| Irodalom | TARTALOM | A jezsuita iskoladráma |
FEJEZETEK
Az ellenreformáció érdekében kibontakozó lendületes katolikus egyházi irodalom az 1640–1690 közötti periódusban két irányban fejlődött tovább. Gazdagabb és a barokk külsőségeket teljesebben hordozó ága továbbra is az ellenreformáció osztálybázisához, az arisztokráciához kapcsolódott, s az udvari irodalom szerves részeként fejlődött. Ezzel párhuzamosan létrejött egy népszerűbb, az egyszerű embereknek szóló iránya is, a katolikus hitéletnek széles rétegekben való elmélyítése érdekében. Az előbbiben a jezsuiták, az utóbbiban a ferencesek játszották a vezető szerepet, bár ez a munkamegosztás korántsem kizárólagos: ferences írók nemegyszer főúri szolgálatban is tevékenykedtek, a jezsuiták pedig írtak műveket a szélesebb közönségnek is. Bonyolultabb és más jellegű rétegeződés alakult ki a protestáns egyházi irodalomban, melynek elsősorban egy polgárias és egy nemesi szárnya vált határozottan megkülönböztethetővé. A református erdélyi fejedelmek révén azonban itt is megtalálható a határozottan udvari kötöttségű vallásos irodalom. A kor főurai nemcsak anyagilag támogatták ezt a vallásos irodalmat, de részben maguk is művelték, amint azt Eszterházy Miklós és Pál, Kemény János, Apafi Mihály példája mutatta.
| Irodalom | TARTALOM | A jezsuita iskoladráma |