{97.} A történeti tárgyú énekek

A 13–15. században nem szűnt meg a hagyományos magyar hősi ének művelése sem. A korábbi joculator-epika egyes termékei is tovább élhettek még egy ideig az igricek, diákok, galádok tolmácsolásában; – lehet, hogy Ákos mester énekek nyomán szövegezte meg gestájában Lehel és Botond történetét. A kor Szent László-kultuszának ismeretében bizonyosra vehetjük, hogy a 14 – 15. században is ismertek voltak még a róla szóló történetek, különösen a kerlési csatáról és a leányrabló kunnal vívott harcról szóló hősi ének, hiszen ennek a történetnek a krónikákból hiányzó jeleneteit még e kései századokban is egyre-másra festették falusi templomok falára.

Az ebben a periódusban is tovább élő magyar történeti tárgyú epika témáiról keveset tudunk. Hogy olyan fontos eseményekről, mint a tatárjárás, a nápolyi hadjáratok stb. keletkeztek-e énekek – nem ismeretes. A 14. századi minorita krónikások egyes részletei alapján legfeljebb gyaníthatjuk, hogy Károly Róbert havasalföldi vereségéről készültek rögtönzött énekek, s nagy a valószínűsége annak, hogy a sírjából kikelő Szent Lászlónak a tatárokon aratott győzelme is hősi ének tárgya volt, s így került be a krónikába. Feltételezhető, hogy a krónikások által megalkotott egyes történetek latinul tudó iskolások, vágánsok közvetítésével az anyanyelvű epikába is eljutottak. Thuróczy János latin krónikája, a 15. század végén, a hun-történet berni Detréje mellé a "haláltalan" jelzőt illeszti magyar nyelven, ami talán arról tanúskodik, hogy Kézai elbeszélése is eljutott az énekmondók ajkára.

Biztos adataink csak egyes főurak emlékezetes tetteiről szóló énekekről vannak. Ének keletkezett Zách Felicián merényletéről (1330), s ezt még a 16. században is ismerték. A Zsigmond ellen lázadó és a hóhérral bátran szembenéző Kont István esetét (1388) pedig Thuróczy egyenesen magyar énekre hivatkozva beszéli el. Kétes hitelű 15. századi olasz adat szerint Zsigmond kegyeltjéről, Ozorai Piporól is voltak énekek. Zsigmond egy másik hívéről, Rátoldi Tar Lőrincről viszont nemcsak volt, hanem részben fenn is maradt egy érdekes énektöredék.

Tar Lőrinc a királyi udvarban nevelkedett, s a királynak a legválságosabb pillanatokban is hűséges lovagja volt, aki kalandos utazás során 1411-ben Írországban meglátogatta "Szent Patrik purgatórimá"-t, melyben 1353-ban már megfordult egy György lovag nevű honfitársa. A híres zarándokhely egy mérges kigőzölgésekkel teli barlang volt, ahol az oda belépők elkábultak, és zavaros látomásaik támadtak. Mivel az a vallásos babona alakult ki, hogy a barlangban tartózkodók a túlvilágon tesznek látogatást, látomásaikat eleve túlvilági élményeknek vélték. Tar Lőrinc is izgalmas kalandok után a pokol és a mennyország ismeretével tért vissza Szent Patrik purgatóriumából, s tapasztalatait jegyzőkönyvbe diktálta, majd hazatérve el is mesélte azokat. E nem mindennapi utazásról latin vers és magyar ének is keletkezett, s ez utóbbinak néhány strófáját – bizonyára átalakítva – Tinódi Sebestyén belefoglalta Zsigmond királyról írt verses krónikájába. Tinódi, tárgyának megfelelően, az éneknek Zsigmondra vonatkozó részleteit mentette meg, Tar Lőrinc ugyanis látott a pokolban "egy tüzes kádferedőt" és benne Zsigmondot, körülötte pedig "Sok párta nélkül való leányokat, Szép menyecskéket és szép ruhásokat, Kiknek Zsigmond megmérte köldekeket, Hosszaságokat és ő szép {98.} tűgyüket." Az ének szerint erről Zsigmondnak is beszámolt, nem csekély ijedelmet okozva neki.

E kevés adat alapján úgy tűnik, hogy a történeti tárgyú énekek elsősorban egyes főurak tetteiről szóltak, vagy legalábbis ezek váltak népszerűvé. Valószínűleg maguk e főurak, illetve családjuk s familiárisaik is ösztönözték az énekmondókat ilyen énekek szerzésére. Hogy a lovagi epika szelleme és stílusa ezekben mennyire érvényesült, nem tudhatjuk, az énekek szerzői azonban nyilván igazodtak uraik ízléséhez. Az említett énekeknek hosszú ideig való fennmaradása viszont arról tanúskodik, hogy a bátorságukkal kitűnő, rendkívüli tettet végrehajtó, tragikus sorsú nagyurak története a szélesebb rétegek érdeklődését, rokonszenvét is felkeltette.