nyomda. Annál inkább hiányzott a magyarok számára dolgozó hazai műhely. A magyar városi olvasóközönség igényeit Heltai mérte fel jó üzleti érzékkel és oly sikeresen igyekezett azokat kielégíteni, hogy vállalkozását a század legtermékenyebb üzemévé fejlesztette. A magyar igények érdekében lett maga is magyar íróvá. A műhely kiadványait jórészt maga írta, fordította, szerkesztette, s valamennyit olyan következetes nyomdai helyesírással adta ki, hogy az elterjedt Heltai-műveknek igen nagy szerepük volt a magyar helyesírás szabályozásában. Amikor 1559-ben a nyomda egyedüli tulajdonosa lett, Heltai már Dávid Ferenc hatására a szakramentáriusok oldalára állt, s végképp elszakadt a lutheranizmus mellett kitartó szászságtól. A harmadik vallásváltásra azonban már nehezebben, hosszú vívódások után szánta rá magát, s csak 1569-ben lett antitrinitáriussá. 1571-ig többségében vallásos jellegű műveket adott ki, de ettől kezdve 1574 nyarán bekövetkezett haláláig, Báthori István antitrinitárius könyvek kiadását megbénító cenzúrarendelete következtében világi tárgyú munkák kinyomtatásával foglalkozott.

Sem német, sem latin nyelvű kiadványai nem saját szerzeményei. Irodalmi munkásságát kizárólag magyar nyelven fejtette ki. Műveinek túlnyomó többsége fordítás, illetőleg inkább önálló fogalmazásnak tekinthető szabad átdolgozás; teljesen eredetiek azonban a mindegyikben nagy számban található, betoldott részek, egész fejezetnyi kiegészítések.

Munkásságát ő is – mint több kortársa – katekizmus-kiadással kezdte (1550), amelynek 1553-ban bővített nagyobb változatát is közzétette. Közben elindította nagy vállalkozását, a magyar biblia részenként való megjelentetését, amint ezt már egy előző fejezetben ismertettük. Adott ki még a boldog kimúlásra előkészítő Vigasztaló könyvecskét (1553) is, melyet németből fordított, meg egy Isteni dicséretek és könyörgések című imakönyvet, úgy lehet 1569–1571 között. E hittani, hitbuzgalmi művei azonban irodalmi munkássá-{364.}gának csak jelentéktelenebb részét alkotják. Tehetsége, alkotóművészete társadalom- és erkölcs-rajzaiban, valamint szépirodalmi és történeti jellegű könyveiben bontakozott ki.