{142.} Laskai Osvát

Temesvári Pelbárt mellett a latin prédikáció-irodalom másik legjelentősebb képviselője Laskai Osvát (1450?–1511) obszerváns ferences volt. Fontos, vezető szerepet töltött be rendje életében: 1496–1499-ben teológiai tanár volt; 1497-ben a pesti rendház főnöke, majd provinciális lett (1497–1501), s később, 1507-ben ismét ő került a rendtartomány élére. Mindkét alkalommal Itáliába is ellátogatott hivatalos minőségben.

Mint szónok és tudós nem volt méltatlan társa és utóda Temesvári Pelbártnak, bár feltétlenül kisebb tehetség nála. Művei közül szintén nagyszabású beszédgyűjteményei a legnevezetesebbek: a három kötetes Biga salutis (Üdvösség szekere), (Hagenau 1498–1499) és a Gemma fidei (A hit bimbója), (Hagenau 1507). Hatalmas olvasottság, alapos patrisztikai ismeretek jellemzik köteteit: szelleme mélyen skolasztikus, a reneszánsz életeszményt ő is élesen elítéli, képviselőivel csak párharca van, nem pedig kapcsolata.

Műveiben kevesebb a szépirodalmi elem, példákat, legendákat ritkábban sző beszédeibe, mint mestere. Laskai viszont politikusabb elme, hangot ad a nemesség törekvéseinek, s a nemesi történelemfelfogás sem hagyta érintetlenül. A szent királyok legendájában például célzást tesz Attilára és vallja a hun–magyar azonosság gondolatát is: a hun–szkíta nemes népet azonosnak veszi azzal, amelyet "most közönségesen magyarnak nevezünk". A törökveszély is nyomatékosan hangot kap beszédeiben. A pogány világ elsodró lendületétől fél, s mint egykor a Planctus írója, vagy vele egyidőben a Jagelló-kor hazafiasan gondolkodó költői és írói, ő is azt hangoztatja, hogy az elterjedt, bűnök miatt fenyegeti a magyarságot ez a súlyos csapás. A bűnök közé sorolja az eretnekséget és az elvilágiasodást. Fájlalja az elvesztett, világi kézre került javakat és kolostorokat, melyekben nem szent énekek zengenek, hanem sarkantyúk pengése, teátrális énekek, gyalázkodó beszédek fertőzik meg a megszentelt falakat. Gondolatmenetében – formailag – szinte a reformáció radikális prédikátorait előlegezi: ők is majd a magyarság bűneiben jelölik meg a török sikereinek az okát, csak Laskai tételét részben megfordítva, részben kisarkítva, nem az eretnekségben és az elvilágiasodásban, hanem a katolicizmusban és a főurak vagyonhajszolásában konkretizálják azokat.

Beszédein kívül Laskai Osvát fontos munkája volt még Temesvári Pelbárt Rosariumának a befejezése: a harmadik kötetet már ő rendezte sajtó alá, a negyediket pedig teljesen ő írta. Megírta Kapisztrán János életrajzát (1478?) is, s 1501–1510 között ő vezette a ferences rendi krónikát. Személyével a középkori latin nyelvű egyházi irodalom utolsó kiemelkedő képviselője távozott el.