{535.} Antik történeti tárgyú históriák

Már a Lévai Névtelen széphistóriájának tárgyalásakor láttuk, hogy az antik történet megverselői újabb, a reneszánsz ízlésének megfelelőbb források után nyúlnak. Az a tény, hogy – bár még a régebbi énekmondás stílusában – közvetlenül klasszikus szerzők nyomán verselik meg az antik világ történetét, a 80-as, 90-es években szerzett antik históriákban bizonyos irodalmi eredményeket hozott magával, bár e históriák értékben messze elmaradnak a szerelmi tárgyú történetek mögött. Legkorábbi, egyúttal leginkább a régebbi énekmondói stílust követi Huszti Péter Aeneis-fordítása: Aeneis, azaz a trójai Aeneas herceg dolgai, melyben Trója vétele és romlása, trójaiak búdosások Aeneassal együtt, hadok Olaszországban és Róma városának eredeti, nagy szép díszes versekkel megíratik, Bártfa 1582). Nemcsak Vergilius szövegét használta fel, hanem a hozzátartozó kommentárokat, továbbá Ovidiust és kommentárjait. Az antik anyagnak a protestáns felfogással való sajátos keveredésével állunk itt szemben; a III. rész elején például Huszti betold egy hosszabb részt, melyben a bibliai históriák kedvelt forrásának, Dániel könyve VII. fejezetének alapján mondja el a négy monarchia sorsát, nem feledkezve el a Róma jövőjére vonatkozó jóslatról sem, melyet élesen pápa-ellenes kirohanásra használ fel.

1591-ben szerezte Cserényi Mihály művét, melynek címe: História az persiai monarchiabeli fejedelmekről, tudniillik Cyrusról, Cambisesről, Dariusról, Xerxesről és a többiről rövideden kiszedetett Xenophonból, Herodotusból és több autorokból (Kolozsvár 1592). Ez a legterjedelmesebb verses elbeszélő költemény, 3000-nél több négyrímű tizenegyesből áll. Címével ellentétben Xenophon ismeretének nincs nyoma, lényegében végig Hérodotoszt követi, ismer azonban középkori krónikákat is. A verses forma csődje ennél a históriánál a legnyilvánvalóbb. Bár verselése valamivel jobb az átlagnál s Hérodotosz érdekfeszítő, novellisztikus részeinek kiemelésére törekszik, az irtózatos tömegű strófákat azonban képtelen olyan változatossá tenni, hogy ezek a szépirodalmibb részek valamennyire is kiemelkedjenek az események zsúfolt sokaságából.

Az antik történet megverselői között a legfigyelemreméltóbb Csáktornyai Mátyás. Összesen három éneke maradt fenn, közülük kettő az alantasabb, szórakoztató deák-énekmondás céljára készült. A Grobian verseinek magyar énekbe való fordítása, melyekben az jó tisztességes erkölcsnek regulái vissza való értelemmel vannak megíratván (Kolozsvár é. n.) különösen a vendéglátás alkalmával esett furcsaságokkal és ízléstelenségekkel foglalkozik, s jellemző, hogy nótajelzése Hegedüs Márton énekére utal. Hasonló jellegű a Régenten az római főasszonyoknak cifraság tilalmáról való perlődések az tanács előtt (Kolozsvár 1599) című éneke is. Legérdekesebb a trójai történet egyik epizódját tárgyaló históriája: Jeles szép história két görög hercegről, erős Ajaxról és bölcs Ulissesről, miképpen vetődtek és perlettek az táborban Agamemnon császár és mind az több görög királyok előtt, az erős vitéz Achilles fegyvere és hadi szerszáma felett (Kolozsvár 1592). Énekét azért szerezte, hogy ezzel "szolgálatját urának" (Mindszenti Benedek udvarhelyi várkapitánynak) ajánlja. Eredetijéhez, Ovidius Metamorphosesének XIII. fejezetéhez igyekszik minél hívebben ragaszkodni, s ez az igyekezete olyan formai újdonságok ösztönös {536.} fellelésére vezette, melyek jelentősek lehettek volna a magyar költészet fejlődésében, ha folytatódnak. Ennek megértéséhez szükséges összefoglalólag megemlékezni a széphistória-költészet verseléséről.