| Irodalom | TARTALOM | Élete |
FEJEZETEK
A magyar reformáció író-prédikátorainak seregéből két jelentékeny íróegyéniség emelkedett ki: Heltai Gáspár és Bornemisza Péter. Kortársaik között más átlagon felüli tehetségűek is voltak, de azok csak a teológiai irodalomban jeleskedtek; a szépirodalmi műfajok művelői viszont általában szerényebb képességűek lévén, esetleges művészi hajlamaikat a propagandisztikus, mozgalmi célkitűzések sem engedték szabadon érvényesülni. Írói tehetség és a szépirodalom művelése csak kettejüknél találkozott; csak ők hagytak hátra számottevő írói életművet. Más-más országrészben, különböző társadalmi környezetben működtek, karakterük merőben eltérő, munkásságuk ezért szerencsésen egészíti ki egymást s zárja le a magyar reformáció irodalmát. Az ország három részre szakadása után a töröktől meg nem szállt területek fejlett városai közül Kolozsvár volt az egyetlen, amelyre nem a gazdasági hanyatlás, hanem egy minden korábbit felülmúló prosperitás volt jellemző. Polgársága éppen ezekben az évtizedekben vált magyar többségűvé. Jómódú iparos és kereskedő társadalmában olyan irodalmi igényű városi olvasóközönség fejlődött ki, amelynek kialakulásához az ország egyetlen más pontján sem volt meg a lehetőség. A polgári jellegű magyar irodalomnak és könyvnyomtatásnak tehát ez a város lett legfőbb központja. A magyar reformáció neves írói közül az egyetlen igazi városi polgár, Heltai Gáspár († l574) munkásságának is Kolozsvár volt az otthona.
| Irodalom | TARTALOM | Élete |